Ma se egy pozitív teszt, se újabb tünet, de szerencsére menstruáció se :)
Ma sehogy se vagyok, nincs semmi különös, a pocim egyszer-kétszer fájt, de nem vészesen, már nem érzem úgy, mintha meg akarna jönni :) … talán nem is fog… remélem
Viszont reggel 5-kor felébredtem és egyáltalán nem tudtam visszaaludni, amit nem értek.
Volt egy nagyon fura érzésem, olyan izgalom vett erőt rajtam, mint amit akkor éreztem, amikor nagyon szerelmes voltam… olyan légszomjas, lélekszakadós, gyomor-összerándulós érzés, valahányszor arra gondolok, hogy odabent valami picuri új élet készülődik…. Még ha csak nagyon apró is… egyelőre.
De se hányingerem nincs, se nem émelygek, se rosszul nem vagyok, sőt, ma még tesztet se csináltam, szóval ma bizonytalanabb vagyok, mint eddig voltam… Egyetlen állandó dolog az a hidegrázás a nap leváratlanabb időpontjaiban, amivel nem tudok mit kezdeni. És egy ilyen ideges izgulás is van bennem… hogy össze-összefacsarodik a gyomrom… ok nélkül, és úgy megrettenek hangoktól…
Használom az Utrogestant tegnap estétől, 3x2 hüvelykapszulát kell. Semmi különös, nem érzek tőle semmit. Nem kellemetlen és nem is folyik. Nem szabad elfelejtenem, hogy minden nap kell 3-szor... de amúgy semmiség - remélem használ és segít.
Viszont egész nap rohangáltunk, itt vannak Gábor szülei és vásárolni voltunk karácsonyra mindenkinek. Nekem is vettünk egy jó pár ruhát, amiket próbáltam úgy válogatni, hogy ha egy mód van rá, akkor tudjam majd később is hordani, bár a két csodaszép szoknya esélytelen… hacsak nem találok egy szuper varrónőt, aki bele tud toldani egy bizonyos színű anyagot.
Nem akarjuk elmondani senkinek karácsonyig, ultrahangos kép lenne az ajándék… azt hiszem tényleg ez a legnagyobb ajándék, ami adható, legalábbis nekem ennél nagyobb nincs…
Gábor ma nem bizonytalanított el, sőt, beszéltünk az UH képről, mint ajándék, meg felhozta, hogy meddig akarok dolgozni, de mondtam, hogy ne szaladjunk ennyire előre, mert azt sem tudom, hogy fogom viselni és különben is mittudomén.
Ha igazából most látatlanba belegondolok, akkor egy hónappal előttéig akarok dolgozni, és utána egy másfél évet otthon maradni kábé, aztán vissza dolgozni és jöhet a következő…
De ezzel most még nem akarok foglalkozni…
Amúgy most érzem magam furán, olyan, mintha egy kő lenne a hasamban és húz lefelé… fáradt vagyok, de nem álmos… Mintha ólomsúlyok lennének a hasizmomra kötve és azt emelgetném… érdekes. De ez bármi is lehet, szimpla fáradtság is, mert keveset aludtam.
Azért jó lenne, ha lenne valami visszajelzésem, mert így nem tudom hogy bírom majd ki 20-áig... az még nagyon messze van, jajnekem.
Lehet egyébként, hogy hétfőn elmegyek a Sanyihoz, elmondom neki, és megkérdezem, hogy mi legyen, bár szerintem nem fogja azt mondani, hogy na jöjjek, csinélunk egy ultrahangot, hátha látunk valamit, de ki tudja... meg hát ha ő a dokim, akkor jó az, ha tájékoztatom, hogy mi történik... nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése