Léna bölcsi, Maja ovi

Amíg Léna hasoncsúszva bejárja a lakást, gondoltam frissítem a blogot.

Tegnap voltam bent a Greyben, jó is volt meg fura is. Léna feltörölte a padlót a Calvin Klein body-jában, kivívta mindenki maximális figyelmét, beszélgettem pár szót mindenkivel. De olyan idegen volt minden. Nem is tudom, hogy mondjam. Talán az van, hogy nem túl jó a hangulat odabent. Nem tudom mire számítottam, vagy mit szerettem volna hallani, de nem éreztem magam felhőtlenül. Mindig ez van, ha bemegyek, és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az, ahogy mások megélik a munkájukat.

Egyszerre hiányzik is, meg nem is.
Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy ne menjek vissza dolgozni, másrészt pedig nem tudom elképzelni azt sem, hogy mi lesz ha visszamegyek... Persze Léna még csak 8 hónapos, de a hónapok pillanatok alatt eltelnek. Anyagilag nem olyan megnyugtató a GYED, hogy ezt akarjam állandósítani. Ez van akkor, ha a nő fizetése jelentősen számít bele a családi bevételbe. Mert ha valaki amúgy se keres túl sokat, akkor persze nem érzik a változást... de én 50%-kal járultam hozzá... az pedig marha nagy kiesés... főleg a lakáshitel miatt.
De talán nem is ez a legfőbb dolog, ami zavaró. Nagyon jó Lénával itthon lenni, de közben meg annyira vágyom felnőtt emberek táraságára.
A munka most annyira nem hiányzik még. Majával eddigre már sokkal inkább akartam dolgozni... Így a két gyerek bonyolultabb, több gondot vet fel.

Gábornak azt mondták a bölcsiben, hogy vagy most szeptemberben vagy jövő szeptemberben kezdhet Léna. Most még nagyon pici lesz, jövőre meg már az én mércém szerint túl nagy. Gabi nénivel beszéltem a bölcsiben délután, ő pedig azt mondta, hogy mondjam meg mikor akarom hozni Lénát, és majd ő megoldja, elintézi, stb.
Én novembert mondtam, mert 2-3 hét beszoktatás, 1 hónap alatt kell a munkáltatói, még van majdnem 30 nap szabim, az 1,5 hónap, úgyhogy január közepén tudnék újra dolgozni... Az messze van még, de közben meg közel...
Majd ha Gabi néni visszaszól, hogy rendben lesz-e a novemberi kezdés, akkor beszélek az Alastairrel, hogy ő mit gondol. Ha pedig nagyon elzárkózik, annak ellenére, hogy még odébb van, akkor még mindig vissza tudom csinálni majd...

Bocsi, teljesen megfeledkeztem Majáról. Úgy néz ki, hogy a Siroki utcába fog járni oviba. A beiratkozáskor olyan hatással voltam ugyanis a vezető ovónőre, hogy azt mondta, ne is irassam be máshová a leányzót. Ez nagyon jó, mert mégiscsak két saroknyira van a lakástól. Egy gonddal kevesebb, és az oviról is csak csupa jót hallotunk. Azt láttam én is, hogy az udvaron most építenek új játékokat, és Majának is tetszett, amikor bent voltunk egy nyilt napon. Azóta folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez az ovija. Így legalább nem éri majd csalódás. :)