Az elmúlt napok borzasztó éjszakái (Maja nem aludt, én teljesen totálkáros voltam a torokfájásomtól, még életemben nem fájt így a torkom, hogy fájdalomcsillapítóval tudtam csak aludni) és nappalai után itt vagyunk. Hihetetlen, de igaz, mégiscsak megyünk Rómába. Hétfő este egyáltalán nem így festett a dolog, majdnem az ügyeletet hívtuk, annyira rosszul voltam. Maja meg egész éjjel sírva aludt, úgyhogy remek volt.
Viszont most mégis megyünk, és pihenünk, mászkálunk, sétálunk, várostnézünk.
Pont időben, mert már kezdünk kicsit megbuggyanni mi is.
Léna elkezdett mászni, édes ügyes tündér, de azért biztos ami tuti, ő is kiborító bír lenni. Elindulás előtt 10 perccel hanyattesett - ugyanis rájött arra is, hogy ő már fel tud térdelni, de arra még nem jött rá, hogy abból nem bírja megtartani magát - és a fürdőben hallani lehetett ahogy koppant a kis feje... úgy sírt, mint még soha...
pfff
Remélem minden oké lesz velük, és mi is jól leszünk.
Megpróbálok majd ha hazaértünk majával is kedvesebb lenni, mert az utóbbi időben eléggé fasírtban voltunk. Ettől függetlenül ma is azzal jött haza a bölcsiből, hogy menjünk az én kicsi anyukámhoz, és otthon úgy a nyakamba borult, mintha sose látott volna még :)
Szóval fognak hiányozni, de azért jó lesz nélkülük egy kicsit.
Végülis csak 3 nap.
Ma szerda van, szombaton már otthon is vagyunk.
Ja, és köszönet Zsoltinak a szállásért, aki nélkül ez alig alig jöhetett volna létre :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése