Múlt szerdán este meghalt a szolnoki dédi. Rosszul lett, kórházba vitték és nem tudtak már rajta segíteni. 80 éves volt, sokat élt, szépen élt... és az ember mégis nagyon szomorú, és értetlen... azt sem tudjuk mit mondhatnánk egymásnak, hogy beszéljünk róla...
Pedig akit szeretünk és elveszítjük, arra gondolni kell, arról beszélni kell. Emlékezni kell rá, emlegetni kell a közös dolgokat, jóérzéssel, szeretettel.
Mostanában Maját foglalkoztatja az élet-halál kérdés amúgy is. Az oviban valamelyik ovis társa azt mondta neki, hogy az emberek szépen lassan megöregszenek és meghalnak. Azóta Maja aggódik, többször kérdezte már tőlem, hogy "anya, te már öreg vagy?", "anya, a Nagyika már öreg?" "akkor te nem fogsz még meghalni?"
Nem tudom mi járhat a kis fejében, nem tudom, hogyan próbálja ezt feldolgozni, mert nem érti még, azt tudom... dehát mi sem értjük... egy felnőtt sem tudja felfogni.
És a Bodza kutya is meghalt... sok-sok apró baja volt. És nem tudom, hogy mit mondjak róla Majának. Mert Léna is imádta Bodzát, de ő még nem fog rá emlékezni, mint ahogy maja sem emlékszik Abigélre, pedig találkozott vele, csak pici volt még nagyon.
Szóval nagyon szomorú hetünk volt... remélem már csak jobb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése