rettenetesen érzem magam, annyira beteg vagyok, mint már száz éve nem, szerintem ilyen beteg még sose voltam, köhögök, tüsszögök, folyik az orrom, fáj a fejem, és nem veheteik be gyógyit, csak olyat, amit babásnak is szabad
ezért ezt a homeopátiás oscillococcinumot szedem (leírni is elég) amitől nem tudom, hogy jobb-e, de rosszabbnak nem rosszabb és már az is valami
pénteken (22-én) írtam legutóbb, az jó rég volt de közben olyan sok rohangálás volt, hogy örülök, hogy élek, aznap még bevásároltam, meg sütit sütöttem, egy zserbót meg egy bögrésmákost, ami megint elég jól sikerült, Gábor meg dolgozott
23-án szombaton bevásároltunk reggel, anyunál voltunk, meg fát vettünk, meg este vacsizni voltunk a Mokkában, jó sok pénzért... ráadásul én nem is nagyon bírtam enni, mert el-elkapott a hányinger...
24-én vasárnap, karácsonykor annyira szarul voltam reggel, hogy majd kipurcantam, Gábor főzött, meg ő pakolta össze a dolgokat a kajához, én meg 1 perc konyha 5 perc fekvés arányban töltöttem a napot... nem hánytam, csak rettentően voltam, és addigra már kezdett elkapni a betegség is... Gergő meg Gábor feldíszítették a fát, nagyon szép lett, majd töltök fel képet
Utána átmentünk anyuhoz, ott voltak a Tibiék, akik Gergőt akarták látni, de nem maradtak sokáig. Anyu csinált ilyen falatkákat, amiket lehetett cspegetni, persze egy csomó fincsit én nem ehettem, mert vagy camembert volt, vagy füstölt lazac, ami nyers, meg ilyenek, és ezeket nem ehetem
Aztán átjöttünk ide, hozzánk, anyu is, trudimama, meg persze Gergő és mi, akkor megcsodáltuk a fát, meg kiosztottuk a rengeteg ajándékot, és aztán anyu elkezdte sütni a húst meg a halat, én meg agonizáltam. Valahogy túléltem a napot, de a vége felé már köhögtem, meg tüsszögtem, meg minden bajom volt, úgyhogy vacsorára csak egy kis tésztát ettem, azt is csak nyammogva, és már társasozni nem nagyon tutdam, lefeküdtem helyette.
25-én nem bírtam reggel felkelni, mert nagyon beteg lettem, és ráadásul a hányinger is megtalált, na remek! Kilenc körül indultunk el Kisvárdára, de még gyógyszertárban voltunk, meg hazavittük a Trudimamát és anyut, de ezzel jól elment az idő. Aztán még hogy minden klappoljon az autópályán defektet kaptunk és nem tudta Gábor lecsavarozni az anyát a kerékről, ezért ki kellett hívni a Leaseplan assistance-t, aki egy óra múlva jött, lecserélték a kereket, de vékonyított a pótkerék, ezért csak 80-nal tudtunk menni, vánszorogtunk az autópályán és lehagytak a buszok is. :(
Nagy nehezen odaértünk kábé délután háromra, már mindenki ránk várt, nem is ebédeltek, kicsit nehezteltek, pedig nem tehettünk a defektről :(
Aztán még mielőtt ebédelni kezdtünk volna mondtuk, hogy gyorsan ajándékozzunk, mert már el akartuk mondani a babát, és el akartam kerülni, hogy alkoholt meg kaját tukmáljanak, vagy csodálkozzanak, hogy miért nem iszom vagy eszem. Odaadtuk a kis kártyát, benne az ultrahang képpel, meg a nagymamás megszólítással, meg a kistopogót is, ami olyan picurka, hogy ekkora láb nincs is. :)
Örültek, úgy láttam. Mondjuk kicsit talán meglepte őket a hír, meg megkérdezték, hogy esküvő mikor lesz, de azért nem volt belőle túl nagy hűhó.
Aztán ebédeltünk, egész jól tudtam enni, nagyon jó volt a húsleves, szedtem belőle kétszer is, pont erre vágyott a pocim, aztán estére is azt ettem újra.
Éjszaka már jó szarul voltam, köhögtem, meg tüsszögtem egész végig, nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak szenvedtem, meg szedtem az oscillococcinumot.
Másnap Gábor elment megcsináltatni a kereket, ebédeltünk, aztán jöttünk haza.
Remélem jó lesz még rám egy kicsit az a két szoknya meg blúz, amit kaptam. A Gergőtől kapott csini ruhák tuti nem jövő nyáron lesznek rajtam :( de sebaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése