Léna és a kórházlátogatás / Maja és a fülészet

Ez a hét eddig elég beteges - mondhatni...

Pénteken voltunk Lénával orvosnál, merthogy köhög... semmi baj, mehet bölcsibe, minden OK. Hétfőn köhécselt, mondták a bölcsiben is... aztán este 10-re meg nagyon köhögött, de annyira, hogy fuldoklott szegény... autó, irány az ügyelet.
Fél 11, Budai Gyerekklinika, ügyelet. Ügyeleti doktornő egy fiatal orvosnő, ránéz Lénára és közli, hogy anyuka, ez Krupp... anyuka és apuka pánikol, Léna szegény köhög... a doktornő belenyom egy szteroidos kúpot, és rányitja az ablakot... majd közli, hogy mivel biztos, hogy rohama lesz Lénának menjünk haza, de ha rohama van, akkor a., vagy hívjunk mentőt vagy b., ha tudjuk mobilizálni, akkor irány a kórház. Király!
Kérdezem, hogy a kúp mire való, ha biztosan rohama lesz... hát, az csak úgy, hogy ne durvuljon, úgyhogy ha jót akarunk magunknak, akkor egyenesen a kórházba menjünk inkább. Jó.

János kórház, 11 óra... Ekkorra már teljes a pánik... bár tudom, hogy más gyerek is Kruppos, de én a saját gyerekemet hozom, és az mindig rosszabb, mint más gyerekéről ezt hallani...
A kórházban az ügyeletes doktornő szintén fiatal, kedves nagyon. Mikor mondom, hogy Krupp, és Léna produkál egy köhögést, közli, hogy nem, ez nem Krupp, ez hurutos köhögés akar lenni, csak nem szakadt fel a váladék... kaptunk-e köptetőt? nem. Miért nem? senki se mondta...
Kiszívják Léna orrát, utána még direkt párásítóval inhalál - szegény annyira fáradt, hogy még sírni se nagyon bír - azért néha próbál...
Éjfélre végzünk, mehetünk haza...
Bölcsi legalább egy hétig nincs...

Remek, szuper, mindenki hullafáradt...

Kedd, reggel 8-ra megyek az OEP-be leadni a papírjaimat, 9-re Maja audiológia, ahol mondják, hogy nagyon rosszak az eredmények, menjünk vissza a fülészetre.
(Közben még Lénával az ortopédián is voltunk, de az problémamentes, úgyhogy erről ennyit)
Csütörtök reggelre van beutalónk a fülészeten kontrollra... igen, nagyon rosszak z eredmények, úgyhogy Maja antibiotikumot kap és reméljük, hogy ez hatni fog, mert ha nem, ki kell venni az orrmanduláját...

Szóval egy hétig nincs ovi...
az egy dolog, hogy dolgom van, de inkább az frusztrál, hogy mi lesz, ha dolgozni fogok... attól a gyerekek nem lesznek kevesebbet betegek...

Ejnye

Hát szégyen gyalázat, hogy ennyi ideje nem írtam, pedig közben kb ezer dolog történt, amit érdemes lett volna.

Címszavakban kronológiailag, aztán ha lesz időm, kifejtem

Léna elindult okt 30-án. Édes bogár, nem úgy megy ám, mint akik hamar indulnak, ő kivárta azt, amikor már tud menni és csak utána próbálta meg. Viszont így nem botladozik, hanem feláll és megy, nekiindul a vakvilágnak is bármikor. Most már futni is próbál, azaz gyorsgyalogol. Vicces.

A lányok Kisvárdán voltak az őszi szünetben, két napot nélkülünk. Mikor mentünk értük - és mi is maradtunk még pár napot, akkor Léna két napig nem szólt hozzám. Irtóra büntetett, hogy képes voltam otthagyni, Na nem mintha rossz dolga lett volna akár neki vagy Majának, de azért anyának megmutatta, hogy ki az úr a háznál.

Léna elkezdte a bölcsit nov 8-án. A beszoktatás két hete gond nélkül zajlott, és azóta se vészes. persze ő is előadja néha azt, hogy már a villamosmegállóban sírni kezd, és ordít, ha meglátja a gondozónőket... Maja ilyenkor olyat is csinált, hogy míg a szekrényébe pakoltam visszamászott a babakocsiba... a szívem majd megszakad... de muszáj... Reggel 9-től 2-ig van a bölcsiben, ebből 3 órát alvással tölt, úgyhogy a fennmaradó 2 órából fél órát eszik, a többi marad játékra...

Maja bekattant az oviban. Azt gondoltam, hogy de jó nekünk, Maja milyen jól beszokott... hát igen... tt - múlt idő. Amilyen jól kezdte az elejét... azt gondoltam, hogy majd ha Léna is megy bölcsibe akkor jobb lesz. Hát nem, pont azon a héten megzizzent, és kezelhetetlen lett, így hazahoztam ebéd után. Remek volt, mert Gábor is pont azon a héten volt beteg, Lénáért mentem 2-re... semennyi időm nem volt semmire.

Szerencsére az Allianz kompetitív prezizésnek már vége volt, de azt is este tudtam csak írni, mert annyi munka volt vele, hogy nem jött össze nappal minden...
Amúgyis dolgozom ezerrel. Na jó, nem napi 8 órában, de azt nem is tudnám vállalni, így itthonról. Beszéltem már Ilivel, hogy mi lesz amikor visszamegyek... a Chevy, Full tilt, Allianz fognak hozzám tartozni. Jó lesz, már várom, bár addig még elég sok mindent meg kell oldani...
Meg közben megtalált egy-két fejvadász is (sőt interjún is voltam, de nem lesz belőle semmi, azt hiszem kölcsönösen, mivel ők nem hívnak, én meg nem mennék)

Maja hihetetlen dolgokat bír rajzolni. Felismerhető embereket, cicát, virágot. Nagyon ügyes. A ballerinás sablonos könyvet nagyon szereti, folyton azzal rajzolgat meg ragaszt, körberajzolja a sablonokat stb.

Hányós-fosós vírus ment végig az egész családon, Léna kimaradt, de mindenki más megkapta. maja volt az első, ő csak egyet hányt, aztán én, aztán Anyu. Klassz...

Nagyika névnapjára csináltunk neki egy varrósarkot a kisszobába, hogy tudjon alkotni. Nagyon belejött a táskavarrásba...

Lénának jön a foga, nyűgös és fáj neki

Léna beteg - lázas és tegnap még a lányka-nőgyógyászatot is megjártuk

Ma Mikulás buli lesz

Kedden balett bemutató óra

Sok a dolgom és elegem is van

Dolgozom itthonról, és amennyire jó ötletnek tűnt, annyira nem az. Mivel a munka több, mint vártam, és nem olyan, mint egy fordítás, hogy akkor csinálom, amikor akarom, gyakorlatilag egész nap a gépnél ülök és e-mailekre válaszolgatok, vagy várom, hogy jöjjön válasz, vagy valami.
Közben Lénával is kéne foglalkozni, játszani, meg a házimunka se csinálja meg magát.

Úgyhogy teljesen elegem van.
Elegem van abból, hogy itthon vagyok, és a "teljesítményem" az alapján kerül megítélésre, hogy mekkora rend van, el van-e mosogatva, ki van-e teregetve, vasalva stb. Ez nem én vagyok...
Másrészt maga a munka is szar, nem az én szintem, státuszriportokat és kontaktlistákat pakolok össze excelben meg kompetitív prezit írok, és féle tőle, hogy benne fogok ragadni, és nem fogok kapni más lehetőséget.

Jövőhéten kezdjük a bölcsit, persze ettől is kész vagyok... nem azért mert nem akarom, hanem mert ilyenkor belémhasít, hogy tényleg az a legfontosabb, hogy visszamenjek dolgozni? De közben meg utálom, hogy nincs pénzem, utálom, hogy filléreskedni kell, elegem van a háztartásbeli szerepből, abból, hogy türelmetlen vagyok a gyerekekkel és elégedetlen vagyok magammal. Szóval nekem ez így nagyon rossz, és ha nekem rossz, akkor a gyerekeknek sem jó...

Meg hideg is van, és az sem segít a hangulatomon... és folyton fáradt vagyok, mert este nem bírok elaludni, reggel meg nem bírok felkelni...

Léna 13

hónapos...
Még nem indult el, de áll egymagában, nem is nagyon billeg, de elindulni semmiképpen nem akar.

Nagyon határozott dolgai vannak, megvan az elképzelése, és újabban, ha valami nem tetszik neki, hasra veti magát a földön és úgy sír.

Kezd mondani szavakat, az apa mindennapos, anyát nem mond.
Egyéb, amit mond: zsi (ez a zsiráf), áppa (lámpa), abba (labda), valami aggyá jellegűt mond az "adjál"-ra. Meg ugat (va-va), nyerít (á-ha-ha-ha), "bú"-zik, hápog és áááááá-zik az oroszlánnál.

Hát ilyenek...

Léna szülinap

Megtartottuk Léna első szülinapját és szuperül sikerült. Jó sokan voltunk (Léna, Maja, Bence, Gábor, én, Adri, Gergő, Nagyika, Árpi, Nagymama, Nagyapa, Zsolti, Gabi, Trudimama, és még Marika is) de nem bonyolítottuk túl a dolgokat szerencsére. Volt egy csomó kaja, sütöttem fincsi Sacher tortát - már tökélyre vittem, úgyhogy jobb, mint a bolti.

Léna kapott egy csomó klassz ajándékot, kapott egy felfújható ugrálós zsiráfot Gergőéktől, egy tanuló szerszámpadot meg ruhákat Zsoltiéktól és Nagymamáéktól, tőlünk egy plüss-zsiráfot (ez a zsiráfmotívum véletlen, nem beszéltünk össze). Anyutól sapkát-sálat meg egy nadrágot, amin szoknya van - ő lesz a legcsinibb a bölcsiben, meg még Zsoltiéktól egy plüsskaticát, hogy "ő is kapjon valami játékot, ne mindig Maja levetett dolgait örökölje". Zsolti már csak tudja második gyerekként... :)

A tortaevés nagyon jó volt, meg is örökítettük, maja meg Léna kézzel tömik a szájukba, Bence pedig villával ette, mint egy igazi kis úriember :)

Szóval jól sikerült, semmire nem lehet panaszunk.

Képek is vannak.
Itt.

Maja-dumák

Maja egyfolytában beszél, így mindent, amit mond képtelenség rögzíteni, de a nagyon jókat jegyzetelem. Most néhány friss, augusztusi, szeptemberi:

Maja próbálja kinyitni a Panadolos üveget.
- Anya, nem tudom.
- Igen, mert gyerekzáras.
- De hát én gyerek vagyok...


Megyünk az autóban, Maja kéri, hogy nézzek meg valamit, amivel ügyködik.
Én: Nem fordulok meg, mert akkor hányingerem lesz.
Maja: Hány ingered lesz anya, kettő ingered?


Maja gondolkodik a dolgok logikáján:
- Apa, a fiúk miért nem lányok?


Nagyika magyaráz Majának: Ez itt a bokád, ez a térded, ez a combikád...
Maja: De miért vagyok én így kiépítve?


Most pedig megyek a tusfürdőbe...


Gergő kérdezi: Maja, neked mi a kedvenc állatod?
Maja válasza: Apa.


Esik az eső, amikor jövünk haza az oviból. Nagyi elöl rohan Lénával, mi meg Majával hátul, de nem bírjuk utolérni. Mikor a lakás előtt beérjük őket, Maja lihegve:
Nagyika, te úgy szaladtál, mint a fába szorult féreg.

Maja óvodás és balettra jár

Le kell kopogjam, mert annyira jól sikerült az óvodai kezdésünk, hogy mindenki csodájára jár. Egyetlen hang vagy hiszti nélkül beszokott Maja az oviba. Szívesen megy, alig akar hazajönni, tetszik neki. Szereti az óvónéniket, van kettő, Éva néni és Erika néni, illetve Erzsike néni a dadus, aki a haját szokta fésülni...

Minden egyes nap szoknyában kell menni, nem tudok ráimádkozni nadrágot. Ma reggel ezt azzal indolkolta, hogy "vannak az óvodában kislányok és kisfiúk, én lány vagyok, nekem szoknyát kell felvenni". A praktikum és kényelem egyáltalán nem számít... :)

Jól eszik, alszik, nem nyafog, nem hisztizik. Egyedül pisil és kakil, kezet most, minden megy, ahogy mennie kell. Alvás után még uzsonnázik, és utána hajlandó csak hazajönni.
Szoktunk azért találkozni Blankával, a bölcsis barátnőjével, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, olyan cukik. Blanka folyton Maját emlegeti az oviban is, mivel nem egy oviba kerültek...

A másik újdonság az ovi mellett, hogy járunk balettra Majával, kedden és pénteken. Eddig olyan felemás módon áll hozzá, mert mindkét alkalommal, amikor kijött, akkor szomorú volt, de utána meg mondta, hogy akkor jöjjünk holnap is... hát nem nagyon tudom ezt hova tenni. Más gyereket nem láttam ilyen meghasonultan...

Első alkalommal az volt a baja, hogy nem volt pörgős szoknyája, mint a többieknek. Másodjára vettünk azt is. Most már csak a cipő hiányzik... talán most péntekre az is megérkezik és akkor nem nyafog többet már...

Hurrá nyaralunk

Első közös négyes nyaralásunk! Ami igazából nem is négyfős volt, mert nyolcan voltunk.

A helyszín Lignano Sabbiadoro volt, mintegy 680 km-re Budapesttől a Google Maps szerint. Időben az út kb 8 óra volt, odafelé azért mert eltévedtünk egyszer (még Magyarországon), visszafelé pedig mivel nappal jöttünk többször megálltunk. Hát egy hangyányival hosszabb volt, mint a legközelebbi horvát lehetőség, de szerintem megérte.

Egy 8 fős apartmanban laktunk, ami a képen persze sokkal jobbnak nézett ki, mint élőben, de igazából még így is nagyon szuper volt. Volt két medence, egy felnőtt és egy gyerek, és egy sorháznak kinéző komplexum volt az üdülő, körbe a medence körül. Maga az apartman három szintes volt, összesen négy szobával, ami pont elég volt nekünk. A gyerekeknek volt külön szobája, ami egyszerűen muszáj volt, mert első éjjel, amikor velük aludtam Léna egész éjjel csuszpitolt az utazóágyban (a körmével kapirgálta az ágy orkánanyag borítását, amitől megőrültem), Maja meg megállás nélkül pörgött, mint egy ventillátor - nem alvás helyett, hanem közben...
A tengerpart kb 800m-re volt, ami jó 15 perc séta, gyerekekkel akár ennek többszöröse is lehet. Nagyon jó kis homokos tengerpart volt, ahol első naptól béreltünk napernyőt és napágyat. A víz sokáig sekély volt, így Maja simán bent fürödhetett, de még Léna is előszeretettel tapicskolt a homokban-sárban.

A napi program gyakorlatilag elég egyhangúan reggeli, tengerpart, ebéd, medence, vacsora, alvás volt. De Léna napközben is aludt egyet a babakocsiban, Maját meg úgy kellett szinte leötni, hogy aludjon, annyira fel volt pörögve.

Voltunk egyszer állatkertben, amíg a nagyszülők Velencébe látogattak. Mentünk vizibiciklizni is, meg fagyizott Maja minden nap, volt, hogy kétszer is. Léna meg lábra kapott, így most azt mondhatjuk, hogy 11 hónaposan próbál menni, ha segítik. Még magában persze nem indul meg, de nem félek tőle, hogy az is itt lesz pillanatok alatt. Maja is 13 hónapos volt, amikor elindult magától.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a hazafele út nem volt jó, mert nem is nagyon akartunk még hazajönni, meg a gyerekek is ébren voltak szinte végig. Maja amint beültünk az autóba kérdezte, hogy mikor jövünk újra Lignano Sabbiadoro-ba? Hát majd jövünk, mert nagyon jó volt.

Majd teszek fel képeket.

Születésnap hegyek

Mivel az idei születésnapjaink pont a nyaralásra esnek, muszáj volt megünnepelnünk őket előtte. Ennek az lett az eredménye, hogy csütörtökön és pénteken is ünnepeltünk.
Csütörtökön Anyu, Árpi, Trudimama, Gergő, Adri, Bence meg mi voltunk, pénteken pedig Klári, Miklós, Zsolti, Gabi egészítették ki a családot.

Majának sajnos képtelenség volt elmagyarázni, hogy nem csak neki van születésnapja, de igazából a legnagyobb bjom nekem volt az egésszel, mert én készültem meg sütöttem a tortát mindkét alkalommal, kvázi saját magamnak is.

Maja kapott egy csomó mindent már megint, részben olyanokat, amire szüksége volt, pl napszemüveg, meg egy csomó könyvet, egy szuper jó játékot tőlünk, egy fürdőköntöst meg egy tanuló pénztárgépet. Én sem panaszkodhattam az ajándékokra, bár egy részét együtt választottuk, így az nem volt meglepi. Anyutól viszont kaptam egy Calvin Klein órát - igazán kitett magáért, főleg, hogy Gergő is kapott egyet.

Viszont már teljesen be voltunk zsongva a nyaralás miatt, pakolás meg készülés, és közben a szülinap egy kicsit sok volt, főleg, hogy az igazi születésnapok majd még csak ezután jöttek.

Léna és a labda, Maja és a pálcikaember

Miután Maja hazajött a Balatonról csütörtökön Anyu elvitte Lénát két napra, hogy legyen Majával egy kis időnk együtt. Azt kell mondjam, hogy Maja tényleg álomjól viselkedik, ha nem érzi azt, hogy küzdenie kell a szeretetünkért, vagyis ha Léna nincs ott.
Nem mintha Léna annyi vizet zavarna, mert ő aztán elvan magában, pakol, mászkál, vigyorog. Jól van, hogy negatívat is írjak róla: akaratos, nyafog, ha elveszi Maja a játékát és éktelenül tud panaszkodni, ha valami nem tetszik, vagy mondjuk éhes.

Mindenesetre Majával lenni jó volt, nyugis volt, türelmes, figyelt mindenre, angyalként viselkedett a buszon, a Tropicariumban, meg egyáltalán. Mondjuk nem telt el egy nap, és közölte, hogy menjünk el Lénáért, mert Léna az ő testvére :) Úgyhogy elmentünk érte.

Amikor Léna meglátott bennünket, először alig hitt a szemének, aztán sikongatva odarohant (!) hozzánk négykézlábon. :) Vicces volt.

Léna amúgy egyre biztosabban áll, próbál haladni oldalra kapaszkodással, bár a leüléssel eléggé hadilábon áll még. Viszont magyaráz...
Ha éhes, akkor elkezdi mondani, hogy mam-mam, Maja is ezt mondta a hamm helyett. Illetve tegnap elhangzott az, hogy "abba", a labdára.

Maja pedig rajzolt egy emberkét teljesen egyedül. Nem tudom a képen mi látszik, de zülddel van egy emberke, feje, szeme, keze, lába, teste van. Szerintem a még nem hároméves gyerektől ez szuper teljesítmény. :)

Balatoni nyááááár

Szombat reggel Gábor levitte Maját meg Anyut Lellére a Richter üdülőbe. már hetek óta mondogattuk neki, hogy megy a Nagyikával a Balatonra (nem Balcsira, hanem Balatonra, javított ki minket Maja), így szerencsére az elválás teljesen jól ment.

Gergő is lent van meg Bea, úgyhogy van Majának társasága. Fürdenek, szaladgálnak, homokznak, esznek-isznak, biciklizni járnak, stb. Egyszóval remekül érzi magát.
Persze most már haza szeretne jönni, de ez nem is baj, mert ma már amúgyis jönnek.

Gondolom újrakezdődik a "megtorlás" és el sem engedi a kezemet egy hétig. De sebaj, már amúgyis hiányzik.
Anyu azt mondta, hogy álomszerűen viselkedett, de azért fárasztó vele. Ennek csak azért örülök, mert ez igazolja, hogy nem velem van a baj, hanem Maja tényleg egy aktív, felpörgött gyerek, akihez birkatürelem kell...

Tegnap itt voltak a lányok Kisvárdáról, a másodperc törtrésze alatt minden lekerült a polcokról, rohangálás-kiabálás, kettő szót alig bírtunk Magdival váltani. Pisti meg csak regenerálódott a kanapén... hosszú volt az út idáig. Úgy volt, hogy itt alszanak, de aztán mégsem, hanem továbbmentek Tatabányára Magdi húgához. Na majd legközelebb.

Nyaralás első felvonás

A héten mi is Kisvárdán voltunk Lénával.
Nyaralás a javából, medence, napsütés, néha szomszédolunk. Már konkrétan olyan színem van, mintha ténylegesen nyaraltam volna, pedig nem feküdtem ki a napra egyetlenegyszer sem.

Maja a medencében úgy úszik mint egy halacska.
Keresztülment fázisokon, de nem hiába.

Először csak baba-úszógumiban úszott karúszóval.
Aztán az úszógumiból kiszállt, hogy az úszótáblába kapaszkodjon és közben fogni kellett.
Aztán nem kellett fogni.
Aztán elengedte a táblát is.
Végezetül már olyan szinten lett ügyes, hogy teljesen egyedül beugrott, feljött a víz felszínre, elevickélt a lépcsőig, végigúszta az egész medence teljes hosszát (8m).

Persze minden jónak vége szakad, úgyhogy hazajöttünk, és itthon már korántsem annyira könnyű a két gyerekkel, mint a kertesházban...

Maja egy hete Kisvárdán

Vasárnap, míg Maja aludt eljöttünk Kisvárdáról és otthagytuk Maját. Nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a legjobb megoldás, mert nyafogott így is eleget utána, hogy hol vannak anyáék, és miért hagytak itt, Léna miért ment haza.
Hétfőn, amikor beszéltünk, akkor belesírt a telefonba, hogy gyertek értem, vigyetek haza. Na, mondanom sem kell, hogy ettől Gábor is meg én is kiakadtunk, hogy jaj, szegény gyerek.
Nem mintha annyira sajnálatra méltó lett volna a medenceparton, fagyizás, főtt kukorica és barátnőzés mellett.

Na mindegy.

Végül nem mentünk érte, és nem is kellett. Csak nem beszéltünk vele többet telefonon, hogy ne emlékeztessük rá, hogy ne vagyunk ott.

Csütörtök estére már egyébként le is értünk, úgyhogy ezt a pár napot kibírta.
Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy 3 napig az ajtón nem léphettem ki anélkül, hogy ne kezdett volna sírni, hogy anya ne hagyj itt...

Gyógyulunk

Szerencsére Léna 3 napja láztalan, most már csak nyűgöske, de egyre javuló tendenciával. Folyik ugyan az orra és sokat alszik, de ez várható volt.
A foga még mindig nem jött ki, és nem tudom mikor fog már végre, mert szerintem amiatt nyűgös ennyire.

Majával nehezen bírok, bár ez biztos az én hibám is - nehéz két gyerekkel, főleg, ha az egyik beteg. Nem nagyon tudunk játszóra menni Léna miatt, Maja pedig túl van pörögve enyhén szólva is.

Na mindegy, majd alakul. A hétvégére Kisvárdára megyünk, és jövőhétre elvuileg ottmarad Maja. Remélem szívesen ott marad és nem fog hisztizni miatta.

Láz-rémálom...

Léna elég beteg lett szombatra. Péntekről szombatra éjjel elég sokat voltunk fent, hűtőfürdőztünk is, mivel nagyon magas volt a láza, majdnem 40 fok. Szombat délelőtt sem lett jobban, és délutánra sem. Kúpot kapott meg lázcsillapító szirupot, de csak ideig óráig csökkent a láza még a hűtőfürdő hatására is.

Este hétkor végül elmentünk az ügyeletre, mivel addigra már majdnem egy egész napja tartósan magas volt a láza.
Irtó sokan voltak, vagy 5-en várakoztak előttünk. És az ügyeletes idős doktornő mindenkit legalább negyedórán át vizsgált... ami jó egyrészt, mert alapos és lelkiismeretes, másrészről viszont Léna volt a legkisebb, tüzelt a láztól és több mint egy órát vártunk. Ráadásul mire sorra kerültünk volna pont jött a műszakváltás, egy fiatal doktornővel.

Megnézte Lénát, aki közben végig ordított, álmos is volt, éhes is, úgyhogy alig hallottam amit mond. Mondta, hogy nem lát nála semmi olyat, ami ezt a magas lázat indokolná, úgyhogy adott egy lázcsillapítót és beutalt minket a János kórházba kivizsgálásra.

Hazarohantunk váltás ruháért, kajáért, vízért Lénának, és irány a János kórház. Síkideg voltam és bőgtem a kocsiban. A Jánosban nem vettek fel minket hálistennek, csak vettek vért, meg feltettek egy vizeletgyűjtő tasakot. Léna már irtó fáradt volt meg persze nyűgös és nagyon lázas. Pedig az ügyeleten kaptunk egy lázcsillapítót, de nem igazán vitte le az se a lázát kellőképpen.
Amikor beértünk a kórházba egy meglehetősen flegma doktornő fogadott olyan arccal, hogy na ezeket is minek utalták be. Gondolom száz betegebb gyereket látott már. Úgyhogy ettől egy kicsit megnyugodtam. Kifejezetten örültem a flegmaságának. Próbáltuk nyugtatni Lénát, meg altatni kézben, de ugye nem ahhoz van szokva, hogy kézben ringatva alszik, így folyton felemelte a fejét és játszani akart.

Szerencsére inni ivott, enni viszonylag jól evett, úgyhogy vártuk a pisit. Kb 2,5 órát voltunk bent. Azazhogy kint a folyosón. Fél 12 körül engedtek haza minket azzal, hogy nem igazán van konkrét oka a magas láznak. Vélhetően torokgyulladás vagy ilyesmi, de nem annyira gyulladt, hogy a vérben is kimutatható legyen, illetve bakteriális fertőzésre nem volt jel. Kizárták a hugyúti fertőzés lehetőségét is, illetve megnézték a fülét, de ott sem volt semmi látható. A piros torkon kívül semmi, de az sem volt iszonyúan gyulladt.

Úgyhogy hazamentünk és otthon éjféltől reggel 9-ig aludt.
Vasárnap viszont nem lett igazán jobban, délután volt egy rövid láztalan időszaka, de estére megint nagyon felment a láza, olyannyira, hogy az esti fürdetés hűtőfürdővé alakult, de utána is 39,5 volt a láza. Szegény csak úgy tüzelt és nyöszörgött. Adrunk neki kúpot, de semmi. Egy óra alatt se lett semmi, úgyhogy vizes borogatással próbálkoztunk. Vagy 6 ötperces forduló levitte 39-re a lázát, kapott egy kis szirupot és alvás.
De sajnos fél 12-kor újfent nyöszörgött és 39,8 volt a láza, úgyhogy ismét vizesborogattunk. Utána pedig kapott egy noramidazophen kúpot (sajna csak 75 mg-s volt itthon meg 150-es, amiből az utóbbit egy év alatt szigorúan tilos adni).
Levittük a lázát 38,5-re és egész jól aludt, egészen reggel 10-ig.

Ma már szinte láztalan volt, estére kicsit felment, de az is csak 37,2 volt. Remélem, remélem, remélem, hogy már nem lesz újra ilyen nagyon magas láza... olyan borzasztó látni egy ilyen picit betegen...

Voltunk egyébként ma dokinál, fülészeten és még vért is néztek (hogy a CPR szintje, ami vmi gyulladás markerek a vérben menniyre magasak). A fülével minden OK, ez is valami. A gyulladási szint nem volt kiugró, viszont megállapították, hogy felül NÉGY foga jön. Hogy ettől nem sír, annak csak az lehet az oka, hogy irtó magas a fájdalomküszöbe...

Hát drukkoljunk, hogy ma éjjel már jobb lesz... :(

Mit csináljak?

Maja bántja Lénát...

Próbálom megérteni, hogy miért - az egyértelműtől eltekintve, miszerint féltékeny rá és nem akarja, hogy itt legyen... - de nem megy.

Nagyon igyekszünk Gáborral azon, hogy ne érezze magát Maja háttérbe szorítottnak, de nem tudom mit kéne.

Mindenfélét próbálok, próbálunk.

Olvasok egy könyvet a Testvérek féltékenységéről, és annak kezeléséről, abban van jópár ötlet, de nem tudom, hogy jó-e.

Azt nem gondolom, hogy Maja gonosz, inkább csak fel akarja hívni magára a figyelmet. A könyv szerint amikor bántja a kicsit a nagyobb, akkor a kicsit kell megszeretgetni, a nagyot figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel elvegyük a nagytól a vágyott célt.

Most azt is csinálom, hogy ha kedvesen bánik Maja Lénával, akkor megszeretgetem Maját, hogy lássa mennyire kifizetődő szeretgetni, és nem bántani.

Mindenesetre remélem, hogy ez visszafordítható, és nem ez lesz a meghatározó egész életünkben...

Mozgalmas hétvége

Gergőék végre átköltöztek, még nincs minden 100%-ra készen, de ez nem is elvárható, amjd alakul, ha már itt laknak. Gábor szombat délelőtt segített még egy pár cuccot átpakolni, pl a nagyszekrényt, ami hozzá befért a kocsiba.

Délutáni alvás után esküvőre mentünk, Zsanett esküvője volt, immár a második. Édesek voltak a gyerekeik, mind a négyen (Zsófi, Dorka, Réka, Julcsi) - énekeltek nekik. Plusz az ötödik Zsanett pocakjában, hát nem semmi. Mondjuk Dorka és Réka Chars előző feleségénél van. Már csak Boglárka hiányzott volna... :)

Fura volt találkozni anyukájával meg apukájával meg tesójával. Majdnem 10 éve láttam őket utoljára... De angyon cukik voltak, a nyakamba borultak és nagyon örültek, hogy elmentünk. Megcsodálták a lányokat. Maja az éneklés alatt közölte, hogy ő is megy énekelni... hehe.

Hazafelé pedig közölte, hogy ő is akar menyasszony lenni, és apa lesz az ő "vőlénye". Mondtam, hogy sajna foglalt, de majd kereshet magának azért valakit. :)

Vasárnap pedig reggel az ügyeleten kezdtünk, mivel Maja nekiesett a falnak és bedagadt az orra. Nem vérzett meg nem is nagyon sírt, de az ügyeletre azért elmentünk, nehogy valami olyan legyen, amit nem látunk. Megnézte egy fiatal fül-orr-gégész, és azt mondta, hogy semmi baja, kicsit meg van dagadva, esetleg jegeljük, de minden rendben.

Utána meg elmentünk az Aquaworldbe, az utalványokat elkölteni. Jött velünk Árpi, Anyu, Móni és Gergő. Meg persze mi négyen. Léna nem nagyon élvezte, de Maját nem lehetett kiimádkozni a medencéből. Volt külön babamedence, benne egy polipos csúszda, amin szerintem vagy százszor lecsúszott. Nagyon klassz volt, mi is csúszdáztunk a felnőtt csúszdákon, aztán megebédeltünk és megint fürdés. Fél 11-től voltunk kb fél 4-ig és nagyon jól éreztük magunkat.
Kétségkívül ez egy relatíve költséges, de jó kis program - bár az igazi lényegét majd csak később fogják a lányok értékelni. Addig is a babacsúszda-babamedence és a hullámfürdő voltak a legnagyobb kedvencek.

Maja és a pelus nélküli alvás

Amikor hazajöttünk Rómából azzal fogadott Klári, hogy Maja nem kért pelenkát éjszakára. Kicsit izgultunk, kb kétóránként mentünk be hozzá, hogy nem pisilt-e be, mivel azt nem tudtuk, hogy felébred-e arra, ha bepisil.
Viszont nem pisilt be. Reggel hatkor kihoztam pisilni, de sajnos utána már nem is akart visszaaludni.

Utána következő napokon változó sikerrel pisilt és nem pisilt, volt hogy már este 10-kor bepisilt és mivel mint utóbb kiderült nem ébred fel rá, eltöltött egy kis időt pisisen.
Na ezt megelégelve adtunk rá pelust egy pár napig újra, de volt hogy szólt, hogy nincs rá szüksége. És érdekes, amikor ő mondta, hogy nem kell, akkor nem pisilt be egyszer se.

Mindenesetre mostanra már ott tartunk, hogy nem kér peludt és nem is pisil be, és ami szerintem a nagy áttörsé, hogy felkel, ha pisilnie kell. Egyelőre még csak kiabál, hogy Apa, apa, és akkor ki kell hozni pisilni. Legközelebb majd magától is ki tud jönni. Persze mindig elkísérjük pisilni, hátha kell neki segítség. Úgyhogy természetes, hogy éjjel is kimegyünk vele.

De az mindenképp elmondható, hogy nagyon ügyes, mivel húsvétkor lett szobatiszta és június közepére pedig ágytiszta. Úgyhogy örülünk.

Zuhog az eső vagy kánikula van

Elképesztő ez a mostani nyár. Vagy zuhog az eső - és áradnak a folyók, és egyéb károkat okoz a víz - vagy kánikula van - hőségriadó, stb.
Lényeg az, hogy Lénával szinte egyáltalán nem járunk sétálni, csak annit, hogy elmegyünk Majáért, utána játszózunk egy kicsit és kész.

Érdekes az egész, mert Léna jól elvan itthon, Maja nyughatatlanabb volt és őt folyton vittem sétálni meg midnenfelé. Lénával elvagyunk, ő elnézelődik a babakocsiban simán, lehet vele vásárolni, hacsak nem nagyon nagyon fáradt.

Meg aztán Maját annyira akartam, hogy egy kicsit nagyobb legyen, hogy amikor még csak kúszott, már akkor a játszóra vittem, hogy homokozzon. Lénát eszembe sincs betenni a homokozóba, majd ha nagyobb lesz. Nem ráérünk?

Voltunk Kisvárdán, szuper időt fogtunk ki szerencsére, ez volt az egyetlen hét amikor jó idő volt ezen a nyáron eddig. maját nem lehetett kiugrasztani a medencéből, egész hétvégén a nagyvízben lubickolt, de ha oda nem mehetett be, akkor minimum a kacsaúsztatóban ült. Léna kicsit lázas volt ezidő alatt, de szerintem csak a foga jött.
Ugyanis kibújt még egy foga: a jobb felső szemfoga - most mondd meg! félvámpirocska :)

Halász Judit koncert

Róma után közvetlenül Halász Judit koncerten voltunk a Belvárosi fesztiválon. Kláriék is itt voltak még, Anyu is eljött velünk, de persze ez Majának volt a legnagyobb élmény. Léna még csak szemlélődött a babakocsiból. Jövőre már ő is ott fog "csápolni" Majával együtt.

Utána még a fotocellás szökőkutat is megnéztük, ami a Szabadság tér mellett van, és az a lényege, hogy ha közelítesz hozzá, akkor eláll a víz azon a területen. Maja csupa-csupa víz lett tőle, de nagyon tetszett neki.

Mesék Rómáról Rómából - Majának és Lénának - 3. nap

ezt még be kell pótolnom

Mesék Rómáról Rómából - Majának és Lénának - 2. nap

Reggel a nap besütött az ablakon és Apa meg Anya felkeltek. Reggeli nélkül elindultak a vasútállomásra, ahol vettek két vonatjegyet Róma belvárosába. A pélyaudvaron Apa vett két szendvicset, egyet Anyának, egyet magának, és egy üdítőt.
A vonat nagyon érdekes volt, kétemeletes. Ilyen emeletes vonaton még Anya és Apa nem ültek, ezért a felső szintet választották. Kényelembe helyezték magukat, megették a szendvicset és megitták az üdítőt. Az ablakon át nézték, ahogy a vonat egyre közelebb viszi őket a városhoz.

A vonatút fél órán át tartott, majd Apáék átszálltak egy metróra, ami olyan, mint a vonat, csak a föld alatt megy. A metró elvitte Apát és Anyát a Colosseumhoz. A Colosseum régen egy hatalmas színház-féleség volt, ahova a régi rómaiak szórakozni jártak. Mostanra már nagy része romos és mindig nagyon sok a turista. Apa lefényképezte, de úgy döntöttek Anyával, hogy nem mennek be. Körbejárták és azután mentek tovább.

Anya és Apa sok-sok mindent megnéztek, például a Trevi-kutat, ami egy hatalmas szoborcsoport-szökőkút. Középen Triton király ül - akit ismerünk a Kis hableányból. Apa meg Anya le is fényképezték, és Anya bedobott egy pénzérmét, mert úgy mondjék, hogy aki bedob egy érmét a kútba, az majd visszatér egyszer Rómába. Anya szeretne majd még visszamenni és mindent megmutatni Majának és Lénának.

A Spanyol lépcsőnél Anyáék leültek pihenni, mert a sok gyaloglástól kifáradtak. Anya beszélt Nagyikával telefonon, de Maja éppen bölcsiben volt, Léna pedig aludt.
Ezt követően Apáék elsétáltak egy múzeumba, közben nézelődtek, beszélgettek, örültek a szép időnek. A múzeum után elhatározták, hogy ebédelnek valamit, mert éhesek, szomjasaj és fáradtak voltak. Apa spagettit választott (rákocskával), Anya pedig pizzát evett. Mindkettő nagyon finom volt. Utána Apa ivott egy sört, Anya pedig egy pohár bort.

Ebéd után elsétáltak a Vatikánba - ez egy külön kis állam Róma területén belül. Megnézték a Szent Péter  székesegyházat, ami egy óriási, nagyon szép templom. A templom a Szent Péter téren van, sok oszlop veszi körül és mindig nagyon sok ember jön ide, hogy megnézze.

Az Angyalvárba Apa és Anya ma nem mentek fel, mert már nagyon fájt a lábuk, de lefotózták Majának és Lénának az Angyalhíd angyalait.

Utána újra séta következett, egyre lassabban és lassabban haladtak. Apáék arra gondoltak, hogy Maja és Léna is nagyon fáradt lenne, ha itt lennének velük. Leültek, hogy igyanak egy kávét, és egy sütit is ettek. Majd elindultak hazafelé.

A hazafele út elég kalandosra sikerült, mert nem jó pályaudvarra mentek, ezért metróval át kellett menniük egy másikra. A vonatról leszállva pedig még várni kellett a buszra is, ami a szállodába hozta őket. Mikor végre végre hazaértek gyorsan mindketten megfürödtek és alig várták, hogy alhassanak, annyira álmosak, fáradtak voltak.
Anya kiszámolta, hogy legalább 15 kilométert gyalogoltak, de az is lehet hogy 20-at.

Nagyon jó, de nagyon fárasztó nap volt... huh. Jóéjszakát.

Mesék Rómáról Rómából - Majának és Lénának - 1. nap

Ez a blogbejegyzés Majának és Lénának szól, így a nyelvezete sem felnőttes... a lényeg persze átjön belőle azért. Útinapló gyerekek fülének.

Innentől lehet olvasni nekik:

Egy szerdai napon Anya és Apa kimentek a repülőtérre, hogy elmennek ketten Rómába. Árpi kivitte őket Apa fehér autójával. Anya és Apa a repülőtéren megmutatták a jegyüket egy néninek és odaadták az egyik bőröndjüket, mert nagyon nehéz volt.

Apa meg Anya csak vártak, vártak, és amikor végre megérkezett egy nagy rózsaszín repülő felszálltak rá.

A repülő felrepült a levegőbe Apával és Anyával, kicsire összement és felrepült a felhők közé.

A felhők közelről nagyon érdekesek, olyan mintha az ember egy nagyon nagy kupac tejszínhabban repülne.

A házak nagyon picire összemennek, és az autók is olyan aprók lesznek, mint a játékautók.

Anyáék repülője egészen Rómáig repült.Róma Olaszországban van, ahol az emberek olaszul beszélnek és az ország alakja olyan, mint egy csizma. Apa és Anya még sohasem voltak Rómában. Maja és Léna sem voltak még, de Apáék majd elhozzák őket is egyszer.

A repülő nagyon gyorsan repült, Anya néha egy kicsit félt a levegőben, de olyankor erősen belekapaszkodott Apa kezébe és akkor gyorsan meg is nyugodott.

Amikor a repülő leszállt a római reptéren Apa és Anya megvárták a csomagjaikat és aztán siettek, hogy elérjék a buszt. A busz elvitte Anyát és Apát a szállodába, A szálloda olyan, mint az otthoni lakás, csak nincs konyha, hanem helyette egy hatalmas étterem van, és nem Anya takarít, hanem a takarítónő.

A megérkezés után Anya meg Apa ettek egy szendvicset és gyorsan lefeküdtek aludni, mert nagyon álmosak voltak. Alvás után majd reggel elmennek és megnézik Rómát, és mindent részletesen elmesélnek majd Majának és Lénának.

Tranzitban

Az elmúlt napok borzasztó éjszakái (Maja nem aludt, én teljesen totálkáros voltam a torokfájásomtól, még életemben nem fájt így a torkom, hogy fájdalomcsillapítóval tudtam csak aludni) és nappalai után itt vagyunk. Hihetetlen, de igaz, mégiscsak megyünk Rómába. Hétfő este egyáltalán nem így festett a dolog, majdnem az ügyeletet hívtuk, annyira rosszul voltam. Maja meg egész éjjel sírva aludt, úgyhogy remek volt.

Viszont most mégis megyünk, és pihenünk, mászkálunk, sétálunk, várostnézünk.
Pont időben, mert már kezdünk kicsit megbuggyanni mi is.

Léna elkezdett mászni, édes ügyes tündér, de azért biztos ami tuti, ő is kiborító bír lenni. Elindulás előtt 10 perccel hanyattesett - ugyanis rájött arra is, hogy ő már fel tud térdelni, de arra még nem jött rá, hogy abból nem bírja megtartani magát - és a fürdőben hallani lehetett ahogy koppant a kis feje... úgy sírt, mint még soha...
pfff

Remélem minden oké lesz velük, és mi is jól leszünk.

Megpróbálok majd ha hazaértünk majával is kedvesebb lenni, mert az utóbbi időben eléggé fasírtban voltunk. Ettől függetlenül ma is azzal jött haza a bölcsiből, hogy menjünk az én kicsi anyukámhoz, és otthon úgy a nyakamba borult, mintha sose látott volna még :)

Szóval fognak hiányozni, de azért jó lesz nélkülük egy kicsit.
Végülis csak 3 nap.
Ma szerda van, szombaton már otthon is vagyunk.


Ja, és köszönet Zsoltinak a szállásért, aki nélkül ez alig alig jöhetett volna létre :))))))

Mászás, bölcsi, betegségek

Léna mászik... van hogy csak pár lépést megy, de határozottan halad előre, emelgeti a kis praclijait meg térdét. Édes, és nagyon ügyes.

A bölcsibe megvan a helyünk, novemberben megyünk beszoktatni, így január-február táján mennék dolgozni. Szerencsére addig még van elég idő, hogy ezzel megbarátkozzam, illetve a Greynek is elég ideje lesz felkészülni rám.

Ja, és megint beteg vagyok. Most lázzal, torokfájással (nekem így még életemben nem fájt a torkom) és szédelgéssel.

Az már csak egy minimális apróság, hogy azt hittem terhes vagyok, de nem...

És holnap megyünk Rómába, már ha ki bírok vánszorogni a reptérre...

Léna bölcsi, Maja ovi

Amíg Léna hasoncsúszva bejárja a lakást, gondoltam frissítem a blogot.

Tegnap voltam bent a Greyben, jó is volt meg fura is. Léna feltörölte a padlót a Calvin Klein body-jában, kivívta mindenki maximális figyelmét, beszélgettem pár szót mindenkivel. De olyan idegen volt minden. Nem is tudom, hogy mondjam. Talán az van, hogy nem túl jó a hangulat odabent. Nem tudom mire számítottam, vagy mit szerettem volna hallani, de nem éreztem magam felhőtlenül. Mindig ez van, ha bemegyek, és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az, ahogy mások megélik a munkájukat.

Egyszerre hiányzik is, meg nem is.
Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy ne menjek vissza dolgozni, másrészt pedig nem tudom elképzelni azt sem, hogy mi lesz ha visszamegyek... Persze Léna még csak 8 hónapos, de a hónapok pillanatok alatt eltelnek. Anyagilag nem olyan megnyugtató a GYED, hogy ezt akarjam állandósítani. Ez van akkor, ha a nő fizetése jelentősen számít bele a családi bevételbe. Mert ha valaki amúgy se keres túl sokat, akkor persze nem érzik a változást... de én 50%-kal járultam hozzá... az pedig marha nagy kiesés... főleg a lakáshitel miatt.
De talán nem is ez a legfőbb dolog, ami zavaró. Nagyon jó Lénával itthon lenni, de közben meg annyira vágyom felnőtt emberek táraságára.
A munka most annyira nem hiányzik még. Majával eddigre már sokkal inkább akartam dolgozni... Így a két gyerek bonyolultabb, több gondot vet fel.

