Róma után közvetlenül Halász Judit koncerten voltunk a Belvárosi fesztiválon. Kláriék is itt voltak még, Anyu is eljött velünk, de persze ez Majának volt a legnagyobb élmény. Léna még csak szemlélődött a babakocsiból. Jövőre már ő is ott fog "csápolni" Majával együtt.
Utána még a fotocellás szökőkutat is megnéztük, ami a Szabadság tér mellett van, és az a lényege, hogy ha közelítesz hozzá, akkor eláll a víz azon a területen. Maja csupa-csupa víz lett tőle, de nagyon tetszett neki.
2010. május 29., szombat
2010. május 28., péntek
2010. május 27., csütörtök
Mesék Rómáról Rómából - Majának és Lénának - 2. nap
Reggel a nap besütött az ablakon és Apa meg Anya felkeltek. Reggeli nélkül elindultak a vasútállomásra, ahol vettek két vonatjegyet Róma belvárosába. A pélyaudvaron Apa vett két szendvicset, egyet Anyának, egyet magának, és egy üdítőt.
A vonat nagyon érdekes volt, kétemeletes. Ilyen emeletes vonaton még Anya és Apa nem ültek, ezért a felső szintet választották. Kényelembe helyezték magukat, megették a szendvicset és megitták az üdítőt. Az ablakon át nézték, ahogy a vonat egyre közelebb viszi őket a városhoz.
A vonatút fél órán át tartott, majd Apáék átszálltak egy metróra, ami olyan, mint a vonat, csak a föld alatt megy. A metró elvitte Apát és Anyát a Colosseumhoz. A Colosseum régen egy hatalmas színház-féleség volt, ahova a régi rómaiak szórakozni jártak. Mostanra már nagy része romos és mindig nagyon sok a turista. Apa lefényképezte, de úgy döntöttek Anyával, hogy nem mennek be. Körbejárták és azután mentek tovább.
Anya és Apa sok-sok mindent megnéztek, például a Trevi-kutat, ami egy hatalmas szoborcsoport-szökőkút. Középen Triton király ül - akit ismerünk a Kis hableányból. Apa meg Anya le is fényképezték, és Anya bedobott egy pénzérmét, mert úgy mondjék, hogy aki bedob egy érmét a kútba, az majd visszatér egyszer Rómába. Anya szeretne majd még visszamenni és mindent megmutatni Majának és Lénának.
A Spanyol lépcsőnél Anyáék leültek pihenni, mert a sok gyaloglástól kifáradtak. Anya beszélt Nagyikával telefonon, de Maja éppen bölcsiben volt, Léna pedig aludt.
Ezt követően Apáék elsétáltak egy múzeumba, közben nézelődtek, beszélgettek, örültek a szép időnek. A múzeum után elhatározták, hogy ebédelnek valamit, mert éhesek, szomjasaj és fáradtak voltak. Apa spagettit választott (rákocskával), Anya pedig pizzát evett. Mindkettő nagyon finom volt. Utána Apa ivott egy sört, Anya pedig egy pohár bort.
Ebéd után elsétáltak a Vatikánba - ez egy külön kis állam Róma területén belül. Megnézték a Szent Péter székesegyházat, ami egy óriási, nagyon szép templom. A templom a Szent Péter téren van, sok oszlop veszi körül és mindig nagyon sok ember jön ide, hogy megnézze.
Az Angyalvárba Apa és Anya ma nem mentek fel, mert már nagyon fájt a lábuk, de lefotózták Majának és Lénának az Angyalhíd angyalait.
Utána újra séta következett, egyre lassabban és lassabban haladtak. Apáék arra gondoltak, hogy Maja és Léna is nagyon fáradt lenne, ha itt lennének velük. Leültek, hogy igyanak egy kávét, és egy sütit is ettek. Majd elindultak hazafelé.
A hazafele út elég kalandosra sikerült, mert nem jó pályaudvarra mentek, ezért metróval át kellett menniük egy másikra. A vonatról leszállva pedig még várni kellett a buszra is, ami a szállodába hozta őket. Mikor végre végre hazaértek gyorsan mindketten megfürödtek és alig várták, hogy alhassanak, annyira álmosak, fáradtak voltak.
Anya kiszámolta, hogy legalább 15 kilométert gyalogoltak, de az is lehet hogy 20-at.
Nagyon jó, de nagyon fárasztó nap volt... huh. Jóéjszakát.
A vonat nagyon érdekes volt, kétemeletes. Ilyen emeletes vonaton még Anya és Apa nem ültek, ezért a felső szintet választották. Kényelembe helyezték magukat, megették a szendvicset és megitták az üdítőt. Az ablakon át nézték, ahogy a vonat egyre közelebb viszi őket a városhoz.
A vonatút fél órán át tartott, majd Apáék átszálltak egy metróra, ami olyan, mint a vonat, csak a föld alatt megy. A metró elvitte Apát és Anyát a Colosseumhoz. A Colosseum régen egy hatalmas színház-féleség volt, ahova a régi rómaiak szórakozni jártak. Mostanra már nagy része romos és mindig nagyon sok a turista. Apa lefényképezte, de úgy döntöttek Anyával, hogy nem mennek be. Körbejárták és azután mentek tovább.
Anya és Apa sok-sok mindent megnéztek, például a Trevi-kutat, ami egy hatalmas szoborcsoport-szökőkút. Középen Triton király ül - akit ismerünk a Kis hableányból. Apa meg Anya le is fényképezték, és Anya bedobott egy pénzérmét, mert úgy mondjék, hogy aki bedob egy érmét a kútba, az majd visszatér egyszer Rómába. Anya szeretne majd még visszamenni és mindent megmutatni Majának és Lénának.
A Spanyol lépcsőnél Anyáék leültek pihenni, mert a sok gyaloglástól kifáradtak. Anya beszélt Nagyikával telefonon, de Maja éppen bölcsiben volt, Léna pedig aludt.
Ezt követően Apáék elsétáltak egy múzeumba, közben nézelődtek, beszélgettek, örültek a szép időnek. A múzeum után elhatározták, hogy ebédelnek valamit, mert éhesek, szomjasaj és fáradtak voltak. Apa spagettit választott (rákocskával), Anya pedig pizzát evett. Mindkettő nagyon finom volt. Utána Apa ivott egy sört, Anya pedig egy pohár bort.
Ebéd után elsétáltak a Vatikánba - ez egy külön kis állam Róma területén belül. Megnézték a Szent Péter székesegyházat, ami egy óriási, nagyon szép templom. A templom a Szent Péter téren van, sok oszlop veszi körül és mindig nagyon sok ember jön ide, hogy megnézze.
Az Angyalvárba Apa és Anya ma nem mentek fel, mert már nagyon fájt a lábuk, de lefotózták Majának és Lénának az Angyalhíd angyalait.
Utána újra séta következett, egyre lassabban és lassabban haladtak. Apáék arra gondoltak, hogy Maja és Léna is nagyon fáradt lenne, ha itt lennének velük. Leültek, hogy igyanak egy kávét, és egy sütit is ettek. Majd elindultak hazafelé.
A hazafele út elég kalandosra sikerült, mert nem jó pályaudvarra mentek, ezért metróval át kellett menniük egy másikra. A vonatról leszállva pedig még várni kellett a buszra is, ami a szállodába hozta őket. Mikor végre végre hazaértek gyorsan mindketten megfürödtek és alig várták, hogy alhassanak, annyira álmosak, fáradtak voltak.
Anya kiszámolta, hogy legalább 15 kilométert gyalogoltak, de az is lehet hogy 20-at.
Nagyon jó, de nagyon fárasztó nap volt... huh. Jóéjszakát.
2010. május 26., szerda
Mesék Rómáról Rómából - Majának és Lénának - 1. nap
Ez a blogbejegyzés Majának és Lénának szól, így a nyelvezete sem felnőttes... a lényeg persze átjön belőle azért. Útinapló gyerekek fülének.
Innentől lehet olvasni nekik:
Egy szerdai napon Anya és Apa kimentek a repülőtérre, hogy elmennek ketten Rómába. Árpi kivitte őket Apa fehér autójával. Anya és Apa a repülőtéren megmutatták a jegyüket egy néninek és odaadták az egyik bőröndjüket, mert nagyon nehéz volt.
Apa meg Anya csak vártak, vártak, és amikor végre megérkezett egy nagy rózsaszín repülő felszálltak rá.
A repülő felrepült a levegőbe Apával és Anyával, kicsire összement és felrepült a felhők közé.
A felhők közelről nagyon érdekesek, olyan mintha az ember egy nagyon nagy kupac tejszínhabban repülne.
A házak nagyon picire összemennek, és az autók is olyan aprók lesznek, mint a játékautók.
Anyáék repülője egészen Rómáig repült.Róma Olaszországban van, ahol az emberek olaszul beszélnek és az ország alakja olyan, mint egy csizma. Apa és Anya még sohasem voltak Rómában. Maja és Léna sem voltak még, de Apáék majd elhozzák őket is egyszer.
A repülő nagyon gyorsan repült, Anya néha egy kicsit félt a levegőben, de olyankor erősen belekapaszkodott Apa kezébe és akkor gyorsan meg is nyugodott.
Amikor a repülő leszállt a római reptéren Apa és Anya megvárták a csomagjaikat és aztán siettek, hogy elérjék a buszt. A busz elvitte Anyát és Apát a szállodába, A szálloda olyan, mint az otthoni lakás, csak nincs konyha, hanem helyette egy hatalmas étterem van, és nem Anya takarít, hanem a takarítónő.
A megérkezés után Anya meg Apa ettek egy szendvicset és gyorsan lefeküdtek aludni, mert nagyon álmosak voltak. Alvás után majd reggel elmennek és megnézik Rómát, és mindent részletesen elmesélnek majd Majának és Lénának.
Tranzitban
Az elmúlt napok borzasztó éjszakái (Maja nem aludt, én teljesen totálkáros voltam a torokfájásomtól, még életemben nem fájt így a torkom, hogy fájdalomcsillapítóval tudtam csak aludni) és nappalai után itt vagyunk. Hihetetlen, de igaz, mégiscsak megyünk Rómába. Hétfő este egyáltalán nem így festett a dolog, majdnem az ügyeletet hívtuk, annyira rosszul voltam. Maja meg egész éjjel sírva aludt, úgyhogy remek volt.
Viszont most mégis megyünk, és pihenünk, mászkálunk, sétálunk, várostnézünk.
Pont időben, mert már kezdünk kicsit megbuggyanni mi is.
Léna elkezdett mászni, édes ügyes tündér, de azért biztos ami tuti, ő is kiborító bír lenni. Elindulás előtt 10 perccel hanyattesett - ugyanis rájött arra is, hogy ő már fel tud térdelni, de arra még nem jött rá, hogy abból nem bírja megtartani magát - és a fürdőben hallani lehetett ahogy koppant a kis feje... úgy sírt, mint még soha...
pfff
Remélem minden oké lesz velük, és mi is jól leszünk.
Megpróbálok majd ha hazaértünk majával is kedvesebb lenni, mert az utóbbi időben eléggé fasírtban voltunk. Ettől függetlenül ma is azzal jött haza a bölcsiből, hogy menjünk az én kicsi anyukámhoz, és otthon úgy a nyakamba borult, mintha sose látott volna még :)
Szóval fognak hiányozni, de azért jó lesz nélkülük egy kicsit.
Végülis csak 3 nap.
Ma szerda van, szombaton már otthon is vagyunk.
Ja, és köszönet Zsoltinak a szállásért, aki nélkül ez alig alig jöhetett volna létre :))))))
Viszont most mégis megyünk, és pihenünk, mászkálunk, sétálunk, várostnézünk.
Pont időben, mert már kezdünk kicsit megbuggyanni mi is.
Léna elkezdett mászni, édes ügyes tündér, de azért biztos ami tuti, ő is kiborító bír lenni. Elindulás előtt 10 perccel hanyattesett - ugyanis rájött arra is, hogy ő már fel tud térdelni, de arra még nem jött rá, hogy abból nem bírja megtartani magát - és a fürdőben hallani lehetett ahogy koppant a kis feje... úgy sírt, mint még soha...
pfff
Remélem minden oké lesz velük, és mi is jól leszünk.
Megpróbálok majd ha hazaértünk majával is kedvesebb lenni, mert az utóbbi időben eléggé fasírtban voltunk. Ettől függetlenül ma is azzal jött haza a bölcsiből, hogy menjünk az én kicsi anyukámhoz, és otthon úgy a nyakamba borult, mintha sose látott volna még :)
Szóval fognak hiányozni, de azért jó lesz nélkülük egy kicsit.
Végülis csak 3 nap.
Ma szerda van, szombaton már otthon is vagyunk.
Ja, és köszönet Zsoltinak a szállásért, aki nélkül ez alig alig jöhetett volna létre :))))))
2010. május 25., kedd
Mászás, bölcsi, betegségek
Léna mászik... van hogy csak pár lépést megy, de határozottan halad előre, emelgeti a kis praclijait meg térdét. Édes, és nagyon ügyes.
A bölcsibe megvan a helyünk, novemberben megyünk beszoktatni, így január-február táján mennék dolgozni. Szerencsére addig még van elég idő, hogy ezzel megbarátkozzam, illetve a Greynek is elég ideje lesz felkészülni rám.
Ja, és megint beteg vagyok. Most lázzal, torokfájással (nekem így még életemben nem fájt a torkom) és szédelgéssel.
Az már csak egy minimális apróság, hogy azt hittem terhes vagyok, de nem...
És holnap megyünk Rómába, már ha ki bírok vánszorogni a reptérre...
A bölcsibe megvan a helyünk, novemberben megyünk beszoktatni, így január-február táján mennék dolgozni. Szerencsére addig még van elég idő, hogy ezzel megbarátkozzam, illetve a Greynek is elég ideje lesz felkészülni rám.
Ja, és megint beteg vagyok. Most lázzal, torokfájással (nekem így még életemben nem fájt a torkom) és szédelgéssel.
Az már csak egy minimális apróság, hogy azt hittem terhes vagyok, de nem...
És holnap megyünk Rómába, már ha ki bírok vánszorogni a reptérre...
2010. május 21., péntek
Léna bölcsi, Maja ovi
Amíg Léna hasoncsúszva bejárja a lakást, gondoltam frissítem a blogot.
Tegnap voltam bent a Greyben, jó is volt meg fura is. Léna feltörölte a padlót a Calvin Klein body-jában, kivívta mindenki maximális figyelmét, beszélgettem pár szót mindenkivel. De olyan idegen volt minden. Nem is tudom, hogy mondjam. Talán az van, hogy nem túl jó a hangulat odabent. Nem tudom mire számítottam, vagy mit szerettem volna hallani, de nem éreztem magam felhőtlenül. Mindig ez van, ha bemegyek, és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az, ahogy mások megélik a munkájukat.
Egyszerre hiányzik is, meg nem is.
Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy ne menjek vissza dolgozni, másrészt pedig nem tudom elképzelni azt sem, hogy mi lesz ha visszamegyek... Persze Léna még csak 8 hónapos, de a hónapok pillanatok alatt eltelnek. Anyagilag nem olyan megnyugtató a GYED, hogy ezt akarjam állandósítani. Ez van akkor, ha a nő fizetése jelentősen számít bele a családi bevételbe. Mert ha valaki amúgy se keres túl sokat, akkor persze nem érzik a változást... de én 50%-kal járultam hozzá... az pedig marha nagy kiesés... főleg a lakáshitel miatt.
De talán nem is ez a legfőbb dolog, ami zavaró. Nagyon jó Lénával itthon lenni, de közben meg annyira vágyom felnőtt emberek táraságára.
A munka most annyira nem hiányzik még. Majával eddigre már sokkal inkább akartam dolgozni... Így a két gyerek bonyolultabb, több gondot vet fel.
Gábornak azt mondták a bölcsiben, hogy vagy most szeptemberben vagy jövő szeptemberben kezdhet Léna. Most még nagyon pici lesz, jövőre meg már az én mércém szerint túl nagy. Gabi nénivel beszéltem a bölcsiben délután, ő pedig azt mondta, hogy mondjam meg mikor akarom hozni Lénát, és majd ő megoldja, elintézi, stb.
Én novembert mondtam, mert 2-3 hét beszoktatás, 1 hónap alatt kell a munkáltatói, még van majdnem 30 nap szabim, az 1,5 hónap, úgyhogy január közepén tudnék újra dolgozni... Az messze van még, de közben meg közel...
Majd ha Gabi néni visszaszól, hogy rendben lesz-e a novemberi kezdés, akkor beszélek az Alastairrel, hogy ő mit gondol. Ha pedig nagyon elzárkózik, annak ellenére, hogy még odébb van, akkor még mindig vissza tudom csinálni majd...
Bocsi, teljesen megfeledkeztem Majáról. Úgy néz ki, hogy a Siroki utcába fog járni oviba. A beiratkozáskor olyan hatással voltam ugyanis a vezető ovónőre, hogy azt mondta, ne is irassam be máshová a leányzót. Ez nagyon jó, mert mégiscsak két saroknyira van a lakástól. Egy gonddal kevesebb, és az oviról is csak csupa jót hallotunk. Azt láttam én is, hogy az udvaron most építenek új játékokat, és Majának is tetszett, amikor bent voltunk egy nyilt napon. Azóta folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez az ovija. Így legalább nem éri majd csalódás. :)
Tegnap voltam bent a Greyben, jó is volt meg fura is. Léna feltörölte a padlót a Calvin Klein body-jában, kivívta mindenki maximális figyelmét, beszélgettem pár szót mindenkivel. De olyan idegen volt minden. Nem is tudom, hogy mondjam. Talán az van, hogy nem túl jó a hangulat odabent. Nem tudom mire számítottam, vagy mit szerettem volna hallani, de nem éreztem magam felhőtlenül. Mindig ez van, ha bemegyek, és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az, ahogy mások megélik a munkájukat.
Egyszerre hiányzik is, meg nem is.
Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy ne menjek vissza dolgozni, másrészt pedig nem tudom elképzelni azt sem, hogy mi lesz ha visszamegyek... Persze Léna még csak 8 hónapos, de a hónapok pillanatok alatt eltelnek. Anyagilag nem olyan megnyugtató a GYED, hogy ezt akarjam állandósítani. Ez van akkor, ha a nő fizetése jelentősen számít bele a családi bevételbe. Mert ha valaki amúgy se keres túl sokat, akkor persze nem érzik a változást... de én 50%-kal járultam hozzá... az pedig marha nagy kiesés... főleg a lakáshitel miatt.
De talán nem is ez a legfőbb dolog, ami zavaró. Nagyon jó Lénával itthon lenni, de közben meg annyira vágyom felnőtt emberek táraságára.
A munka most annyira nem hiányzik még. Majával eddigre már sokkal inkább akartam dolgozni... Így a két gyerek bonyolultabb, több gondot vet fel.
Gábornak azt mondták a bölcsiben, hogy vagy most szeptemberben vagy jövő szeptemberben kezdhet Léna. Most még nagyon pici lesz, jövőre meg már az én mércém szerint túl nagy. Gabi nénivel beszéltem a bölcsiben délután, ő pedig azt mondta, hogy mondjam meg mikor akarom hozni Lénát, és majd ő megoldja, elintézi, stb.
Én novembert mondtam, mert 2-3 hét beszoktatás, 1 hónap alatt kell a munkáltatói, még van majdnem 30 nap szabim, az 1,5 hónap, úgyhogy január közepén tudnék újra dolgozni... Az messze van még, de közben meg közel...
Majd ha Gabi néni visszaszól, hogy rendben lesz-e a novemberi kezdés, akkor beszélek az Alastairrel, hogy ő mit gondol. Ha pedig nagyon elzárkózik, annak ellenére, hogy még odébb van, akkor még mindig vissza tudom csinálni majd...
Bocsi, teljesen megfeledkeztem Majáról. Úgy néz ki, hogy a Siroki utcába fog járni oviba. A beiratkozáskor olyan hatással voltam ugyanis a vezető ovónőre, hogy azt mondta, ne is irassam be máshová a leányzót. Ez nagyon jó, mert mégiscsak két saroknyira van a lakástól. Egy gonddal kevesebb, és az oviról is csak csupa jót hallotunk. Azt láttam én is, hogy az udvaron most építenek új játékokat, és Majának is tetszett, amikor bent voltunk egy nyilt napon. Azóta folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez az ovija. Így legalább nem éri majd csalódás. :)
2010. május 9., vasárnap
Mozgás
Szerdán tornán voltunk Lénával, Judit kicsit megijesztett, merthogy azt mondta, nem fejlődik Léna olyan jól, mint várta. Nem kell aggódni, csak vissza kellett vennünk egy csomó már elfelejtett feladatot, mert a bal kezét még mindig ökölbe szorítja, a lábát meg feszíti, és ezért nem tud átfordulni.
Mindenesetre jól megtornáztattuk, és délután itthon elkezdett kúszni. Nagyon cuki. Máshogy csinálja, mint Maja csinálta, de nagyon édesen halad előre.
Csütörtökön pedig átfordult végre a hátáról a hasára. Na, azóta abba se hagyta, folyton pörög-forog.
Ja, és azóta olyan szinten nem lehet vele bírni, hogy mindenhova jön utánam. És teszi mindezt ordítva, amitől enyhén szólva is kivagyok... Kimegyek a konyhába és hallom, hogy közeledik az ordítás forrása... placc-placc-placc, közeledik Léna, a kis tenyerével cuppogva...
Mindenesetre jól megtornáztattuk, és délután itthon elkezdett kúszni. Nagyon cuki. Máshogy csinálja, mint Maja csinálta, de nagyon édesen halad előre.
Csütörtökön pedig átfordult végre a hátáról a hasára. Na, azóta abba se hagyta, folyton pörög-forog.
Ja, és azóta olyan szinten nem lehet vele bírni, hogy mindenhova jön utánam. És teszi mindezt ordítva, amitől enyhén szólva is kivagyok... Kimegyek a konyhába és hallom, hogy közeledik az ordítás forrása... placc-placc-placc, közeledik Léna, a kis tenyerével cuppogva...
2010. május 4., kedd
Betegség-hegyek
Mindenki beteg - bár Léna egész jól bírja.
Múlt héten Maja már kilábalt a fülgyulladásból, de pénteken elvittem a dokihoz, mert túlzottan nyűgös volt indokolatlanul. Kiderült, hogy mandulagyulladása van, szép kis tüszőkkel, nem is csoda, hogy nyűgös volt.
Pénteken délelőtt én is olyan nagyon rosszul voltam, hogy majdnem egész nap feküdtem, lázam volt, reszkettem, stb. Rémes volt. És az sem segített sokat, hogy Gábor is elég rosszul érezte magát.
A szombat se volt túl jó, de tegnap végre elmentem dokihoz, antibiotikum meg köptető, és túlélem. :)
Borzasztóan köhögök, és hasogat a fejem.
Lénának csak a szeme váladékos - arra kapott szemcseppet.
Maja pedig holnap mehet bölcsibe - halleluja!!!
Holnap megpróbálom végre kipihenni a betegséget. Remélem Maja egy jó darabig nem lesz most beteg, mert az elmúlt másfél hónapoban csak 1 hetet volt bölcsiben...
Múlt héten Maja már kilábalt a fülgyulladásból, de pénteken elvittem a dokihoz, mert túlzottan nyűgös volt indokolatlanul. Kiderült, hogy mandulagyulladása van, szép kis tüszőkkel, nem is csoda, hogy nyűgös volt.
Pénteken délelőtt én is olyan nagyon rosszul voltam, hogy majdnem egész nap feküdtem, lázam volt, reszkettem, stb. Rémes volt. És az sem segített sokat, hogy Gábor is elég rosszul érezte magát.
A szombat se volt túl jó, de tegnap végre elmentem dokihoz, antibiotikum meg köptető, és túlélem. :)
Borzasztóan köhögök, és hasogat a fejem.
Lénának csak a szeme váladékos - arra kapott szemcseppet.
Maja pedig holnap mehet bölcsibe - halleluja!!!
Holnap megpróbálom végre kipihenni a betegséget. Remélem Maja egy jó darabig nem lesz most beteg, mert az elmúlt másfél hónapoban csak 1 hetet volt bölcsiben...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)