Bosszantó

Vannak a fontos dolgok, és vannak a kevésbé fontosak.

A fontosak a gyerekek, akik most épp betegek mindketten. Lénával kezdve, aki egész héten nem ment bölcsibe, aztán Majával folytatva a sort, akit viszont szerdától nem vittük. Mivel Éva néni addigra már két napja mondogatta, hogy nem kéne hozni...
Anyu is beteg - de bevállalta őket szerda-csütre. Kedden én voltam itthon, hétfőn meg anyu volt Lénával.
Remélem kicsit jobb lesz a helyzet, ha véget ér a tél, mert nagyon rossz, hogy folyton valamelyiknek folyik az orra, köhög vagy lázas.

Anyu is nyugíjas lesz, Klári is - csak megoldódik valahogy...

Ennyit a fontos dolgokról. A többi pedig a munka, és minden, ami ezzel jár.
Azt gondolom, hogy a belerázódás nem volt nagyon vészes. Mondjuk egyszerűbb úgy belerázódni, ha sok a dolog, de azért mostanra már alakul.
Szeretnék igazán segítségére lenni azoknak, akikkel dolgozom - szóval nem irányítani őket, meg főnökösködni, hanem motiválni meg képezni stb.

Nyilván van jópár dolog, ami bosszantó. Van a kicsit bosszantó, és a nagyon idegesítő, meg vannak a kifejezetten frusztráló emberek-momentumok. Ezeken próbálok felülkerekedni, még nem bírtam kitalálni a stratégiát, hogy pontosan hogyan, úgyhogy egyelőre improvizálok, néha konfrontálódom, néha hallgatok - egyik sem jó...

Sajnos a blog túl nyilvános, ahhoz, hogy neveket soroljak és valószíűleg évek múlva erre nem fogok emlékezni... de akkor nem is fontos.