7+0 - huh, de beteg vagyok

Jó szarul vagyok, tüsszögök meg köhögök, ma egész nap feküdtem, literszám ittam a teát, szedtem a vitamint.
Anyu átjött, csinált nekem parilevest ebédre, mert ugyan még van sütőtök leves, de felfordul a gyomrom, ha rágondolok, ezért nem gondolok rá. A parileves viszont jó volt, tésztával, parmezánnal, pont jó volt, jó melegen ettem, jól kimelegedtem tőle.

Délután még ettem gyümit, de mást nem nagyon bírtam legyűrni, nesze neked kiegyensúlyozott táplálkozás - bár azt mondják az ember szervezete tudja, hogy mire van szüksége.

Asszem ma már csak teát iszom, vagy esetleg meleg tejet, hogy jól tudjak aludni.

Remélem jobban leszek holnapra, mert nem jó ez a szabi így, hogy beteg vagyok.

Viszont a hnyinger nem kerülget, szóval lehet hogy a szervezetem most az influenza leküzdésére fókuszál, és nem kínoz még az émelygéssel is, mert úgysem zabálok össze vissza.

Próbálok majd holnap is írni.

6+6 és influenza

rettenetesen érzem magam, annyira beteg vagyok, mint már száz éve nem, szerintem ilyen beteg még sose voltam, köhögök, tüsszögök, folyik az orrom, fáj a fejem, és nem veheteik be gyógyit, csak olyat, amit babásnak is szabad
ezért ezt a homeopátiás oscillococcinumot szedem (leírni is elég) amitől nem tudom, hogy jobb-e, de rosszabbnak nem rosszabb és már az is valami

pénteken (22-én) írtam legutóbb, az jó rég volt de közben olyan sok rohangálás volt, hogy örülök, hogy élek, aznap még bevásároltam, meg sütit sütöttem, egy zserbót meg egy bögrésmákost, ami megint elég jól sikerült, Gábor meg dolgozott

23-án szombaton bevásároltunk reggel, anyunál voltunk, meg fát vettünk, meg este vacsizni voltunk a Mokkában, jó sok pénzért... ráadásul én nem is nagyon bírtam enni, mert el-elkapott a hányinger...

24-én vasárnap, karácsonykor annyira szarul voltam reggel, hogy majd kipurcantam, Gábor főzött, meg ő pakolta össze a dolgokat a kajához, én meg 1 perc konyha 5 perc fekvés arányban töltöttem a napot... nem hánytam, csak rettentően voltam, és addigra már kezdett elkapni a betegség is... Gergő meg Gábor feldíszítették a fát, nagyon szép lett, majd töltök fel képet
Utána átmentünk anyuhoz, ott voltak a Tibiék, akik Gergőt akarták látni, de nem maradtak sokáig. Anyu csinált ilyen falatkákat, amiket lehetett cspegetni, persze egy csomó fincsit én nem ehettem, mert vagy camembert volt, vagy füstölt lazac, ami nyers, meg ilyenek, és ezeket nem ehetem
Aztán átjöttünk ide, hozzánk, anyu is, trudimama, meg persze Gergő és mi, akkor megcsodáltuk a fát, meg kiosztottuk a rengeteg ajándékot, és aztán anyu elkezdte sütni a húst meg a halat, én meg agonizáltam. Valahogy túléltem a napot, de a vége felé már köhögtem, meg tüsszögtem, meg minden bajom volt, úgyhogy vacsorára csak egy kis tésztát ettem, azt is csak nyammogva, és már társasozni nem nagyon tutdam, lefeküdtem helyette.

25-én nem bírtam reggel felkelni, mert nagyon beteg lettem, és ráadásul a hányinger is megtalált, na remek! Kilenc körül indultunk el Kisvárdára, de még gyógyszertárban voltunk, meg hazavittük a Trudimamát és anyut, de ezzel jól elment az idő. Aztán még hogy minden klappoljon az autópályán defektet kaptunk és nem tudta Gábor lecsavarozni az anyát a kerékről, ezért ki kellett hívni a Leaseplan assistance-t, aki egy óra múlva jött, lecserélték a kereket, de vékonyított a pótkerék, ezért csak 80-nal tudtunk menni, vánszorogtunk az autópályán és lehagytak a buszok is. :(

Nagy nehezen odaértünk kábé délután háromra, már mindenki ránk várt, nem is ebédeltek, kicsit nehezteltek, pedig nem tehettünk a defektről :(
Aztán még mielőtt ebédelni kezdtünk volna mondtuk, hogy gyorsan ajándékozzunk, mert már el akartuk mondani a babát, és el akartam kerülni, hogy alkoholt meg kaját tukmáljanak, vagy csodálkozzanak, hogy miért nem iszom vagy eszem. Odaadtuk a kis kártyát, benne az ultrahang képpel, meg a nagymamás megszólítással, meg a kistopogót is, ami olyan picurka, hogy ekkora láb nincs is. :)
Örültek, úgy láttam. Mondjuk kicsit talán meglepte őket a hír, meg megkérdezték, hogy esküvő mikor lesz, de azért nem volt belőle túl nagy hűhó.

Aztán ebédeltünk, egész jól tudtam enni, nagyon jó volt a húsleves, szedtem belőle kétszer is, pont erre vágyott a pocim, aztán estére is azt ettem újra.

Éjszaka már jó szarul voltam, köhögtem, meg tüsszögtem egész végig, nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak szenvedtem, meg szedtem az oscillococcinumot.

Másnap Gábor elment megcsináltatni a kereket, ebédeltünk, aztán jöttünk haza.

Remélem jó lesz még rám egy kicsit az a két szoknya meg blúz, amit kaptam. A Gergőtől kapott csini ruhák tuti nem jövő nyáron lesznek rajtam :( de sebaj.

Újra 6+2

Nahát azt a rohanást é idegeskedést, ami szerdán volt, az ellenségemnek nem kívánom :)
Na de szép sorban... már reggel tiszta ideg voltam az ultrahangtól, hogy mi van, ha mégse vagyok terhes, mi van, ha nincs is baba, csak én produkálom a tüneteket, vagy mi van, ha nem jó helyen van, és egyáltalán...
Korán keltünk, ami egyáltalán nem volt nehéz, mert 5-től nem tudtam aludni, biztos az idegeskedés miatt. Mentünk Trudimamáért, aztán meg ki a reptérre Gergőért.

Gergő majdnem időben jött, közben Gábor egyfolytában a kollégáival beszét telefonon, azt hittem megőrülök, hogy ez nem igaz, ilyen nincs, és szabin van, és nem hiszem el, hogy pont ma, pont most, neki a kollégáit kell terelgetni, de sajnos muszáj volt.

Aztán hazamentünk anyuhoz (ja előtte beugrottunk az IKEÁba, vettünk párnát. paplant, most már legalább van elegendő ágyneműnk, ha jönnek vendégek. Anyunál csak pár percet voltunk, mert Gábornak ki kellett menni Budaörsre, én be akartam menni még a Greybe, aztán ugye UH, de ezt nem mondtam senkinek, csak hogy a munkahelyemre kell menni.

Na mindegy, nem ez a fontos.
Megvolt az ultrahang és ott van a baba! Jó helyen van és él!
4,3mm, van körülötte petezsák, meg van szikhólyag, és van már pici szíve, ami egy fehéresebb folt volt a képernyőn, ami egy kicsit pulzált. VER A SZIVE! Még nagyon kicsi, de szíve már van, hát nem hihetetlen???
Kaptam róla egy képet, csatolom:


Visszaminősítettek 7 hetesből 6 hetessé, ami aug 15-i szülést jelent :)
Hát még egy kisoroszlán a családba a karmikus dátumunkon :)

Utána felhívtam a Sanyit, hogy mi lesz, mi legyen, mondta, hogy jan elején jöjjek.

Aztán elmondtuk anyunak, mert nem bírtam ki... nagyon nagyon örült. Gondoltam, hogy fog örülni, de azért erre még én sem számítottam, sírt meg kiabált, Gergő fel is ébredt, hogy mi a baj, mi történt :) Akkor neki is elmondtuk, ő is örült, meg persze trudimama is.

Mindenki örült, majd Gábor szüleinek karácsonykor mondjuk el, mert személyesen mégiscsak más...

6+5

a baba 28 napos (4 hetes!!!)
ez a 6 hét + 5 nap, azaz a 47. nap
kettőt kell aludni az ultrahangig

ma jól vagyok, semmi különös, reggel ettem egy tk zsömlét, meg egy tejeskávét, és később egy joghurtot is, aztán csak kettőkor ebédeltem, zöldborsófőzit, és most ettem egy almát, joghurtot

kicsit forog a gyomrom, nem igazán hányinger, vagyis nem tudom mi, de nincs jól, az egyszer biztos

holnap már kedd, holnap dolgozom idén utoljára
szerdán jön gergőke, és aztán kettőre megyek az ultrahangra, este meg karácsonyi buli

remélem az ultrhangon minden rendben lesz, egyrészt remélem, hogy tényleg terhes vagyok, és hogy a babó jó helyen van, és növekszik szépen... más vágyam nincs, egy kisbaba karira :)
mindegy, hogy fiú vagy lány... tényleg így gondolom, előtte azt gondoltam jobban szeretnék lányt, de most azt szeretném, hogy legyen ott és mindegy mi, hogy máté lesz, márton vagy kinga vagy maja, mindegy csak legyen

még nincs két hete hogy megcsináltam az első tesztet, és mégis olyan, mintha ezerév telt volna el...

izgulok nagyon...

ma találtam a könyvesboltban egy jó kis könyvet, az a címe, hogy hogyan legyünk nagymamák - vagy hasonló... arra gondoltam azt még megvennénk a két nagymamának... bele az UH kép...

6+4

ez a 46. nap
a baba szerintem 27 napos, én pedig 6+4
már csak hármat kell aludni az UH-ig

Semmi tünetem, jól vagyok, minden rendben, az egyetlen különbség a régi életemmel szemben, hogy nem böjtölhetek :D, persze érthető, hogy miért nem... ennek a kis lénynek itt belül, amiről még csak halvány fogalmaim vannak, és egy pár pozitív tesztnyi visszaigazolás... szóval szüksége van a táplálékra, amit beviszek

Azért nem mondom, hogy túleszem magam...
Tegnap ettem egy joghurtot és egy kivit reggelire, aztán olyan kettő körül ittunk egy forrócsokit a mekiben nyíregyen, mert oda mentünk be vásárolni, de aztn egy zöld kardigánon kívül nem vettünk semmit, aztán ebéd-vacsorára ettem gombalevest pirítóssal és sajttal, és hát ennyi...
Még utána nekiálltunk sütni mézes sütit, meg vaníliáskiflit és egy picit ettem a nyers tésztából, de ennyi...

Ma reggel meg ettem 2 szelet kis pirítóst vajjal, paradicsommal, és ittam aloe verás teát... ez is FLP termék, szóval biztos hasznos... főleg, hogy otthonhagytam a Maternát is meg a Royal Jelly-t is... elég felelőtlenül
Az Utrogestant elhoztam, azt el is fogom használni, remélem segít és használ.

Szóval semmi különös, kezd karácsnyi hangulatom lenni, rettegek, hogy túleszem magam, és félek az uh eredménytől szerdán... bár úgy érzem nem tudom befolyásolni, de mi van, ha mégis? Mi van, ha eleve az agykontrollozás segített abban, hogy átjárható legyen a jobb oldal, vagy az érlelte meg a baloldalit is? Sosem lehet tudni...

De hát amint írtam is, valószínűleg egy perc nyugtom se lesz innentől életemben

6+2

ez a 44. nap, a baba 25 napos, 6 hét + 2 nap
5-öt kell aludni az ultrahangig

ma is tök jól vagyok, semmi gond, álmos vagyok, de szerintem az mindig, bár tegnap este már kilenckor lefeküdtem, és ma fél nyolcnál előbb nem keltem fel... de így is álmos vagyok - hát mindegy

nem émelygek egyáltalán, tegnap valahogy nagyon rossz volt a gyomrom, és nem éreztem jól magam, de ma minden OK

reggel ettem egy tk zsömlét humusszal, paradicsommal, meg ittam egy gabonakávét kis tejjel, aztán ebédre ettem egy mozzarellás guru tortilla szendvicset - igaz, csak a felét ettem meg, és délután ettem egy szelet sütit is

megyünk ma kisvárdára, holnap megyek a kozmetikushoz, leszőrteleníttetem magam... 9-re kell mennem, remélem nem fog nagyon fájni... :)

és már csak 5-öt kell aludni és ultrahang

6+1

ez a 43. nap
a baba 24 napos
6 hét és 1 nap

még mindig semmi változás, néha rossz a gyomrom, olyan, mintha nem kellett volna megennem, amit megettem, de nem akkor, amikor megeszem, hanem utána egy órával, ha eszem, akkor elmúlik, és aztán újrakezdi
reggel amúgy semmi nincs, még mindig felébredek korán, de aztán simán visszaalszom, valahogy most nincs már bennem az a drukk, ami az első napokon, mintha azért a gyomrom is hozzászokott volna egy pár nap alatt ahhoz, hogy van miért izgulni :)
nem csináltam újra tesztet, bár nagyon szeretném újra látni, hogy pozitív, de igazából attól megintcsak nem lennék nyugodtabb, csak idegesebb, mert mégiscsak az UH a legbiztosabb módszer

a fórumon a lányok olyan magabiztosak, már mindenki azt tervezgeti, hogy hol fog szülni, meg milyen kórház, milyen érzéstelenítés stb, de én még el se merem hinni... lehet hogy ha már én is láttam volna az én pici babámat, bármilyen csepp is, de ha ott lenne az UH kép, hogy megnézegessem, akkor lehet hogy valószerűbb lenne...

olyan elképesztően hihetetlen... nem tudok továbbra sem napirendre térni fölötte
és annyira elmondanám anyunak, mégiscsak az anyám! tudnia kéne, de Gábor megkért, hogy ne mondjam... azt mondta az UH után elmondhatom... nagyon félek az ultrahangtól, mert mi van, ha nincs ott semmi, csak valami megmagyarázhatatlan okból van HcG a vizeletben, amit kimutat a teszt...
néha úgy érzem, hogy semmi, csak bebeszélem magamnak... de közben meg valahol úgy érzem, hogy ott van, ott növekszik, nyújtózkodik, sejteket, szerveket növel, és azt érzem a zsigereimben, hogy innentől egy nyugodt percem sem lesz ebben az életben, hogy mindig félni fogok és félteni fogom, nem csak a terhesség alatt, de utána is, kicsinek, aztán nagynak, aztán felnőttnek és idősebbnek, amíg csak élek...

vettem tegnap egy kismama magazint, azt olvasgattam a kádban, aztán odaadtam Gábornak is, hogy nézegesse meg, meg van benne egy naptárkorong, ami a fogantatás/menstruáció napjától számítja a várható szülés időpontját, meg közben azokat a dolgokat, hogy mikor kell menni dokihoz, stb.

ha túl leszek szerdán az UH-n, akkor felhívom a Kálmán Sanyit, megkérdezem, hogy mikor mehetnék be hozzá - lehet anyut is elviszem, és megkérdezem ezt a kórházválasztásos dolgot is, hogy mit lehet erről tudni, vagy hogy itt a környéken tud-e valamit ajánlani... ha tényleg a fizetős lesz... nem gondoltam, hogy ennyire hamar fog érinteni ez az ügy :) de sebaj, örülök

még azon gondolkodom, hogy mikor kezdenek el belőlem szakadni a versek :) mert ha valami lelki "megrázkódtatás ér" akkor mindig előbb-utóbb jönnek a szavak

5+5 - izgulós-szerelmes-koránkelős

ez a 40. nap!
én 5+5, a baba pedig szerintem 21 napos
még 9-et kell aludni az ultrahangig

teljesen olyan érzés, mintha szerelmes lennék...
nem tudok reggel aludni, ma 4.13-kor ébredtem, nem kívánok enni, minden apró dologra összerezzenek és összeszorul a gyomrom az idegességtől, és ami ennél is durvább - semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy valaki van odabent, és lehet hogy még csak egy ici-pici pötty az egész kis élet

anyunak nagyon szeretném elmondani, de közben meg annyira szeretném karácsonyig kibírni

de aztán azon is gondolkodtam, hogy
1. ha most elmondom és később kiderül, hogy mégsem, vagy bármi gond lesz, akkor ő már csak szomorkodni fog velem, így meg biztosan örülhetne egy kicsit
2. ha viszont most nem mondom el, és minden OK, akkor karácsonykor óriási lenne a meglepetés, viszont, ha meg most nem szólok, és nem jön össze, akkor meg csak azt elmondani, hogy hát terhes voltam, de már nem, az nagyon rossz...

nem tudom, megkérdezem Gábort is, bár ő biztos azt fogja mondani, hogy bírjam ki
végül is kibírom talán... a hétvégén volt a legnehezebb, amikor megkérdezte, hogy mi a helyzet, mi volt a dokival, mi lett a teszteredmény, és egyáltalán... rossz volt nem igazat mondani, mert ez azért nem hazugság... csak még kitolom az igazság pillanatát.

olyan klassz lenne, szépen karácsonykor, vacsora után, ajándékosztáskor, mindenkinek odacsúsztatni egy borítékot, benne egy UH képpel, szerintem én bőgnék, meg anyu is biztosan... gergő csak nézne, meg a trudimama is, és kicsit megkönnyeznénk, hogy a nagyapa hogy örülne, meg apu...
és aztán másnap kisvárdán is, Gábor anyukája biztos nagyon örülne... meg az apukája is, bár az ő reakcióját nagyon nehéz kiszámítanom

ja, és még mindig semmi émelygés, de általában azt mondják, hogy 6.-7. héten szokott, és onnantól a 12.-ig tart
szinte kívánom, hogy émelyegjek, mert akkor legalább újra és újra tudva tudnám és érezném hogy ott van a baba
ma néha a pocim fájt, még mindig olyan mestruációsan, de már nem olyan rossz, mint egy pár napja, vagy egy hete

olyan hihetetlen, hogy még csak 4 napja tudom és az egész világ megpördült velem, minden csak erről szól - mi lesz itt később, hú, bele se merek gondolni

5+3 - semmi érzés

Ma se egy pozitív teszt, se újabb tünet, de szerencsére menstruáció se :)
Ma sehogy se vagyok, nincs semmi különös, a pocim egyszer-kétszer fájt, de nem vészesen, már nem érzem úgy, mintha meg akarna jönni :) … talán nem is fog… remélem
Viszont reggel 5-kor felébredtem és egyáltalán nem tudtam visszaaludni, amit nem értek.

Volt egy nagyon fura érzésem, olyan izgalom vett erőt rajtam, mint amit akkor éreztem, amikor nagyon szerelmes voltam… olyan légszomjas, lélekszakadós, gyomor-összerándulós érzés, valahányszor arra gondolok, hogy odabent valami picuri új élet készülődik…. Még ha csak nagyon apró is… egyelőre.

De se hányingerem nincs, se nem émelygek, se rosszul nem vagyok, sőt, ma még tesztet se csináltam, szóval ma bizonytalanabb vagyok, mint eddig voltam… Egyetlen állandó dolog az a hidegrázás a nap leváratlanabb időpontjaiban, amivel nem tudok mit kezdeni. És egy ilyen ideges izgulás is van bennem… hogy össze-összefacsarodik a gyomrom… ok nélkül, és úgy megrettenek hangoktól…

Használom az Utrogestant tegnap estétől, 3x2 hüvelykapszulát kell. Semmi különös, nem érzek tőle semmit. Nem kellemetlen és nem is folyik. Nem szabad elfelejtenem, hogy minden nap kell 3-szor... de amúgy semmiség - remélem használ és segít.

Viszont egész nap rohangáltunk, itt vannak Gábor szülei és vásárolni voltunk karácsonyra mindenkinek. Nekem is vettünk egy jó pár ruhát, amiket próbáltam úgy válogatni, hogy ha egy mód van rá, akkor tudjam majd később is hordani, bár a két csodaszép szoknya esélytelen… hacsak nem találok egy szuper varrónőt, aki bele tud toldani egy bizonyos színű anyagot.

Nem akarjuk elmondani senkinek karácsonyig, ultrahangos kép lenne az ajándék… azt hiszem tényleg ez a legnagyobb ajándék, ami adható, legalábbis nekem ennél nagyobb nincs…

Gábor ma nem bizonytalanított el, sőt, beszéltünk az UH képről, mint ajándék, meg felhozta, hogy meddig akarok dolgozni, de mondtam, hogy ne szaladjunk ennyire előre, mert azt sem tudom, hogy fogom viselni és különben is mittudomén.
Ha igazából most látatlanba belegondolok, akkor egy hónappal előttéig akarok dolgozni, és utána egy másfél évet otthon maradni kábé, aztán vissza dolgozni és jöhet a következő…
De ezzel most még nem akarok foglalkozni…

Amúgy most érzem magam furán, olyan, mintha egy kő lenne a hasamban és húz lefelé… fáradt vagyok, de nem álmos… Mintha ólomsúlyok lennének a hasizmomra kötve és azt emelgetném… érdekes. De ez bármi is lehet, szimpla fáradtság is, mert keveset aludtam.

Azért jó lenne, ha lenne valami visszajelzésem, mert így nem tudom hogy bírom majd ki 20-áig... az még nagyon messze van, jajnekem.
Lehet egyébként, hogy hétfőn elmegyek a Sanyihoz, elmondom neki, és megkérdezem, hogy mi legyen, bár szerintem nem fogja azt mondani, hogy na jöjjek, csinélunk egy ultrahangot, hátha látunk valamit, de ki tudja... meg hát ha ő a dokim, akkor jó az, ha tájékoztatom, hogy mi történik... nem?

5+2 - a harmadik pozitív teszt

Na ma is csináltam egy tesztet... nem bírtam ki, hogy ne csináljak...
Már tegnap este megvettem - jó drága volt (a másik kettő összesen nem volt ennyi), Clearblue márkájú, de azt gondoltam, hogy a lelkibékémhez ez annyira kell, mint semmi más
Pozitíííííív

+ + + + + + + + + +

Hihetetlen, de most ez nagyon pozitív, de nem úgy, hogy határeset, hanem konkrétan nagyon élesen, egyértelműen!!!


Már reggel hatkor felébredtem, hogy kell-e már annyira pisilni, hogy ki tudjak menni megcsinálni, de aztán még altattam magam egy cseppet, hogy még várok, még nem megyek ki, mi van, ha mégsem igaz, és mi van ha negatív lesz, és akkor ha negatív, akkor a tegnapi mitől lett pozitív, és mi van ha... áh...
A végére már olyan ideg voltam, hogy egy pillanatra se tudtam lehunyni a szemem, csak forogtam és próbáltam valamivel elterelni a figyelmemet, de aztán nem ment.
Végre rávettem magam, hogy kimenjek, ami már jó is volt, mert már nagyon kellett pisilni, ott táncikáltam a vécében amíg végre sikerült kibontanom a csomagolásból a tesztet, meg elolvasni, hogy mit is kell - mintha nem tudnám, hogy rá kell pisilni...

Na aztán meglett az eredmény, két vonal lett!!!! pozitív

Úgy örülök, mert tegnap este azért Gábor elbizonytalanított, meg mondta, hogy azért még nem biztos, meg hogy ne éljem bele magam, meg majd a doki megmondja satöbbi...
...ami egy részről igaz, mert ilyenkor még nagy a vetélés esélye, sőt, mi több, az is kiderülhet, hogy nem is igaz, de később is bármikor lehet még baj, később is elmehet a gyerek... szóval egy csomó szörnyűség lehet, de nem szabad úgy hozzáállni, hogy baj lesz, mert nem lesz

Felhívtam bentről a Szmatona Gábort (Kaáli intézet), elvonultam a fénymásolószobába és már kitaláltam, hogyha valaki bejön akkor megkérem, hogy hagyjon magamra mert családi ügyben beszélek, de nem jött senki szerencsére
Mondtam, hogy ki vagyok, és milyen ügyben hívom, és hogy pozitív lett a teszt tegnap is meg ma is!

Erre mondta, hogy remek, szuper és örül, és hogy vannak csodák :) és hogy menjek be egy vérvételre, ha akarok... de aztán meggondolta magát és mondta, hogy nem is kell, menjek csak ultrahangra.
Adott időpontot december 20-ra, délután kettőre, illetve hogy menjek be Utrogestan-ért, felírja a receptet, leteszi a recepción, és azt használjam
(Ez egy hüvelykapszula, amit napi 3x2 adagban kell alkalmazni, progeszteron tartalmú, és segíti a beágyazódást. Azt is írják, hogy a vetélést nem akadályozza meg, hogyha genetikai eredetű, ami az esetek 50%-a.)

Nagyon izgi, remélem igaz!!!! Remélem megmarad! Talán megmarad. Úgy érzem, hogy ez az én utam...

Nem érzek igazán semmit, csak fáj a hasam még mindig, ma a derekam is fáj, és egy kicsit ráz a hideg egész nap... dél körül kicsit szédelegtem, de lehet hogy azért, mert azelőtt szinte semmit nem ettem, valahogy éhes voltam, de egy gombóc van a torkomban... szerintem az idegességtől

Reggel ittam egy kis hideg narancslevet, aztán délelőtt semmi, ebéd előtt ettem egy kicsit a kedvenc bio tönkölypogiból, de három falat után kifordult a számból, mert olyan száraz, fujtós volt.
Aztán meg ettem egy kis töltött káposztát barnarizsből meg pulykahúsból, de csak az adag felét, és most úgy érzem azt se kellett volna, mert úgy ül a gyomromban, mint egy kő!

Amúgy ma reggel mérlegre álltam, hogy mégis tudjam, hogy kb hány kiló vagyok... 76,6kg voltam
Uh, hát ez jó sok, pedig most nem érzem magam ennyinek...
Lehet hogy visszatartja a szervezetem a vizet... de minek...
Na mindegy, most ezzel nem akarok foglalkozni, hátha én vagyok az a világmázlista, aki fogy a terhessége alatt és 62 kiló leszek mire meglesz a baba :)


De nem ez a fontos... az a fontos, hogy megmaradjon, hogy minden rendben legyen, és egyáltalán... hogy egészséges legyek és egészséges legyen

Terhességi teszt 1. felvonás

tegnap este bementem a gyógyszertárba és vettem egy terhestesztet, meg azért kiváltottam a clostylbegytet is, sosem lehet tudni alapon :)
mondjuk azt már előre tudtam, hogy az egyik felesleges, csakhát ki tudja, hogy melyik :)

még mindig nem jött meg

na jó, nem húzom az időt
ma reggel nem bírtam aludni, hatkor felébredtem, és elkezdtem agyalni, hogy
"mi van, ha pozitív a teszt, "
"de nem, nem lehet az, és "
"arra számítok inkább, hogy nem pozitív, "
"és egyáltalán, "
"na jó, de mi van, ha mégis pozitív"
"inkább nem akarom tudni"
"de muszáj tudni"
"és pisilni is kell "
"jaaaaj"

na és megcsináltam a tesztet, egy nagyon szar kis tesztet vettem, ááááá, kellett nekem ezen spórolni és 400 ft-osat venni a 800-as helyett
nem rápisilős, hanem belemártós teszt...
belemártottam, vártam
KÉT CSÍK



úristen ez pozitív
halványabb a tesztcsík, mint a kontroll csík, de akkor is csík...

hát kész vagyok, teljesen kész vagyok

azt se tudtam merre legyek, mit csináljak, hogy nevessek vagy sírjak!!!
inkább örülni akartam, de merek, mert mi van, ha nem érvényes, mi van, ha nem is igaz, mi van, ha holnap megjön, mi van, mi van, mi van....
ó jóságos ég....

vettünk még egy tesztet gáborral reggel még munka előtt, és azt is megcsináltam idebent

hááát, az már nem annyira egyértelmű, mint az első volt, mert a csík nagyon nagyon halvány...
és én meg mint egy idióta újra és újra nézegetem...

mit csináljak?????

Nahát!

Felhívtam a Kaáli intézetet, merthogy még ma se jött meg pedig ez már a 35. nap... Beszéltem a Szmatona Gáborral, hogy hát még mindig nem menstruálok, és hogy ez hogy lehet és egyáltalán, most mit csináljak...
Erre mondta, hogy hát talán csináljak egy tesztet :)
Na ez izgi, bár igazából eddig úgy gondoltam, hogy nem igazán lehetséges, hogy terhes legyek, és ezért nem is izgultam egész eddig...
Na jó, bevallom, most sem izgulok, mert az a valószínűbb, hogy csak késik.

Ha megjön maholnap, akkor azt mondta a doki, hogy beszedhetem a Clostylbegytet, de most decemberben már nem menjek, mert a félidő (ovuláció) az kábé pont karácsony körülre (mint ahogy tegnap kalkuláltam 24-25-26 körülre) esne, és hát akkor lehet otthon próbálkozni :)

És ha az nem, akkor meg a januári menses után szedjem a 3. napon a Clostylbegytet, és 10-12. napra kérjek UH időpontot...

Háááát.... egyrészt jó lenne ha nem kéne inszemináció, tök jó lenne az is, ha mondjuk most terhes lennék, és az is, ha mondjuk karácsony alatt lennék az.... és januárban már nem is kéne a Kaáli intézetbe rohangálnom...



Bár lehet hogy ha terhes lennék akkor azt "tudnám" vagy érezném... vagy valami más lenne... de most azért nincs túl sok dolog, ami más... jól vagyok, csak nagyon fázom :) de az valószínű attól van, hogy keveset eszem... Meg hát nem émelygek, nem érzem a szagokat erősebbnek, meg egyáltalán, semmi klasszikus tünet... a pocim fáj, meg a cicim feszül, de ez a menstruációtól is lehet simán...

Ma se semmi

Ma se jött meg.
Ha mondjuk tudnám, hogy akár terhes is lehetek az klassz lenne, de így, leginkább azon nyavalygok magamban, hogy hogy lesz így inszemináció, ha meg se jön időben...

A hasam meg csak néha fáj - főleg, ha testhelyzetet váltok, mondjuk amikor kiszállok a kádból fekvő helyzetből... a cicim fájdogál, de az már egy ideje fájdogál...amióta ezeket a gyógyszereket szedem, azóta sokkal érzékenyebb.

Ha holnapra megjön, akkor 35 napos a ciklusom, vagyis
1. nap dec 6 (hehe, jön a Mikulás)
20. nap dec 24 (ekkor kéne kb tüszőt repeszteni)
és rá 1 napra meg inszemináció (lenne...)
Hát szép kis karácsony lesz, ha emiatt kell rohangálni...

És ugye mi elvileg 25-én mennénk le kisvárdára, na akkor az se lesz túl jó...
Francba...

Második ciklus jöhetne már

Már azt hiszem, hogy meg kellett volna jönnie, elvileg úgy van a ciklus, hogy a tüszőérést követő 14 nappal jön a következő menses...
Nekem a tüszőérés az 20-án volt szerintem - legalábbis akkor múlt el a fájás belőlem.
Azóta pdig már eltelt két hét, szóval nem értem, hogy miért nem jön meg... fáj a hasam napok óta és a doki is azt mondta, hogy tuti lesz vérzés, mert volt érett tüsző, tehát biztos fogok.

Mától meg elkezdtem újra azt a régi kúrát, ami már egyszer hatott
7.00 zöldtea
9.00 2 répa
11.00 10 dkg mozzarella
13.00 2 alma
15.00 10 szem aszaltszilva
17.00 saláta almával, répával
19.00 natúr joghurt

Ezzel régebben - olyan 5 éve - lefogytam vagy 5 kilót egy hónap alatt (mondjuk a Cathy 10 kilót fogyott ugyanezzel egy hónap alatt)
Az most is jó lenne, hátha akkor újra olyan 70 közeli súlyom lenne karácsony körülre... nagyon szeretném.
És most elhatároztam, hogy mire Gergő hazajön addigra valahogy majdcsak kinézek... ő nem is találkozott velem akkor, amikor vékonyabb voltam... legutóbb is kb ugyanilyen kövér voltam, mint most.

Mondjuk ha közben megjönne és kezdhetném szedni a Clostybegytet az azért jó lenne, és hát kb dec 24 körül lesz a tüszőérésem, amikor meg szerintem már nincsen Kaáli intézet, vagy hát ki tudja... na majd látjuk. Mert ha ma jön meg, akkor is a 18-19. nap, ahogy az előző ciklusban a tüsző már elég érett volt az dec 21-22-23-ra esik...
Ha ma megjön... de ha nem, akkor az méginkább kitolódik... szóval ki tudja...

ciklus számoló