Maja köhécsel és megint panaszkodnak rá az oviban. Az a baj, hogy ez olyankor szokott lenni, amikor már kicsit beteg és nyűgösebb, és nem találja a helyét. Ilyenkor az óvónéni nem megbírkózik vele, hanem panaszkodik. Ami egyrészt érthető (mert ott van másik húsz gyerek) másrészt meg halálra bosszant, mert basszus, azért van ott, hogy a felmerülő dolgokat kezelje.
Szóval most látom rajta, hogy nincs teljesen jól, de annyi dolgom van a héten, hogy nem tudom megoldani.
Léna jól van, bár hétvégén úgy tűnt, hogy nem jól lesz... de most mégis Maja van rosszabbul. Ma balettre sem ment, mert annyit köhögött.
A fontos dolgok kb rendben vannak... és csak egy kicsit vagyok elszomorodva a munka miatt.
Néha úgy érzem, hogy semmi értelme nincsen, hogy nem kapok lehetőséget, nem megyek sehova... nem becsülnek meg... most ez egy ilyen időszak.
Sajnos több ilyen van, mint eufórikus jaj-de-klassz-minden...
De legalább az egyik idegesítő munkahelyi elemről (gameboy) tudom, hogy ki van iktatva, csak idő kérdése, hogy meddig marad... csak reméljük, hogy utána nem rosszabb lesz, hanem jobb...
Ja, ésm újra kellett csinálni a leadership videómat, mert nem lett jó a hang... azóta koplalok ezerrel... rettenetesen nézek ki rajta. És a többiek azt mondják, hogy dehogyis, tök jó... ezek szerint nem a kamera torzít, hanem ilyen vagyok élőben... pfff remek
1 megjegyzés:
Banyek, ez a folytonos panaszkodás elég fárasztó lehet. Nekem is ezt csinálták Gedusssal, amikor 3 évesen beadtam az oviba. Gyakorlatilag minden nap elregélték, hogy nem fogad szót. Meguntam és elhoztam onnan Gedust (nagy nehezen) és életem egyik legjobb döntése volt! Mi az istent tudsz egy 3 évesnek mondani: gyerekem fogadj szót az óvónéninek? Egy vicc, de komolyan!!!!
Megjegyzés küldése