Léna és a labda, Maja és a pálcikaember

Miután Maja hazajött a Balatonról csütörtökön Anyu elvitte Lénát két napra, hogy legyen Majával egy kis időnk együtt. Azt kell mondjam, hogy Maja tényleg álomjól viselkedik, ha nem érzi azt, hogy küzdenie kell a szeretetünkért, vagyis ha Léna nincs ott.
Nem mintha Léna annyi vizet zavarna, mert ő aztán elvan magában, pakol, mászkál, vigyorog. Jól van, hogy negatívat is írjak róla: akaratos, nyafog, ha elveszi Maja a játékát és éktelenül tud panaszkodni, ha valami nem tetszik, vagy mondjuk éhes.

Mindenesetre Majával lenni jó volt, nyugis volt, türelmes, figyelt mindenre, angyalként viselkedett a buszon, a Tropicariumban, meg egyáltalán. Mondjuk nem telt el egy nap, és közölte, hogy menjünk el Lénáért, mert Léna az ő testvére :) Úgyhogy elmentünk érte.

Amikor Léna meglátott bennünket, először alig hitt a szemének, aztán sikongatva odarohant (!) hozzánk négykézlábon. :) Vicces volt.

Léna amúgy egyre biztosabban áll, próbál haladni oldalra kapaszkodással, bár a leüléssel eléggé hadilábon áll még. Viszont magyaráz...
Ha éhes, akkor elkezdi mondani, hogy mam-mam, Maja is ezt mondta a hamm helyett. Illetve tegnap elhangzott az, hogy "abba", a labdára.

Maja pedig rajzolt egy emberkét teljesen egyedül. Nem tudom a képen mi látszik, de zülddel van egy emberke, feje, szeme, keze, lába, teste van. Szerintem a még nem hároméves gyerektől ez szuper teljesítmény. :)