Gábornak azt mondták a bölcsiben, hogy vagy most szeptemberben vagy jövő szeptemberben kezdhet Léna. Most még nagyon pici lesz, jövőre meg már az én mércém szerint túl nagy. Gabi nénivel beszéltem a bölcsiben délután, ő pedig azt mondta, hogy mondjam meg mikor akarom hozni Lénát, és majd ő megoldja, elintézi, stb.
Én novembert mondtam, mert 2-3 hét beszoktatás, 1 hónap alatt kell a munkáltatói, még van majdnem 30 nap szabim, az 1,5 hónap, úgyhogy január közepén tudnék újra dolgozni... Az messze van még, de közben meg közel...
Majd ha Gabi néni visszaszól, hogy rendben lesz-e a novemberi kezdés, akkor beszélek az Alastairrel, hogy ő mit gondol. Ha pedig nagyon elzárkózik, annak ellenére, hogy még odébb van, akkor még mindig vissza tudom csinálni majd...

Bocsi, teljesen megfeledkeztem Majáról. Úgy néz ki, hogy a Siroki utcába fog járni oviba. A beiratkozáskor olyan hatással voltam ugyanis a vezető ovónőre, hogy azt mondta, ne is irassam be máshová a leányzót. Ez nagyon jó, mert mégiscsak két saroknyira van a lakástól. Egy gonddal kevesebb, és az oviról is csak csupa jót hallotunk. Azt láttam én is, hogy az udvaron most építenek új játékokat, és Majának is tetszett, amikor bent voltunk egy nyilt napon. Azóta folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez az ovija. Így legalább nem éri majd csalódás. :)

Mozgás

Szerdán tornán voltunk Lénával, Judit kicsit megijesztett, merthogy azt mondta, nem fejlődik Léna olyan jól, mint várta. Nem kell aggódni, csak vissza kellett vennünk egy csomó már elfelejtett feladatot, mert a bal kezét még mindig ökölbe szorítja, a lábát meg feszíti, és ezért nem tud átfordulni.

Mindenesetre jól megtornáztattuk, és délután itthon elkezdett kúszni. Nagyon cuki. Máshogy csinálja, mint Maja csinálta, de nagyon édesen halad előre.

Csütörtökön pedig átfordult végre a hátáról a hasára. Na, azóta abba se hagyta, folyton pörög-forog.

Ja, és azóta olyan szinten nem lehet vele bírni, hogy mindenhova jön utánam. És teszi mindezt ordítva, amitől enyhén szólva is kivagyok... Kimegyek a konyhába és hallom, hogy közeledik az ordítás forrása... placc-placc-placc, közeledik Léna, a kis tenyerével cuppogva...

Betegség-hegyek

Mindenki beteg - bár Léna egész jól bírja.

Múlt héten Maja már kilábalt a fülgyulladásból, de pénteken elvittem a dokihoz, mert túlzottan nyűgös volt indokolatlanul. Kiderült, hogy mandulagyulladása van, szép kis tüszőkkel, nem is csoda, hogy nyűgös volt.
Pénteken délelőtt én is olyan nagyon rosszul voltam, hogy majdnem egész nap feküdtem, lázam volt, reszkettem, stb. Rémes volt. És az sem segített sokat, hogy Gábor is elég rosszul érezte magát.
A szombat se volt túl jó, de tegnap végre elmentem dokihoz, antibiotikum meg köptető, és túlélem. :)

Borzasztóan köhögök, és hasogat a fejem.

Lénának csak a szeme váladékos - arra kapott szemcseppet.
Maja pedig holnap mehet bölcsibe - halleluja!!!

Holnap megpróbálom végre kipihenni a betegséget. Remélem Maja egy jó darabig nem lesz most beteg, mert az elmúlt másfél hónapoban csak 1 hetet volt bölcsiben...

Középfül gyulladás

Csütörtök délután a bölcsiből hazaérve Maja fájlalta a fülét. Már előtte is kissé nyűgös volt, de nem veszélyesen, úgyhogy ügyet se vetettünk rá. Viszont fél hatkor már sírva mondta, hogy fáj a füle. Úgyhogy irány a gyerekorvos. Az odafele úton még oké volt, de a rendelőben már sírt, hogy menjünk be a doktornénihez mert nagyon fáj a füle.
Bementünk a Terpitkó doktornőhöz, aki azonnal átirányított minket a fülészetre, ami rögtön ott volt mellette. Kaptunk is időpontot és nemsokára be is mentünk. A fülész doktornő eléggé vérszomjasnak nézett ki, kissé ijesztő volt, olyan túl katonás, egyáltalán nem volt kedves vagy ilyesmi, de erre nem volt idő.

Rögtön mondta, hogy fogjam le Maját - ezt nem értettem - gondoltam csak belenéz a fülébe. Aztán megértettem, mivel Maja füle annyira fájt, hogy már azt se nagyon akarta hagyni, hogy belenézzenek a fülébe. Belenézett a bal fülébe és mondta, hogy baj van, gennyes középfül gyulladás és azonnal fel kell szúrni. Csepegtetett bele valami érzéstelenítő zselét, gondolom annyit ért, mint halottnak a csók, csak azért tette bele, hogy mégse barbár módon érzéstelenítés nélkül szúrja fel.
Kicsit ingerült volt velem szemben, hogy nem fogom le eléggé a gyereket, pedig lefogtam, de Maja annyira közdött, hogy alig bírtam tartani.
Aztán kimentünk 15 percre, amíg az érzéstelenítő elérte a max hatását. Ezalatt Maja folyamatosan nyöszörgött és mondogatta, hogy menjünk haza, apa hol vagy. Visszamenni alig alig akart, mondta, hogy már voltunk bent, ne menjünk be.
Megint le kellett fognom, az asszisztensnő is segített, mert egyedül nem bírtam vele. Felszúrta a fülét, és Maja közben sírt és kiabált, hogy segítség, ne bántsatok, apa gyere értem. Rettenetes volt. Majdnem megszakadt a szívem, csorgott a könnyem, amíg fogtam - egyszerűen borzasztó volt, még úgy is, hogy tudtam, hogy ha vége, akkor jobb lesz neki.

Utána kaptunk antibiotikumot meg instrukciókat, és este már nem is fájt a füle. Az éjszakát is végigaludta, úgyhogy elég gyorsan túl voltunk rajta, szerencsénk is volt, jó volt az időzítés is.

Tegnap Nagyapa megkérdezte tőle:
- Maja, mitől fájdult meg a füled?
Erre Maja:
- Attól, hogy a néni beleszúrt.
Végülis...


Ma már teljesen jól van, nem is piszkálta. Hétfőn megyünk vissza kontrollra, remélem oké lesz minden.

Újra bölcsi

Maja újra bölcsibe jár, és szerencsére a szobatisztasággal nem esett vissza. Egyetlen egyszer sem pisilt be, a wcbe kakil, szól és nagyon ügyes. A délutáni alváshoz kell a pelus, de az szerintem szeptemberig simán megoldódik - ősszel az oviban már minden rendben lesz.
A teljes ágytisztasággal meg ráérünk, maj alakul, amikor alakul.

Léna is jól van, édes, tünemény.
Olyan puszilható baba. Maja nem tűrte olyan jól, ha puszilgatjuk meg dögönyözzük és ölelgetjük. Léna akkorákat bír kacagni, ha puszilgatom, hogy élmény puszilgatni.

Hát igen, másmilyenek teljesen habitus szempontból.

Színezés

Ja, és a színezést is muszáj megemlítsem.
Eddig Maja firkálva színezett, vagy csak éppencsak hozzáérintette a ceruzát a papírhoz. Tegnap meg ma, viszont úgy színezett, hogy leesett az állam. A nagy körvonalakhoz igazodik, helyesen fogja a ceruzát, és rettenetesen koncentrál, hogy minél jobban a vonalon belül maradjon.
Persze kimegy a vonalból, de ez nem elvárás 2,5 évesen.

Szóval nagyon ügyes, de tényleg.

Hip-hip-hurrá

Na, ma volt az a nap, amikor a még-nem-anyukák számára elképzelhetetlen ováció fogadott egy amúgy hétköznapinak is mondható dolgot.... Maja a vécébe kakilt! Magától! Egyedül! Mindenféle nyaggatás nélkül!

Ez számunkra egy óriási dolog és rohamléptékű haladás, a két héttel ezelőtti 100% pelenka állapothoz képest. Ez ma úgy néz ki, hogy pelus csak alváshoz, és a kaka tegnapig még a pelusba került a délutáni vagy esti alvásnál, de ma délután a wc-n olvasgattuk a Bilinkönyvet és Maja rájött, hogy ő ennél a Samunál (ti. aki a Bilikönyvben kap egy bilit és szép lassan megtanulja használni) sokkal ügyesebb, hiszen ő már annyira ügyes-okos-nagylány, hogy nem bilibe, hanem egyenesen a wc-be tud kakilni és pisilni.

Egyébként is ma Ringatón voltunk, és oda-vissza pelus nélkül villamosoztunk, ott sem volt baleset és egyáltalán. Nagyon-nagyon ügyes lány, és nagyon büszke vagyok rá.

És tényleg nem erőltettük, csak megbeszéltük, hogy szóljon - és szól. Remélem a sikersztorink siker marad és a bölcsi sem tudja elrontani a dolgokat hétfőn.

Csak úgy

Beszámolok az általános napi dolgokról...
Nem egyszerű itthon lenni két gyerekkel, úgyhogy mindenki előtt le a kalappal, aki ezt végigcsinálja. Vannak jópáran... Most hogy esik az eső, még rosszabb. Nem nagyon lehet mit kezdeni. A rajzolás, festés, gyurmázás még nem köti le hosszan a figyelmét, a mesekönyveket nézegeti meg szívesen hallgatja, de a legjobban akkor van el, ha szaladgálhat valahol.
A játszótéren órákat elfutkos, meg barátkozik a gyerekekkel. Hintázik, csúszdázik, a homokozó sajnos még mindig nagy favorit. Itthon is van hinta, de azon minimálisan hintázik csak... kb 3 percet, aztán kész.

A játszóház is jó volt, csak hát az nem egy olcsó dolog. 600 Ft a minimum fél óra és utána 10 perces ütemekben számláznak, úgyhogy ma 1000 Ft-ot fizettünk, mert Maját nem bírtam kiimádkozni. De ott is lehetett szaladgálni meg pakolni, újdonság volt, tetszett Majának. Ez az Allée-s játszóház nem rossz (bár nem tudom a többi milyen), mindenféle mászókák meg csúszdák vannak, meg van egy rész a kicsiknek is. Maja mivel határeset életkorú, ezért mindkettőben játszott. Én meg ittam egy tejeskávét addig is. Mondjuk így, hogy Lénát is kellett cipelni, így nehézkes volt kicsit, de azért lecsúsztunk mi is a csúszdán (Lénával), mert Maja nem akart.

Amúgy pedig Maja nagyon jófej, rendes, szépen viselkedik, csak néha hisztizik, de nem vészes, olyankor határozottan rá kell szólni és abbahagyja. Este egész jól elalszik, alszik reggel hétig, szépen eszik stb. Léna is rendes, nyugis egy csajszi, reggel hétig vagy fél nyolcig alszik, este nyolctól. Napközben még kétszer alszik, reggel meg este szopizik, de csak minimálisan, utána kap tápit is. Közte már szilárdat eszik, mindenfélét. Alma, banán mindennapos, sütőtököt imádja, zabpelyhes püré jöhet, paradicsomos krumpli jöhet-
A hétvégén a levesből kivett krumplit meg répát ette, nagyon ízlett neki. Evett már husit is, és a minap megkóstolta a natúr joghurtot. Két kanálig jó volt, aztán rázkódott tőle. Hát, lassan haladunk akkor majd.

Várom már, hogy nagyobb legyen és egyszersmind szeretném, ha ilyen pici maradna. Olyan odaadóan tud nézni, akkora szeretettel, Majára, ránk... Tornáztatjuk rendületlenül. holnap viszem újra. Még mindig nem forog, de látom az előrelépéseket mozgásügyileg. A hasáról átfordul de azt is ritkán, a hátáról meg az oldaláig fordul, és onnan csak segítséggel. Viszont kutyázik, de abból is sajna hátracsúszik, amitől tiszta ideg, mert előre akarna menni, és hátrafelé halad...

Na hát ilyenek a hétköznapok... manapság.

Szobatisztaság?

Amikor Maját kivettem a bölcsiből majd' két hete elhatároztam, hogy márpedig én ebből a szobatisztaságból nem engedek. Mert tud szólni, csak a bölcsiben le se ejtik, hogy melyik gyerekkel mi van. Úgyhogy azt határoztam, hogy megpróbáljuk. Nem erőltetem, és ha nem megy, akkor hagyjuk.

De megy.

Az első napokban előfordult egy-két baleset, ruhacsere stb. Elfelejtett szólni, vagy belemerült valamibe, ilyesmi. Kérdezgettük, pisiltettük néha, ha már úgy gondoltam, hogy sok idő telt el... De aztán egyre kevésbé történt ilyesmi, és kb egy hét után már nem felejtett el szólni, sőt, rámszól, hogy "anya, majd szólok", ha megkérdezem, hogy pisi?
Vasárnap, amikor szavazni mentünk akkor pelus nélkül vittük, mert mondta, hogy nem akar pelust és majd szól, és majd az iskolában (ahol szavaztunk) pisil a vécébe. Így is volt. Utána elmentünk fagyizni (én sütit ettem, de Maja benyomott két gombóc rózsaszín fagyit. Oda kellett mennünk a pulthoz választani, és ő a világosrózsaszínt és a sötétrózsaszínt választotta. Azt mondta azért, mert rózsaszín a kabátja is :)))
A cukrászdában is elmentünk egyszer pisilni, és mondta ott is, hogy látod anya, szólok.

Tegnap egyszer bepisilt, és attól nagyon elszomorodott, hogy a bugyiján a cicák is milyen szomorúak emiatt. Ma pedig nem sikerült egyedül lehúznia a melegítőjét és pisis lett. Na igen, ha hagyná hogy segítsek, akkor ez elkerülhető lenne, de nem hagyja.
Szinte egyedül megy pisilni, csak a villanyt kell felkapcsolnom, meg emlékeztetnem, hogy törlés, nadrág felhúz, wc lehúz, kézmosás...

Szóval nagyon ügyes, jól alakulnak a dolgok.

Ma játszóházban voltunk, az Allée-ban, és odamenetben meg hazajövet alatt sem volt rajta pelus, meg ott sem. Szólt, hogy pisilni kell és mentünk.

Most a héten még itthon vagyunk, addig remélem ez rögzül, és a bölcsiben nem rontják el.
A pisilés ugyan megy, de kakilni csak pelusba hajlandó. Amikor délután alszik és pelust veszünk, vagy este alvás előtt kakil, de a wcbe nem... Erről hallottam már, hogy vannak gyerekek, akik így csinálják. Hát mindegy, azért szeptemberig ez még majd változik. Remélem. :)

Léna beteg és Bence is

Ajjaj, Léna beteg meg Bence is.
Kezdem Lénával, mert ő a könnyebbik eset. Szerdán vltunk vele a doktornőnél, hogy folyik az orra, mi legyen. Megizsgálta, semmi-semmi, minden rendben van vele, csak szívjuk az orrát, sapka, nincs hajmosás és meggyógyul. Hát jó. Másnapra persze belázasodott, de nem volt nagyon vészes. Éjszaka egyszer keltünk hozzá, adtunk neki kúpot, aztán alvás.

Pénteken már napközben is magas láza volt, éjjel pedig hűtőfürdőztünk. Nappal jókedvű volt - vagyis nyűgösebb volt, mint szokott, de az is elég jókedvű. Kicsit többet volt kézben, mint rendesen, de nem bántam.
Nem volt baj, hogy Maja nem ment bölcsibe, mert így nem kellett a délutáni hazahozatalnál Lénát rángatnom. Délelőtt meg még nem volt lázas, akkor jól elvolt a játszón, amíg Maja játszott.

Szombaton is lázas vlt, vasárnap is.. 3 napos láz - éjjel kúpot kapott, meg napközben Panadolt, és sok-sok teát meg tápit. Szopizott is reggel-este.

Aztán elmúlt. Hétfőre már nem volt éjjel láza, nappal sem, és ma már az orra se folyt. Úgyhogy lehet hogy vissza se viszem a dokihoz... Bár lehet hogy igen...

Na de szegény Bence.
Csütörtökre olyan beteg lett, lázas volt, nem ivott, hasmenése volt, már véres volt a széklete, hogy este 10-kor kijött az ügyelet és beküldték őket a László kórházba. Bent aludt vele Adri egy kempingágyon. Szegény nagyon nyűgös volt, nem tehette le Adri, nem mehetett vele sétálni, és ez Bencét eléggé rosszul érintette.
Péntek éjszaka is bent voltak, infúziót kapott, de szombaton már ivott, elmúlt a véresség, múlófélben volt a hasmenése is és szombat délben hazaengedték őket. Addigra már evett is valamennyit, ivott és Gergő azt mondta, hogy egészen jól van.
Ez egy rémálom... örülök, hogy túlvannak rajta...

Fogak

Hétfőn, mikor Zsolti itt volt Gabival, Gabi fogja Lénát, nézi és azt mondja, nahát, Lénának van foga? Áh, csak legyintettünk, hogy dehogyis, nincs neki. Mivelhogy vasárnap még nem volt.

Pedig volt neki, kibújt a két alsó foga, kis édes csipkés-recés. Nagyon cuki.
Az első két foga félévesen, mint ahogy Majának is. És egyszerre jött ki a kettő, és szép egyenesek, nem kuszák, nem összevisszák... Ami pedig a legszebb, hogy olyannyira nem viselte meg, hogy észre sem vettük :)

Húsvét két gyerekkel

Megvolt az első kétgyerekes húsvét. Kisvárdán voltunk. Pénteken délre Zsolti eljött Majáért, és elvitte magával. Kapott sültkrumplit meg teát, meg a HappyMeal menühöz valami fertelem-ronda sárkányt. Mint utóbb kiderült, az Így neveld a sárkányodat meséből a kétfejű cipzárhátút. De ezt csak utóbb tudtuk meg.

Mi pedig 4 körül indultunk utánuk Lénával. Léna álomszerűen viselkedett, gagyogott, aludt, szépen elvolt az úton. Nem is kellett megállni miatta, semmi hiszti nem volt. Mondjuk Maja miatt se kell megállni mostanában - de azért Zsoltit persze rávette, hogy megálljanak, mondván, hogy ő ki akar szállni és sétálni meg hintázni akar. A benzinkútnál pont volt játszótér... :)

A húsvét jó volt, ettünk sokat, olyannyit, hogy amikor vasárnap vissza akartunk indulni, Gábor rosszul lett és le kellett feküdnie aludni. Vezethettem volna én, de addigra már ittam (ez milyen rosszul néz ki így leírva... ittam egy Bailey's-t az ebédhez) és ilyenkor razziáznak, az kell, hogy elvegyék a jogsimat...

Szóval volt tojáskeresés, volt igazi nyúl (egy szürke közepes méretű), akit Maja kiengedett a kertben és aztán Gáborral hajkurászták. Maja hihetetlen volt, megragadta a nyulat a grabancánál (ahogy Gábor mutatta neki) és úgy cipelte szerencsétlent. Még jó, hogy csak 1 napot volt ott kölcsönbe, mert rövid úton kikészítette volna :))))

Voltunk odaát a lányoknál is, volt nagy babázás meg sikongatás, mint mindig. :) Mi pedig felnőttek perszehogy egy szót sem tudtunk szinte beszélni, mint mindig...

Aztán vasárnap hazajöttünk, anyuék átjöttek, a hétfő meg relatíve nyugis volt, Zsoltiék jöttek át délután.

Bölcsimentesség

Mivel a bölcsiben folyamatosan panaszkodnak Majára, ezért most egy időre szüneteltetjük. Teljesen kész vagyok ettől, hogy megyek délután Majáért és a gondozónők azzal fogadnak, hogy "Anyuka, ez a gyerek már megint egész nap sír és nyafog és nem lehet vele bírni."
Mikor megkérdezem, hogy de vajon miért, akkor vállvonogatás, nem tudom és életkori sajátosság a válaszreakció. A vállvonogatás nem válasz, a nem tudom nem elfogadható egy gondozónőtől, ha pedig életkori sajátosság, akkor mit panaszkodik rá.

Ráadásul Maja egy kicsit köhécselt is, úgyhogy itthon maradunk, elvittem a dokihoz.

Most úgyis húsvét jön, hosszú hétvége, utána az oviba megyünk látogatóba, szóval van program, nem fogunk unatkozni.

Ma Anitáéknál voltunk kint Zsámbékon, Maja tényleg kicsit nyafka, de elviselhető azért.
Délután pedig a doktornő azt mondta, amit én is gondolok a bölcsiről, hogy ez nem válasz, ha a gyerekkel gond van, akkor kezeljék, mert ezért vannak ott. Amúgy Maja nem beteg, a köhögése bölcsi-baci és meg fog gyógyulni magától.

Mondtam a doktornőnek, hogy most itthon tartom egy darabig, mondta, hogy nagyon jól teszem. Itthon nincs vele gond, úgyhogy szerinte a bölcsi ellen tiltakozik valami tudatalatti módon.
Remek... még fél év van az ovikezdésig - ha egyáltalán felveszik, addig tönkremegyek bele, ha folyamatosan itthon lesz :)

Hosszú éjszaka

A cím senkit se tévesszen meg, nem nekünk volt hosszú az éjszakánk, hanem Lénának.
Ugyanis este háromnegyed nyolctól reggel 7-ig aludt. :)

És Maja is jól aludt, bár kicsit későn feküdt - mert megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget. Nagyon tetszett neki, de így fél 10 volt, mire ágyba került.
Kivételes alkalom, úgyhogy nem bántuk.

Szóval olyan jót aludtam, mint már nagyon régen nem!

Hurrrrrráááááá.

(Lássuk majd mi lesz a böjtje :)

Félév

Eltelt fél év, Léna féléves. Elképesztő, hogy abból a pici, magatehetetlen újszülöttből hogy lett egy egészen nagy, mindenre figyelő, értelmes, szép baba.
Maja féléves korára csináltam egy "interjút" Gáborral, azt most is meg fogom tenni és majd ide bemásolom. Kétlányos apuka tapasztalata a második gyerekkel.

Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy az elmúlt félév nem is volt olyan rossz.
Voltak hullámvölgyek, vannak is, lesznek is. De emellett azért nagyon jó dolgok is voltak vannak lesznek.

Panaszra nincs okunk - leginkább ha muszj, akkor magamra panaszkodnék, még mindig lehetnék türelmesebb. De néha olyan nehéz... Majával sokat vagyok türelmetlen, pedig már rám szól, hogy anya ugye nem vagy mérges? És akkor nem vagyok... és elszégyellem magam...

Hasról hátra

Ja, és hogy ne felejtsem a legfontosabbat: Léna átfordul hasról hátra. Már a múlt héten csinálta, úgyhogy 5,5 hónaposan fordul.
Egyre gyakrabban teszi, bár úgy látom még mindig véletlenül csinálja.

Voltunk ma gyógytornán. Mindenféle hintáztatós feladatokat kaptunk, hogy az idegrendszerét felzárkóztassuk, merthogy le van maradva kicsit. És még mindig nem nőtte ki a csecsemőreflexeit. Az egyik oldali izomtónusa feszesebb, ezt kell korrigálni. Neki ez játék, ringatás, hintáztatás - semmi komoly, nem fájdalmas vagy ilyesmi. Inkább nekünk, szülőknek feladat.
Meg persze majd lehet Maját is ringatni, bár ő nincs lemaradva, de ki tudja :)

Semmi se elég jó

Mindig csak a lányokról írok, ami rendben is van, hiszen az életem majdnem csak róluk szól. Legalábbis velük töltöm a legtöbb időt jelenleg és az ő változásaik mozgatnak engem is. De közben meg ott van az, hogy vagyok én is...

És néha (most például) úgy érzem, hogy semmi se elég jó. Nem tudom, hogy mit is szeretnék, hogy más legyen, de ahelyett, hogy örülnék annak, ami nekem/nekünk van, el-elkap az elégedetlenkedés, hogy ez is jó lenne, meg az is.
Félreértés elkerülése végett, nem kifejezetten anyagiakról szólva, bár az is közrejátszik. Például nagyon jól megvagyunk itthon, de mégis valahogy van hogy visszavágyom dolgozni. Ma voltam bent, és rájöttem, hogy hiányzik az a fajta felelősség, tevékenység, ami ott van. Az, hogy az ember racionálisan érveljen és észérvekkel oldjon meg egy konfliktust. Hogy ne trükközni kelljen egy vívmány eléréséhez. Hogy ne azt várjam, hogy Gábor mikor jön haza, és veszi már át a két gyereket. Ami egyébként meg nem feltétlenül elvárható, mert ő is dolgozik és fáradt.

Annyi mindent szeretnék elérni, megvalósítani, és közben meg amikor elhatározom magam (pl hogy megírom végre a mesekönyvet Majának és majd egyszer ki is fogják adni) akkor egyszercsak jön valami, amitől úgy gondolom, hogy na jó, amint lehet, visszamegyek dolgozni, mert anyagilag is milyen jó lenne, meg én kellek oda, de közben meg azon töprengek, hogy oda menjek-e vissza, vagy máshol jobban megfizetnének-e. És ezeken nem is kéne most gondolkodnom, csak élvezni, hogy Léna pici még és örülni annak, hogy még egy évig nem kell munkába mennem minden reggel a bölcsi-ovi után, nem kell megoldanom, hogy ki hozza el a gyerekeket, ki vigyáz rájuk, ha betegek...

Mi a baj velem? Miért nem tetszik az, ami van?
A múlt héten még kábé "ünnepelt meseíró"akartam lenni, ma meg megint siker-account? Eh, nem vagyok normális... szerintem ez valami tavaszi depresszió, úgyhogy beveszek valami vitamint, hátha csak a tavaszi fáradtság... pfff

Mindjárt fél éves

Léna mindjárt fél éves, kezdünk visszaesni a szopizással, és haladunk a kanalazással.

A szopizást nem bánom, a kanalazásnak meg kifejezetten örülök. Végül is előbb-utóbb szilárd dolgokat kell majd ennie, nem?
Kicsit szörcsög, valamelyik nap annyira hideg volt és akkor fázhatott meg. De nem komoly. vagyis még nem, mivel hosszúhétvége lesz, ha belázasodik akkor azt biztos vasárnapra tartogatja.

nemes nagy ágnes versek

fel nem foghatom, hogy miért nem adják ki újból nemes-nagy ágnes verseit
mindenesetre a neten fent van, de azért ezt igazi papíros könyvben lenne jó lapozgatni valami szép illusztrációval




http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00309_kv.html

Gondatlan egy anyuka vagyok

így a második gyereknél már fel se írom, hogy mikor mit eszik.

Mindenesetre Léna már evett:

almát

barackot

banánt

és sütőtököt

Az almát-barackot olyan 4 hónaposan, a banánt 5 hónaposan, a sütőtököt meg most adtam neki tegnap. Meg a múlt héten egyszer.

Már megint

megbuggyant Maja.

Azt veszem észre, hogy időről-időre egyszerűen megbuggyan, valami kiakad nála, és kezelhetetlen. Szerencsére eddig még sosem tartott örökké, és ami mindig bevált az az volt, ha itthon tartom egy kicsit, és nem megy bölcsibe.

Akkor van időnk játszani, együttlenni, és helyreáll a rend az agyában.

Nem mondhatom, hogy ez nem marha fárasztó, de megéri, mert utána visszakapom az édes-aranyos Maját, akit ilyenkor elnyel ez a kis szörnyeteg...

Most tényleg elviselhetetlen, megint nem figyel, nem játszik, nem érdekli semmi, rosszalkodik, direkt csinál olyan dolgokat amit már egy éve nem csinált. Akaratos, ellenkezik és ami a legjobban idegesít, hogy rinyál. Nyafog. Nyüszög. Hisztizik.

Rettenetes.

Azon sokallatm be végleg, hogy már vagy két hete a bölcsiből mást se hallok, mint hogy folyamatosan sír egész nap. Ha játszik valaki a játékával akkor azért, ha nem hagyják játszani, akkor azért. De mindenen.

Aztán ezt elkezdte itthon is. Nem tud kérni, csak sírni. Nem azt mondja, hogy kérek inni, hanem elkezd sírni, és egy fél óra mire kiderítem, hogy semmi baja, csak szomjas.

Én meg ezt a nyekergést nagyon rosszul bírom. Úgyhogy rendre bezavarom a szobájába, hogy üljön az ágyára és ott higgadjon le. Meg kiabálok is vele. Meg türelmetlen vagyok.

Most elhatároztam, hogy nem fog érdekelni a szobatisztaság, de amikor mondja, hogy nem kell pelus, aztán lepisili a bútort, na azon kiakadok.

Meg azon, hogy bekakál, aztán jön, hogy anya kakilni kell.

Szóval most itthon vagyunk és "javulunk". Próbálom a lelkivilágát helyreállítani. Reggel mesét nézünk, délelőtt legózás, olvasgatás. Ma játszótéren voltunk motorral. Aztán ebéd, alvás, és délután megint megyünk a játszóra. Találkozunk Blankával - már megbeszéltem a mamájával, hogy 4-kor találkozunk az Allée-nál.

A héten ez a műsor, remélem hatásos lesz.

Elég volt

őszintén szólva megelégeltem ezt az éjjeli ébredéssorozatot, a 3-4 keléssel, vízitatás, szopi, víz

esetleg rosszabb napokon Maja is kel

ráadásul ő meg reggel 6-kor befekszik közénk, onnantól nem lehet aludni

jó-jó, oké, most alszik már fél kilenc körül legkésőbb (egy pár hete ugye ez volt a legnagyobb bajom, most ez megoldódott, hát panaszkodom másra) de reggel olyan korán kel...

mindegy, nem olyan vészes.

szóval megelégeltem, és különben is, nem akarom én ezt a szopit örökre fenntartani

meg aztán, most nem arról van ugyan szó, hogy nincs elég tejem, de nincs rengeteg

van pont annyi, amennyi ahhoz elég, hogy ne nyűgösködjön Léna nappal, de mi van ha éhes éjjel és azért kel

igen, tudom, idegrendszeri fejlődés, miegymás, de gondoltam megpróbálom

tegnap előtt elővettem a mélyhűtőből azt a két adag (minimális, tudom) lefagyasztott tejet, amit fejtem.

összesen 4-szer (n-é-gy-sz-er) fejtem amióta Léna megszületett és megmondom őszintén, hogy nem bánom, nem hiányzott még ez a macera is (ez most gáz, hogy így gondolom???)

szóval tegnapelőtt este odaadtam Lénának este a tejet a szopi után, 100 ml volt a két adag össz-vissz

hát semmi nagy változás, éjfélkor víz, kettőkor szopi, négykor szopi

gondoltam, na ez nem vált be

de mivel egy próba nem próba, és csak az a próbálkozás, ha legalább egy pár napot adunk neki az átállásra, viszont tej már nem volt

így aztán kiváltottam a tápit, amit a doktornő felírt még a legelején

adtam neki 100-at a délután 5-ös evésnél

amikor egyébként sütőtököt evett nagy falatokkal

akkor nem kérte, de este 6-kor megitta az egészet

utána fél nyolckor szopi és csináltam neki még 120-at, hogy ha kéri, akkor igya, aztán aludjon - hátha ez a baj (megette a felét, 60-at meghagyott)

hát azt hiszem ez volt

ugyanis kettőkor egy kicsit felnyekergett, de visszaaludt, aludt négyig, akkor szopi, és utána nyolcig újra aludt

az este 8-től 4-ig aludt - ez azért jó

úgyhogy ma is kap tápit szopi után, és a szopi meg tart amíg tart

nem ettől leszek jó vagy rossz anya, úgyhogy nem érdekel :)

érdekes, hogy minden szívfájdalom nélkül adtam neki a tápit, nem úgy mint Majánál, amikor zokogtam, hogy tápszert kap... :) az évek és a tapasztalat

btw a szopival való akkori nyűglődés kismiska a mostani hisztikhez képest, úgyhogy ha bárki szopival küzd, akkor ne tegye! van annyi más probléma, ez ne legyen az!

Csabáéknál voltunk, és Anna mesélte, hogy 3 hónapot küzdött Csabika szoptatásával, szegény, annyira sajnáltam, ráadásul mondta, hogy akivel ő beszélt az mind azt mondta, hogy á, a szopi nem nehéz, megy mint a karikacsapás, úgyhogy teljesen kivolt attól, hogy ez mindenkinek megy, csak neki nem... pedig közben azért ez nem is olyan egyszerű

sajnálom, hogy nem beszéltünk akkor... :(

Fordulni? dehogy

Ja, és Léna még nem forog.

Nem mintha ettől aggódni kéne, de örülnék, ha végre megfordulna. Oldalra már fordul és oldalról hasra is, de magától még nem fordul át.

Azt nem mondhatni, hogy túl nagy súlya van (6,5 kg volt legutóbb) meg azt se, hogy csak fekszik folyton, mert örökké jár a lába, emelgeti, fordul oldalra stb.

Vinném én babaúszásra, mert tudom, hogy az nagyon hasznos és sokat dob 1-2 alkalom is a fejlődésén, de az a baj, hogy ebben a nyúlós-nyálkás gusztustalan időben elkap mindenféle nyavalyát, aztán itt fog nekem szörcsögni egész végig... Úgyhogy nem tudom.

Megkérdezem azért az uszodát és elviszem a jövőhéten talán.

Elromlottak

hát persze hogy elromlottak, mivel a múltkor olyan nagyon dicsekvőre vettem a figurát

Maja alszik ugyan éjszaka, de este megint be-bepróbálkozik a "nem akarok aludni" témával, megintcsak szigorúan próbáljuk, de nagyon nehéz. És most napközben is nehéz vele, sokat nyafog, hisztizik, nyűglődik. Átlag 2-3 hetente hangulatváltás van nála, felvesz valami újabb idegesítő szokást, aztán megint visszaváltozik angyallá. Vasárnap volt a mélypont, bár be kell vallani, hogy mi is hibásak voltunk.

Egyrészt csináltuk a dossziék utolsó részét (már három hete ezzel nyűglődtünk, este, napközben, marha fárasztó volt) másrészt meg az ebéd főzés két gyerek mellett nem igazán felüdítő dolog.

Maját például egyáltalán nem érdekli, hogy nem lesz kész az ebéd, ha nem hagyja hogy megcsináljuk. Ő játszani akar, velünk, azt amit ő akar - kit érdekel, hogy közben odaég a fasírt.

Én délre olyan ideges voltam, hogy fogtam magam, felöltöztem és sétáltam egy kört - de előtte még ordítottam is egy sort Majával...

Ja, és amitől aztán kikészülök teljesen, hoy közli, hogy neki nem kell pelus, mert ő bugyit vesz és majd előre szól. Jön a nagymonológja arról, hogy az okos nagylányok nem pisilnek a bugyiba meg a pelusba, csak a vécébe és előre szólnak, bla-bla.

Jó, akkor lássuk! Kétszer egymás után pisilte össze magát, úgy, hogy közben folyamatosan kérdeztem, hogy Maja, pisilni?

A második után kiborultam. Nem érdekel, hogy nem szobatiszta, de ne szivasson! De hát honnan tudhatnám, hogy nem fog szólni, mikor azt mondja, hogy szólni fog? Ha nem adok neki esélyt, akkor sose derül ki, hogy nem szobatiszta-képes-e már...

Pfff - na mindegy.

Léna meg újra relatíve sokszor kel. Éjfélkor, 3-kor, 6-kor. Éjfélkor csak vizet kap, de 3-kor meg 6-kor etetem. És van, hogy közben is fel-felsír. Nem igazán tudok rendesen aludni így... Reggel alig bírok felkelni, este meg 1 órakor se bírok elaludni.

Most adunk Lénának már almát, barackot, meg almalevet is iszik (ezt nagyon szereti). És cumisüvegből adom, nem érdekelnek az ellenvélemények. Nem kavart be eddig a szopiba, úgyhogy ha mostantól bekavar az se érdekel.

Ráadásul úgy érzem kicsit fogy a tej, de nem bírok érte közdeni, úgyhogy ha fogy, akkor fogy. Arra gondoltam 5 hós koráig kihúzzuk - az még egy hét - és utána lehet hogy adok neki kiegészítésnek tápit estére.

Szemétségnek tűnhet - de vállalom, hogy így gondolom - engem a szopi annyira nem tesz boldoggá, hogy foggal-körömmel küzdjek érte, sőt. Macera és nem tudok fogyókúrázni sem. Ez utóbbitól szar a hangulatom, és bizonyos fok után azt hiszem felesleges erőltetni. Léna már megkapta azt a védettséget, amit a szopi ad, és továbbra is fogom szoptatni, de nem törekszem a 6 hónapig csak anyatej és utána meg szopi amíg lehet témára. Megint a régi nóta, de ha fogynék a szoptatással akkor talán. Így elképzelhetetlen.

Nincs kedvem mártírkodni és fáradt-nyűgös-hisztis vagyok minden miatt.

Szóval ennyi. Majd meglátjuk, hogy lesz.

Bölcsifarsang

Farsang volt a bölcsiben, és Maja először nyúl akart lenni, megcsináltuk neki a fülét-farkát, de aztán felpróbálta a katicajelmezt és inkább katica akart lenni.

Ami csak azért pech, mert volt még egy katica rajta kívül, de ezt ki tudta előre. Leglább nem tündér avgy királylány vagy mi akart lenni. Abból is volt kettő ugyanis minimum.

Zalán (aki kék ruhában motorversenyzőnek öltözött) anyukája bement a bölcsibe és fotózott egy párat.

A két kép, amin látszik Maja - csatolva.

Az persze nem látszik, hogy katica, a fején csápok vannak, a hátán meg szárny, de mivel szemből van a fotó, ez utóbbi nem látszik.

A képen Zalán, Maja, Ágoston és Blanka.

Zalán és Blanka a nagy barátai Majának. Zalánnal szoktak főzni, Blankával meg hazafelé szoktunk együtt sétálni.

Léna újra jól alszik, és hálistennek Maja is.

Na ha most ezt leírva elromlanak, akkor nem írok többet semmit...

Léna egyszer felébred éjfélkor, de akkor adunk neki egy kis vizet, egy-két korty után visszaalszik szépen. Utána négyig bírja, akkor etetem és hét körül újra.

Maja is ha felébred akkor egy kis vizet iszik szigorúan pohárból - már ő is így kéri: anya hozzál vizet pohárból - aztán betakarózik és alszik tovább.

Reggel 7-kor kel magától és este fél kilenckor alszik egy mese után.

Úgyhogy szavam nem lehet, mert most mindkettő jófej.

Lénának adunk gyümölcsöt, nem érdekel a szopi, ha egy evésre nem lakik jól, akkor adok neki almapürét meg almalét és így minden tök jó - tej is van, nem is éhes.

Viszont nem tudom, hogy hogy lesz majd a szopival hosszabb távon

Ma itt volt a védőnő, tök váratlanul jött. Vagyis nem váratlanul, hanem elfelejtettem, hogy jön. És mondta, hogy amíg van tej, addig ne nagyon adjak neki mást mint almát-barackot 6 hós koráig, de azt is csak az íze kedvéért...

Így nem tudom hogy tudok fogyókúrázni, pedig már nagyon vágyom rá... azaz nem a fogyókúrára persze... hanem a régi ruháimra... mi lesz így velem, jön a nyár...

Összevissza minden

Múlt szombaton volt Léna 4 hónapos és egy csomó minden történt, csak már megint nem volt időm/kedvem blogot írni...

Egyrészt mondjuk tök jó, hogy a szopival - lekopogom - nincs nagyobb gondunk. Igaz előfordul, hogy estére már nem nagyon van, de Léna akkor is elalszik, nem sír, max felébred hamarabb és eszik újra.

Mondjuk január első hetében megpróbáltam fogyókúrázni, na attól nem volt tejem, tényleg nem. És a nem sírós, jólalvós gyerekből kihoztam a bőgőmasinát... szép kis anya, mi?

Kicsit taknyos volt mindkét lány, de komolyabb szövődmények nélkül 1-2 nap alatt elmúlt, úgyhogy ez is jó.

Léna már nagyon jól aludt, aztán egyszercsak elkezdett felkelni éjszaka 2 óránként. Na ettől nagyon ki vagyok, úgyhogy picit hagytuk sírni, most úgy tűnik visszaállt, de az éjszakák változók.

Közben Majának is volt egy rosszabb periódusa, este nem lehetett letenni 10-ig, aztán éjszaka meg sokszor felkelt sírva. Egyszer tuti átvándorol hozzánk, de az kevésbé zavar, mint az esti nem alvás.

Gábor közben elment Zsoltihoz New York/Baltimore-ba, de azóta már haza is jött.

Amíg nem volt itt, addig anyu volt velünk, ami jó volt, mert korán ideért és sokat segített, de őt is nagyon lemerítette a két gyerek... na igen. Viszont hát azért egy hét az nekem is, neki is sok volt egymásból... már rég nem "lakunk" együtt és ő nehezen állja meg, hogy ne véleményezzen, én pedig nehezen bírom megállni, hogy a nemtetszésemet szóvá ne tegyem.

Mindenesetre most Maját sikerült már visszaállítanunk a fél kilences fekvésre, sajnos az a titka, hogy nagyon határozottan kell elzavarni aludni, mert a legkisebb enyheségre úgy reagál, hogy kijön és próbálkozik... de közben meg tök fáradt... na mindegy, nem könnyű.

Kilyukasztattam a fülüket, mindketten kaptak egy kis édes fülbevalót, pici fehér kővel. Gábor még nem volt itthon, azért csináltam ilyenkor, mert tudom, hogy nem bírja szenvedni látni őket, és azért egy kicsit ez fájdalmas...

Kicsit csapongok...

Ja és testvérfellépőt is vettem, hasznos, csak nehéz vele tolni a kocsit. Bár most már mindjárt jobb idő lesz és Lénának jó lesz a kis szürke kocsi, nem kell ezt a batár nagyot cipelni és tolni.

Voltunk négyhónapos kontrollon, kapott Léna két szurit és a Rota-cseppeket is. A rota csepp még mindig annyira drága, 18 ezerbe kerül egy adag és kettő kell belőle. Na mondjuk a rota vírust senkinek sem kívánom (kivéve magamnak, hátha lefogynék tőle, na jó ez vicc volt).

Léna 6450g és 63 cm. Egy hónap alatt 4 cm-t nőtt, óriásbébi. Hízni nem hízott túl sokat, de nem is kell neki.

Adtam neki egy kis almalevet 27-én, és 28-án pedig egy kis almát. Ma is adtam neki almát, cuki volt ahogy nyelte, nem köpködött, de láttam, hogy furcsa neki az állaga... :) A vldőnő mondta, hogyha esetleg estére kevesebb a tej, akkor nyugodtan adjak neki almát, inkább mint más pótlást.

Nem tudom mit akarok a szoptatással, hogy meddig és hogy. Jó meg könnyű, meg persze fontos, hogy Lénának is jó, de egyre jobban zavarnak a kilók... és amíg szoptatok, addig esélytelen... csak rágondolok a fogyókúrára és kevesebb a tej... Mikor leszek megint 65 kiló?

Elvben azt mondanám, hogy nem is kérdés, a szopi a fontosabb, de közben meg szarul érzem magam... úgyhogy adogatom neki az almát, van a mélyhűtőben barack, majd azt is kap, most 5 hós koráig mást nem adok, utána pedig meglátjuk...

Majának se lett semmi baja a hozzátáplálástól... mondjuk a tápszertől sem...

Gábor közben hazajött, hozott egy csomó ruhát nekem is (emiatt sem ártana fogyni) meg a lányoknak, Majának egy csomó Minnie egeres pólót meg édes kis Levi's farmert

Hát ilyenek vannak, túl hosszú ideje nem írtam, úgyhogy ezért ilyen zavaros...