Vasárnap, míg Maja aludt eljöttünk Kisvárdáról és otthagytuk Maját. Nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a legjobb megoldás, mert nyafogott így is eleget utána, hogy hol vannak anyáék, és miért hagytak itt, Léna miért ment haza.
Hétfőn, amikor beszéltünk, akkor belesírt a telefonba, hogy gyertek értem, vigyetek haza. Na, mondanom sem kell, hogy ettől Gábor is meg én is kiakadtunk, hogy jaj, szegény gyerek.
Nem mintha annyira sajnálatra méltó lett volna a medenceparton, fagyizás, főtt kukorica és barátnőzés mellett.
Na mindegy.
Végül nem mentünk érte, és nem is kellett. Csak nem beszéltünk vele többet telefonon, hogy ne emlékeztessük rá, hogy ne vagyunk ott.
Csütörtök estére már egyébként le is értünk, úgyhogy ezt a pár napot kibírta.
Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy 3 napig az ajtón nem léphettem ki anélkül, hogy ne kezdett volna sírni, hogy anya ne hagyj itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése