Léna elég beteg lett szombatra. Péntekről szombatra éjjel elég sokat voltunk fent, hűtőfürdőztünk is, mivel nagyon magas volt a láza, majdnem 40 fok. Szombat délelőtt sem lett jobban, és délutánra sem. Kúpot kapott meg lázcsillapító szirupot, de csak ideig óráig csökkent a láza még a hűtőfürdő hatására is.
Este hétkor végül elmentünk az ügyeletre, mivel addigra már majdnem egy egész napja tartósan magas volt a láza.
Irtó sokan voltak, vagy 5-en várakoztak előttünk. És az ügyeletes idős doktornő mindenkit legalább negyedórán át vizsgált... ami jó egyrészt, mert alapos és lelkiismeretes, másrészről viszont Léna volt a legkisebb, tüzelt a láztól és több mint egy órát vártunk. Ráadásul mire sorra kerültünk volna pont jött a műszakváltás, egy fiatal doktornővel.
Megnézte Lénát, aki közben végig ordított, álmos is volt, éhes is, úgyhogy alig hallottam amit mond. Mondta, hogy nem lát nála semmi olyat, ami ezt a magas lázat indokolná, úgyhogy adott egy lázcsillapítót és beutalt minket a János kórházba kivizsgálásra.
Hazarohantunk váltás ruháért, kajáért, vízért Lénának, és irány a János kórház. Síkideg voltam és bőgtem a kocsiban. A Jánosban nem vettek fel minket hálistennek, csak vettek vért, meg feltettek egy vizeletgyűjtő tasakot. Léna már irtó fáradt volt meg persze nyűgös és nagyon lázas. Pedig az ügyeleten kaptunk egy lázcsillapítót, de nem igazán vitte le az se a lázát kellőképpen.
Amikor beértünk a kórházba egy meglehetősen flegma doktornő fogadott olyan arccal, hogy na ezeket is minek utalták be. Gondolom száz betegebb gyereket látott már. Úgyhogy ettől egy kicsit megnyugodtam. Kifejezetten örültem a flegmaságának. Próbáltuk nyugtatni Lénát, meg altatni kézben, de ugye nem ahhoz van szokva, hogy kézben ringatva alszik, így folyton felemelte a fejét és játszani akart.
Szerencsére inni ivott, enni viszonylag jól evett, úgyhogy vártuk a pisit. Kb 2,5 órát voltunk bent. Azazhogy kint a folyosón. Fél 12 körül engedtek haza minket azzal, hogy nem igazán van konkrét oka a magas láznak. Vélhetően torokgyulladás vagy ilyesmi, de nem annyira gyulladt, hogy a vérben is kimutatható legyen, illetve bakteriális fertőzésre nem volt jel. Kizárták a hugyúti fertőzés lehetőségét is, illetve megnézték a fülét, de ott sem volt semmi látható. A piros torkon kívül semmi, de az sem volt iszonyúan gyulladt.
Úgyhogy hazamentünk és otthon éjféltől reggel 9-ig aludt.
Vasárnap viszont nem lett igazán jobban, délután volt egy rövid láztalan időszaka, de estére megint nagyon felment a láza, olyannyira, hogy az esti fürdetés hűtőfürdővé alakult, de utána is 39,5 volt a láza. Szegény csak úgy tüzelt és nyöszörgött. Adrunk neki kúpot, de semmi. Egy óra alatt se lett semmi, úgyhogy vizes borogatással próbálkoztunk. Vagy 6 ötperces forduló levitte 39-re a lázát, kapott egy kis szirupot és alvás.
De sajnos fél 12-kor újfent nyöszörgött és 39,8 volt a láza, úgyhogy ismét vizesborogattunk. Utána pedig kapott egy noramidazophen kúpot (sajna csak 75 mg-s volt itthon meg 150-es, amiből az utóbbit egy év alatt szigorúan tilos adni).
Levittük a lázát 38,5-re és egész jól aludt, egészen reggel 10-ig.
Ma már szinte láztalan volt, estére kicsit felment, de az is csak 37,2 volt. Remélem, remélem, remélem, hogy már nem lesz újra ilyen nagyon magas láza... olyan borzasztó látni egy ilyen picit betegen...
Voltunk egyébként ma dokinál, fülészeten és még vért is néztek (hogy a CPR szintje, ami vmi gyulladás markerek a vérben menniyre magasak). A fülével minden OK, ez is valami. A gyulladási szint nem volt kiugró, viszont megállapították, hogy felül NÉGY foga jön. Hogy ettől nem sír, annak csak az lehet az oka, hogy irtó magas a fájdalomküszöbe...
Hát drukkoljunk, hogy ma éjjel már jobb lesz... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése