2009. szeptember 30., szerda

Léna horoszkóp




Születési jegy: Mérleg

A Mérleg az élet minden területén a harmóniára és a szépségre törekszik. Iszonyodik minden veszekedéstõl, nézeteltéréstõl. Ha ilyet tapasztal, megpróbálja az ellentéteket kiegyenlíteni, akár saját érdekeiknek teljes feladásával is. Véleményt ritkán alkot, hiszen az is vitához vezethet, és azt nem tudná elviselni. Szereti a felületes és semmitmondó társalgást, ahol nem kell véleményt nyilvánítani, és mivel fél attól, hogy bármely kimondott tény állásfoglalásként hathat, így igyekszik semmit sem mondani. Ha mégis szeretnénk megtudni, mit gondol, olvassunk a sorok között. Indulatait nehezen tudják a külvilág felé megélni, hiszen az a harmónia megsértését jelentené. Mikor a feszültség túlzottan felgyülemlik benne, akkor röviden, de rendkívül bántóan tud fellépni, majd igyekszik ismét helyreállítani a békét. A szépség világában is a harmóniára törekszik. Szereti a szép ruhákat, ékszereket, és szívesen dolgozik a divat és szépség szakmáiban. Szeret szépen felöltözni, jól kinézni, és erre hiú is. Szereti, ha megdicsérik szépségéért. Ha egy Mérleggel szeretnéd megszakítani a kapcsolatot, kezdd el szidni kinézetét, de elég, ha csak annyit mondasz neki: Tegnap jobban néztél ki, mint ma. Ha viszont szereted õt, nézzen ki minden nap egyre jobban, ezt el is fogja hinni. A Mérleg nehezen dönt, szereti a válaszadást elodázni, és ha teheti, soha nem is fog dönteni semmiben. Ha mégis elhatározta magát, könnyen kibillenthetõ ebbõl az állapotból, hiszen némi nyomásra nem tud ellentmondani. Szüksége van a kapcsolatokra, amikben saját hiúságának kielégítését keresi. Ha nincs partnere, keres magának, és a csapongás sem áll távol tõle. Akkor válik hûtlenné, ha partnerével egyhangúvá, hétköznapivá válik a kapcsolata, vagy ha társa nem ismeri el õt. Partnerét kihasználhatja, ujja köré csavarja. Baráti és párkapcsolataikat sem bontják fel tisztességesen, hiszen a vég kimondása is magával hozhatja a veszekedést. Akad köztük nem egy, aki volt partnereit maga köré gyûjtve, harmonikus partikat szervez, és nem tudja elengedni a valaha hozzá tartozókat. A Mérleg szereti, ha elcsábítják, nehezen kezdeményez. Olyan emberekkel szeret kapcsolatot teremteni, akik szépek, harmonikusak, és választékosan beszélnek. Mivel erõsen érdekember, hajlandó kevésbé szép emberekkel is találkozni, ha jól felfogott érdekei ezt diktálják. A Mérleg a leglevegõsebb jegy, így az ilyen ember sokszor teljesen elszáll, a racionális világhoz nem sok köze van. Sokszor észre sem veszi, mi folyik körülötte. Igyekszik mindent késõbbre halasztani, az idõ majd csak megoldja. Szépség iránti igénye a mûvészetekben is kifejezõdik, elsõsorban nem a tárgyiasult ágakban. Az elvont, lilaködös mûvészek többnyire a Mérlegek közül kerülnek ki. Szeret sokáig fennmaradni, sokat aludni, és késõn felkelni, jellemzõen nem kapkodja el a dolgokat. Képes bárhonnan elkésni, ez akár órákat is jelenthet, de elõfordulhat az is, hogy soha nem érkezik meg oda, ahol várják. Szereti a taktikai és logikai játékokat, bármelyiket, amely gondolkodásra készteti. Azonban csak a gondolatokig képes eljutni, a valós életben a megvalósítás általában már nehezen megy neki. Hiszen attól tart, hogy elrontja a következõ lépést, és szembe kell néznie a következményekkel, ezért ha teheti, nem tesz semmit, az idõ majd úgyis megoldja.

Aszcendens: Bak

Zárkózott, racionális típus. Külsõ ingerekre lassan reagál, alaposan átgondol és megfontol mindent. Ritkán mond valamit, de annak mindig súlya van. Azt szereti, ami kézzel fogható. Tudatosan él, ambiciózus és hivatás centrikus. Elsõ a karrier, második a munka, a hivatás, és csak ezután jöhet minden más. Képes lemondani mindenrõl, a szerelemrõl, a családról - a hivatásáért. Mindig lent kezdi, és lépésrõl lépésre haladva jut el a csúcsig. Ha bukik, képes többször is újra nekifutni. A melegséget, érzelmeket nem tudja kimutatni, a környezete sokszor hiányolja is. Ezt saját magáról soha nem ismerné be. Retteg a csalódásoktól. Nem iszik, nem szórakozik, precíz, megbízható, néha gátlásos. A lehetõ legtapintatosabb, legdiplomatikusabb, legnagyobb és legalaposabb tudással rendelkezik, aki mindig megfontoltan cselekszik. Gyakran érzi magát megtámadva, úgyhogy védekezik, és nem ajánlott kihasználni, mert nem csak gyanakvó, hanem a bosszúállás nagymestere is. Rendkívül önálló, kitartó és magabiztos, és a saját kiszemelt csúcsa felé igyekszik, ilyenkor nincs tekintettel másokra, akik lejjebb járnak. Mindig határozott, arcán megfigyelhetõ céltudatossága. Magas, csontos, szikár termetû. Csontjai jól látszanak, mintha csupa csont és bõr lenne. Haja, szemöldöke sötét, erõs szálú, bõre száraz, esetleg pergamen-szerû. Hajlott, nagy orra van, álla többnyire hegyes, éles, szinte szúr. A férfinek az ádámcsutkája kiáll.

Bolygók a jegyekben

Hold a Nyilas jegyben

Nyilas Holddal garantált a magabiztosság és a szabadon szárnyaló lélek. Imádja és élvezi az életet, a spontaneitás kiemelkedõ tulajdonsága. Környezete jókedvûnek tartja, ha egy kis mosolyt szeretnének látni, biztos õt keresik meg érte. Nem szereti a kötöttségeket, minden körülmények között igyekszik megtartani valamennyi szabadságot magának. Igyekszik túltenni magát a múlton, mindig a következõ pillanatot és a következõ eseményeket várja, s ez gyakran megakadályozhatja abban, hogy a maga teljességében kiélvezze a jelent és a szép pillanatokat. Sokszor igyekszik figyelmen kívül hagyni érzelmeit, s ugyanezt teszi mások érzéseivel is, mert néha úgy érzi, hogy ezek korlátozzák õt. Rendkívül pozitívan és derûlátóan szemléli az életet, szereti a kihívásokat. Lelkesen, hatalmas lendülettel veti bele magát azokba a dolgokba, amelyek felkeltették érdeklõdését. Vidám és optimista természetû. Ha valami nem sikerül elsõre, feladja, és nem kezd neki újra. Ötleteinek teret kell engedni, és arra bíztatni, hogy ne adja fel, ha nem sikerül elsõre megvalósítani. Az apró részletekkel nem bíbelõdik, még akkor is hajlamos figyelmen kívül hagyni az apróbb problémákat és érveket, ha mások rámutatnak. Szereti élvezni az életet, vonzódik a nagystílû dolgokhoz, igazi ínyenc. Imád távoli tájakra utazni, vonzza a filozófia és az elvont tudományok. Érzelmeiben optimista, nem ritka azonban, hogy akit szeret, tanítani igyekszik. Férfi esetén azok a nõk vonzzák, akik hasonlóan barátságosak és lelkesek, ugyanakkor megfelelnek a vadászó Diána archetípusának.

Merkúr a Szûz jegyben

Azok, akiknek a születésükkor a Merkúrjuk a Szûzben állt nem igazán tekinthetõk a kommunikáció mestereinek, a gyors reakció nem az erõsségük, bármilyen jó agyi kapacitással rendelkezzenek is. Nagyon nagy figyelmet szentel a részleteknek. Õ az, aki mindig idõben fizeti be a csekkeket, élvezettel piszmog el bármilyen feladattal, és egyáltalán nem veti meg a papírmunkát sem. A legelõnyösebb, ha precíz személyiségével olyan munkát keres, ahol mások keze alatt kiváló eredményeket tud elérni, akár mint kutató vagy könyvelõ. A tanulnivalót szinte magába szívja egy pillanat alatt, és nagyon rendszerezett életet él, ahol mindenre jut elég ideje, - többek közt tudása gyarapítására. A tények és az eredmények érdeklik, csakis a megfelelõ háttértudás birtokában indul el bármilyen úton. Nehezen megközelíthetõ, ezért igen sokáig tart, míg valaki valóban közel kerül hozzá. Elõfordulhat, hogy a hosszú folyamat végén mindketten frusztrálttá válnak. Üzenet a partnernek: Meg kell tanulni elfogadni, hogy a Szûz Merkúrnál minden tovább tart, míg elfogadja és befogadja azt, ezért szenteljen neki idõt és sok-sok türelmet!

Vénusz a Szûz jegyben

Akiknek a Vénusza a Szûzben járt születésük pillanatában, jellemzõen nem flörtölõs típusok. Ahelyett, hogy csábítanának, inkább arról gyõzik meg a másikat, hogy készen állnak dolgozni egy kapcsolaton. Az értékeik kevésbé látványosak, de ha rejtetten is, sokszor értékesebbek, mint gondolnánk. Lassan, de biztosan teszi meg az utat a másik szíve felé. Igen érzékeny szerelmes, gyakran bizonytalannak is mondható, aki mindig megtartja egy kicsit visszafogott énjét. Inkább a biztosra megy a kapcsolatában, ezért biztatásra és biztonságra van szüksége, mielõtt megtenne akár csak egy lépést is. Kiváló hallgatóság, azonban néha hajlik a gyermekded ugratásra és kritizálásra. Szûz Merkúrral apróságokban mutatkoznak meg a valódi érzelmek. Ha sok mindent is ad ki magából, ezt gyakran olyan halkan és észrevétlenül teszi, hogy a másik olykor észre sem veszi. Szüksége van némi szabad térre, de az igényei ezen a téren sem tekinthetõek túl magasnak. Üzenet a partnernek: Ne siettesse párját! A barátokkal vagy a szülõkkel való találkozásnak is adjon idõt! Emlékezzen rá, hogy egy kicsit szégyenlõs, - ne nevesse ki, még ha mulatságosnak tûnne is!

Mars a Rák jegyben

A Mars a Rákban feszültséget és kiforratlan agressziót rejthet. Fontos, hogy mindig biztosnak érezze az eredményt, ha valamilyen cselekvésre szánja el magát. A legjobb támadás a védekezés! - ez a jelmondata. Nagyon erõs személyiség, - aki azonban gyengének mutatja magát sértõdékeny és visszahúzódó jellemvonásai által. Az érzelmek számára sokkal fontosabbak, mint a testi vágyai. A védekezõ hajlama a környezete felé is megvalósul: másokat is védelmezni akar. Változatlan és stabil személyiség, aki könnyedén tud másokat manipulálni vagy meggyõzni. Nagyon segítõkész és önfeláldozó, a béke és a harmónia számára létfontosságú.

2009. szeptember 28., hétfő

Hazajövetel, itthon

Szombat reggel van, mehetünk haza. Léna nem sárgult be, az én vérképem "egész jó", panaszmentes vagyok, székletem is volt (ez nagyon fontos, enélkül nem engednek haza, úgyhogy kaptam több adag valami hashajtó szirupot).

Reggel fél kilenckor elviszem Lénát a zárójelentés kaidásához a vizsgálatra. 10 körül jön meg Gábor, de 11 előtt nem lesz kész a zárójelentés, úgyhogy addig téblábolunk, maradunk, próbáljuk elfoglalni magunkat, nem sok sikerrel.

Végre mehetünk.
Léna elkezdte visszanyerni a születési súlyát, a 3870 lement 3650-re, de a kiadásnál már 3710, úgyhogy már felfelé megy, ergó van tejci.

A hazafele utat remekül viseli, alszik a hordozóban, semmi sírás.

Itthon is tök jól elvolt. Maja ezalatt a nagyival állatkertezik, földalattival-villamossal jönnek haza. Nagy élmény az egész nap.
Délután Gábor elviszi Maját sétálni, van egy új játszótér a Fehérvári úton - ez is nagy élmény Majának.


Vasárnapra éjjel hol magam mellé vettem, hol az ágyában volt. Egész jól aludt csak én nem nagyon mertem magára hagyni. Meg azt se tudom, hogy Maja nem ébred-e fel rá. Mondjuk úgy tűnik, hogy nem nagyon zavarja...

Vasárnap is jól voltunk, egész délelőtt minden oké volt, aztán délutánra már nem annyira, kicsit nyűglődött, de nem akartam egész délután-este etetni. Kb óránként evett volna, de azzal meg az a baj, hogy akkor nem éhezik meg igazán, csak mindig "rátölt" és így tényleg egész nap cicizés lesz belőle, amihez nekem nincs erőm...
Végül anyu ringatta egy sort, én meg a konyhában hüppögtem, hogy most mi legyen, szigorúak legyünk vagy ne. Ringassuk, ne ringassuk, etessem vagy ne... eh. Másodszorra se könnyű feltétlenül...

De éjszaka minden oké volt. Evett 8-kor, utána kelt fél egykor, háromkor és hatkor. Hatkor már nem aludtam vissza, mert mikor Lénát visszatettem az ágyába, akkor jött Maja és közénkbújt, kérte a kakaóját...

Utána Maja simán elment bölcsibe, majd anyu megy érte 3 körül.

Délelőtt Léna aludt a szopipárnán, mi meg anyuval takarítottunk meg írtam a blogot.
Utána séta gyanánt elmentünk a dm-be meg vettünk Majának egy cipőt.

Mindeközben szegény Gábor próbálja intézni a papírokat, születési anyakönyvi, TAJ, anyasági támogatás, TGYÁS stb...

2009. szeptember 25., péntek

Az első napok

23.
A szülés után nagyon ki vagyok. Fáradt vagyok, fáj mindenem. A lábamat alig bírom emelni, a szeméremcsontom és a mdencém szét van csúszva, ahogy csúszik vissza elmondhatatlanul fáj.
Délután jönnek Gergőék, meg hozza Gábor Maját is.
Gergő csinált egy csomó fotót - csak az a baj, hogy annyira randa ruhát adtak Lénára, hogy úgy néz ki, mint akit egy kukából ástunk elő. Pfff, na mindegy. Én rettenetesen nézek ki a képeken. Elpattant jópár ér a nyakamon meg az arcom is elég lestrapált. Próbálom összeszorítani a fogam és Maját is ölelgetni, emelgetni. Merthogy mondja ám, hogy megszületett Léna baba, anya újra emelget.

Próbál Léna szopizni, én meg próbálok túlélni.

Anyu elviszi Maját. Jönnek Kláriék is 8 után.
Na, ekkorra már annyira fáradt vagyok, hogy nem bírok szinte menni se.

Be akarom adni Lénát a csecsemőosztályra, mert attól félek, hogy ha sír akkor nem bírok hozzá felállni. A tologatós kiskocsiból csak akkor tudom kivenni, ha felkelek, ülve nem megy.
Gábor megkérdezi a csecsemősöket, hogy hozhatjuk-e. Persze, szól a válasz, ha esetleg sír akkor adnak neki cukrosvizet cumisüvegből. Jó. Mindegy. Minden mindegy, csak hadd feküdjek le, mert nem bírom.
Kérek egy fájdalomcsillapítót, mert csillagokat látok a fájdalomtól. Majával ilyen se volt.

Eltoljuk Lénát, de egy másik csecsemős nyitja ki az ajtót, aki kábé átdöf a vasvillaszemével (merthogy a 24 órás rooming-in azért van, hogy az anyával legyen a baba 24 órán át, úgyhogy mi a francot akarok én itt, és mit zaklatom őt éjszaka) és fagyosan közli, hogy "Hol a cumisüveg?" "Hát, mondom, az nincs." "Akkor mit adjak neki?"
Pfff.
Gábor elmegy a tescóba cumisüvegért... már este kilenc van.
Mire visszaér én annyira behergelem magam a csecsemős nővéren, hogy elmegyek és visszahozom Lénát, aki édesdeden alszik este 11-ig.

Éjszaka is szopizik, én nagy nehezen felkelek hozzá, és hogy ne kelljen folyton ki-be pakolgatni, magam mellé veszem, így ő is jól alszik meg én is.
(evett 11-kor, utána 2-kor és utána csak reggel 6-kor ébredt)

24.
Egyre jobban vagyok, nem mondom, hogy maratont fogok futni két nap múlva, de az amúgy se menne.

Léna szopizik, nem sírdogál, nyugis. Mondjuk én sem stresszelek. Ha sírdogálna akkor inkább szoptatom. Nincs erőm sétálgatni vele, úgyhogy nem nézek órát, eszik amikor akar. Inkább arra figyelek, hogy ne legyen túl sok idő a két szopi között. Nehogy besárguljon és akkor nem mehetünk haza.

Viszont nem is tudom, én olyan, de olyan éhes vagyok! Vissza kell majd fogni magam, mert mindent, amit nem híztam magamra a terhesség alatt, nem kéne most hogy már megvan Léna. De farkaséhes vagyok, megeszem a kórházi ebédet!!! Hihetetlen.

Szívem szerint pudingokat meg tésztákat ennék - nagy önuralom kell, hogy ne kérjek meg senkit arra, hogy ilyesmit hozzon be :)

25.
Léna hajnal 1-től reggel 7-ig aludt! Jófej!
Mondjuk még mindig kicsit a sárgaságra gyanakszom. A gyerekorvos azt mondja nem sárga és szerinte nem is lesz az. Hát remélem!

Vért vettek tőlem reggel. Hip-hip hurrá, milyen jó is arra ébredni, hogy jóreggelt anyuka, vérvétel... pfff.

Léna megkapta a BcG oltást, nem sírt csak épp nyöszörgött egy kicsit.
Bejött a Trudimama, itt volt 10-től fél egyig, beszélgettünk, közben Léna alszik, szopizik, nézelődik. Hazamegy a szobatársam. Jó, hogy itt volt. Jó, hogy normális volt.

Gergőék is jönnek délután, anyu is jön, Árpi is.
Gábor teljesen ki van merülve, fáradt, nem jó a gyomra... Maja anyunál alszik, hogy Gábor még utoljára pihenhessen egy jót. Nekem ez már nem jár :(

Holnap megyünk haza...

2009. szeptember 23., szerda

Léna megszületett

"Megvagyunk! 14.39-kor megszületett Ardó Léna Hanna, 55cm, 3870g. Sok fekete haja van és nagyon ügyes volt. Mind jól vagyunk, bár Maja még nem látta. :) Köszi a drukkot. Zita, Gábor, Maja, Léna."

Ez volt a hírmondó sms szövege.

A szülés pedig... huh... röviden?

Nehéz volt, nem volt fájdalommentes, jobban megszenvedtem, mint Majával, sokkal jobban kimerített, de természetesen megérte és hihetetlen élmény.

Hosszasabban pedig? Hát csak erős idegzetűek olvassanak tovább, mert senkit nem akarok elrémíteni vagy megijeszteni. A szülés nem egy sétagalopp, de nem kibírhatatlan és szerintem át kell élni. Akik már szültek tudják, és mindenkinek aki még nem szült (és nő) azt kívánom, hogy élje meg, mert ezt meg kell élni. Állítólag az fémjelzi remekül a szülést, hogy az anya mikor lenne hajlandó újra bevállalni.
Majával én azt mondtam, hogy most azonnal rögtön még egyszer.
Lénával azt mondom, hogy várnék egy picit, egy két hónapot, de utána bevállalnám újra - szóval azért annyira nem volt rossz.

És részletesen...

Reggel 7-re mentünk be a kórházba, így volt megbeszélve a Magdival (szülésznő, akivel Maja is született). Gábor elintézte a felvételi irodában az adminisztrációt, kaptam egy kórházi hálóinget, amitől rögtön az ember méltóságát veszíti. Elfoglaltuk a kádas vajúdót, Magdi kitessékelt onnan egy vajúdni készülő párt, mondván, hogy mi ott is szülünk, nemcsak vajúdunk, úgyhogy vonuljanak máshova.
Magdi megvizsgált, kétujjnyira volt nyitva a méhszáj és előkészített - ez a szakszó a borotválásra és beöntésre. A borotválást megoldottam otthon, a beöntés pedig nem vészes, ez a legkevésbé kellemetlen kábé az egész szülésben. :)

8 körül jött Sanyi, ő is megvizsgált, még mindig kétujjnyi a méhszáj, egy óra alatt nulla fájással nem változik ugyebár...
Mondta, hogy reggel 10kor van egy műtétje, addig a Magdi kösse be a Dalacint, amit a Strepto-ra kaptam. Igaz hogy negatív lett a strepto, de mivel Majával pozitív volt, ezért biztos ami biztos inkább menjen le egy adag infúzió... Annak úgy is 6 óra a hatóideje, úgyhogy csak menjen...
Ezzel távozott.

Délig konkrétan nem történt semmi. Lépcsőztem, fel-alá masíroztam a folyosón, de semmi változás. Sehol egy fájás. Reggeliztünk, unatkoztunk, kezdtem fásulni és fáradni. Elvégre 5 után keltünk, és azt hittem már reggel 8-kor bekötik az oxytocint és délre már tartunk valahol...

Délben visszajött Sanyi, megvizsgált, bő két ujjnyi a méhszáj... ami jó, mert akkor ha nem is gyorsan, de haladtunk valamit. Megrepesztette a magzatburkot, és folydogált a magzatvíz. Ház nem úgy, mintha dézsából öntenék, csak csurgott. Néha, amikor pozíciót váltottam, akkor jobban, de amúgy ebben is másra számítottam.

Vártunk 13.00-ig, hogy a magzatburokrepesztés hátha beindít valamit, de igazából nem történt túl sok minden. Kicsit már fájdogált, de nem jelentősen.
Egykor Magdi bekötötte az oxytocint, ami kb fél óráig nem volt vészes. Már fájt és lehetett érezni, mértük az időt, hol anyu, hol Gábor. Közben a hasamon volt a szívhang mérő. Léna szívhangja töretlenül jó volt, végig az egész szülés alatt.

Fél kettő lehetett - de persze nem tudom biztosan, mert nem néztem az órát - szóval kb fél órával az infúzió megindítása után - amikor elkezdtek elég erős fájásaim lenni. Csak álltam a bordásfalnál és kapaszkodtam. Nagyon kellett kapaszkodni mert elég szar volt. És ahogy haladt előre az idő egyre rosszabb lett. Majával ilyan erős fájásom talán 3-4 volt, utána már a tolófájások jöttek. Most viszont majdnem egy órán át tartott és rettenetesen elfáradtam. Gábor törölgette a nyakamat vizes ronggyal, de eléggé kutyául voltam, szó ami szó.

Madgi mondta, hogy szóljak, ha székelési ingerem van, mert az a tolófájást jelzi. Közben elő kellett keríteni a Sanyit, mert valami dolga volt és elment.
Mire visszaért addigra már Madgi megvizsgált, mondta, hogy eltűnt a méhszáj, de még egy kicsit fent van, úgyhogy álljak fel és próbáljam továbbra is állva.

Sanyi visszajött, én a bordásfalba csimpaszkodtam és próbáltam uralkodni magamon, mert már nagyon rossz volt. Megvizsgált, mondta, hogy 3 cm-re van a baba feje, úgyhogy döntsem el, hogy hogy akarok szülni. Állva vagy fekve.
Eddigre már teljesen ki voltam nyuvadva és úgy éreztem, hogy a lábaim nem fognak megtartani állva. Úgyhogy lefeküdtem az ágyra. Gábor fogta a fejem, Magdi az egyik lábam, Sanyi a másikat. Gábor nagyon biztatott, dícsért, simogatta a fejem. Ez nagyon jól esett, bár a szememet ki sem bírtam nyitni annyira ki voltam.

Jöttek a tolófájások és nagyon nagyon fájt. Majával is fájt, emlékszem rá, hogy fájt, de rövid ideig tartott, alig 10 percig, szóval azt hamar elfelejtettem. Maja kint volt a 2. vagy 3. tolásnál.
Léna lassabban jött, a feje is nagyobb volt, csak az 5. vagy 6. tolófájásnál jött ki. Viszont, mivel lassabban jött nem kellett vágni - szegény Magdi is jól megdolgozott érte. És mint utóbb kiderült - ahogy Sanyi mondta jó anyagból vagyok összerakva - nem is repedt sehol semmi, úgyhogy varrni sem kellett.

14.39 - Megszületett Léna! És lány! :) És gyönyörűnek láttam, pedig ráncos volt és sírós. Rengeteg sok hajjal a fejecskéjén.
Alighogy kint volt a feje, máris sírt. Még a teste meg sem született már sírt! Mi több torkaszakadtából ordított. A hasamra tették és betakarták, én meg csak szuszogni bírtam. Megkérdeztem megvan-e mindene és rendben van-e, és csak próbáltam levegőt venni. El se hittem, hogy vége.

Anyu vágta el a köldökzsinórt, közben Léna folyamatosan ordított. Le sem szívták még a nyákjait és máris akkora volt a szája. Utána elvitték megtörölgetni, lemérni, megvizsgálni.
Én kaptam még egy adag oxytocint, hogy a méhlepény is megszülessen és megvizsgáltak, hogy kell-e varrni - de szerencsére nem.

Nagyon nagyon elfáradtam, szédelegtem és remegett a lábam. Úgy éreztem, hogy nem bírok felállni. A szoba elérhetetlen távolságban volt. Lezuhanyoztam. Anyu mosdatott le, mert én nem bírtam hajolni, sőt, állni is alig.
Majával olyan délcegen vonultam, most meg teljesen összetörten...

Átmentünk a szobámba, ahol egy másik lánnyal voltunk együtt, akinek már a 3. gyereke volt.
"A" kórterem, jobb oldali ágy...

Nagyon nagyon elfáradtam, nagyon fájt és nagyon örülök, hogy vége. És itt van Léna, és csodaszép, és lenyűgöző.
Mindent megért.

2009. szeptember 22., kedd

Utolsó nap

Na, már csak egyet kell aludni és...

és?
és minden más lesz?
semmi se lesz olyan, mint ma volt vagy tegnap, vagy előtte
és vége az egy-gyerekes létnek
és újabb aggodalmak, félelmek jönnek
meg újabb örömök és felfedezések

akivel beszélek mindenki kérdezi, hogy izgulok-e
nem

vagyis nem tudom
a szüléstől nem félek - és közben meg mégis összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy azért a szülés veszélyes, és mennyi minden lehet rossz - de muszáj hinnem, hogy minden rendben lesz
amiatt izgulok, hogy minden rendben legyen, hogy Léna egészséges, szép baba legyen, a fájdalom nem érdekes, olyan sok minden fáj az embernek - a fizikai fájdalmat könnyebb elviselni, mintha lelkileg fáj valami
meg az is aggaszt, hogy Maja hogy fogja viselni, biztos szeretni fogja Lénát, de nekünk is segítenünk kell ebben
de közben meg az is frusztrál, hogy nehogy aztán Léna rovására csak Majával foglalkozzunk és az ő érdekeit nézzük
meg egy kicsit azon is izgulok, hogy vajon jót mutatott-e az ultrahang és tényleg lány-e... nincs is fiúnevünk...
szóval végülis izgulok, de nem úgy, mint ahogy mások gondolják...

Szeretnék csak egy percre belepillantani egy kristálygömbbe, hogy 1 hónap múlva 1 év múlva minden rendben van-e, s ha igen, akkor a köztes időt meg majd csak túléljük

Félek is meg nem is...
Ezt a napot Majával kellett volna töltsem, az utolsó olyan nap, amikor ő az egyedüli gyerekünk... Lénának meg sose lesz ilyen napja... de ő nem tudja mit veszít

Anyu ma itt alszik, holnap reggel hétre megyünk. Majával is úgy volt, hogy legkésőbb délután 4-5 körül meglesz... gondolom a második alkalommal gyorsabb lesz... bár Maja nagyon gyorsan jött, úgyhogy nem gondolom, hogy érdemes ezt fokozni.... szóval ha nem is délelőtt, de Majához hasonlóan dél-koradélután körül biztos megleszünk. Remélem nem lesz komplikáció...

Még várok mára egy fordítást... kiteregetek, megnézem még egyszer a kórházi táskát... meg a kis ruhákat...
azért kicsit izgulok...

2009. szeptember 18., péntek

39. hét

Voltam szerdán NST-n, UH-n, Sanyi megvizsgált. Semmi. Nem akar még jönni Léna...

Aztán tegnap reggeltől egészen délutánig folyamatosan voltak jóslófájásaim, 3-5 percenként, de nem voltak fájdalmasak és nem is tartottak elég sokáig. Azért kicsit aggódtam, de nem vészesen, mert nem fájt. Inkább csak azon töprengtem, hogy mégis mikor induljak el a kórházba, fogom-e tudni, hogy menni kell.

Ha nem lesz semmi 23-ig, akkor megindítják a szülést. Az jövő szerda. Végülis jó az, nem bánom, legalább tervezhető valamelyest. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szülés milyen lesz, nem félek tőle, szeretnék túl lenni rajta.
Ahhoz képest, hogy jóval jóval kevesebbet híztam, mint Majával - most tartok 14 kilónál és ezt már jövőhétig nem akarom növelni - az UH szerint ez a baba nagyobb mint Maja volt. Már most 3800g-ra mondják. Persze az UH kb fél kilót is tévedhet. Egy hét alatt már olyan sokat nem nő, max 4 kiló lesz, de szerintem nem lesz akkora. Inkább 3500-3600 körül.

Azért elgondolkodtunk, hogy mi van, ha fiú... hát nem tudom. Azt tudom, hogy Majánál is a végén elbizonytalanodtam, hogy ajjaj, mi van, ha fiú és én meg lánynak "neveltem" a hasamban. De Maja lány lett, úgyhogy a kérdés, hogy Léna mi lesz még egy pár napig rejtély. 3 UH mondta lánynak, egy sem mondta fiúnak, én az első perctől lánynak érzem, de majd meglátjuk.

Hogy a neve mi lesz, ha fiú lesz... háááát, azt nem tudom.
Megnézegettem a fiús névlistámat, de a Léna mindegyiknél jobb, úgyhogy jobban teszi, ha lány lesz, mert arra van jó nevünk :)

Ha szerdán megszületik, akkor már Mérleg lesz - azt sem bánnám nagyon... de ha Szűz lesz, akkor is fogjuk azért szeretni :)
Azt beszéltük Gáborral, hogy szerdára anyu kivesz egy napot, elviszi Maját a bölcsibe, mi meg megyünk hétre a kórházba. 
Aznap megszületik, szombaton haza is jöhetünk, ha minden oké.

Az utánahétre anyu kivesz egy hét szabit, utána megkérjük Kláriékat, hogy vigyék el Maját egy hétre, utána pedig Gábor lenne itthon velem egy hetet. Maja meg jár közben bölcsibe és minden visszaáll a régi rendbe. Azazhogy kb semmi sem lesz ugyanolyan, de azért valami rendszert majdcsak kialakítunk, legalább Maja miatt.

2009. szeptember 16., szerda

Végjáték

Már nagyon a végén vagyok ennek a terhességnek, és kicsit szégyellem is magam, hogy nem írtam olyan gyakran és olyan bőségesen, mint Majánál. Remélem azért Léna ettől nem fog sérülni :)
Mindenki mondja, hogy a második gyerek már nem akkora újdonság, és ráadásul ott az első ki leköti az ember energiáit.
Na igen, ez is igaz, de én meg még lusta is voltam, őszintén megmondom. Annyi minden volt, hogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy írogassak. Esténként úgy hanyatlok az ágyba, mintha leütöttek volna...

Maja a nyári szünet alatt rákapott a bilizésre, de aztán a bölcsiben visszesett. Most szinte kizárólag újra pelusba pisil, de nem bánom. Egy ideig "haragudtam" rá emiatt, mert bosszantott, hogy ha eddig tudott szólni akkor egy idő után miért is nem szól. De aztán beletörődtem, semmi sem úgy van, ahogy én azt elképzelem...

Így vagyunk pl a pohárból ivással is. Maja nagyon szépen iszik pohárból, de nem hajlandó mindig poharazni, van amikor rájön az ötperc és akkor "cumisüge, cumisüge".
Amióta pedig kezdi egyre jobban érzeni, hogy itt "trónfosztás" lesz és többet nyafog, hisztizik, azóta nem bírok vele konzekvens lenni sok esetben... Engedek, hogy cumisüvegből igyon, engedek, hogy a kiságyban aludjon, engedem hogy mesét nézzen. Mondjuk ez utóbbinál az is közrejátszik, hogy nem bírok vele délutánonként. Tönkrenyúz, én meg nagyon ki vagyok merülve.

Lelkileg is kicsit kiborít, főleg amikor mondja, hogy "mindjárt kibújik Léna baba anya hasából és akkor anya újra emelget". Pedig így is emelgetem, még most is, az utolsó héten. Pl szerdán hoztam haza a bölcsiből és felkéredzkedett, hogy hozzam ölben, én meg vittem. A nyakamba fúrta a fejét, simogatott meg puszilgatott. Nekem is jólesik, neki is hiányozna.
Amúgy meg nagyon öntörvényű de közben meg puszilgatós, simogatós, nem is igazodom ki rajta igazán. Ha kicsit hangosabban szólok rá van amikor dacos lesz és toppantgat, van amikor elsírja magát és odaszalad hozzám sírva és bebújik az ölembe...

De amúgy jól vagyunk, jól van Maja is. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fogja jól fogadni Lénát...

Bencét imádja, folyton csak róla beszél, Bence-baba így meg úgy, visz neki ajándékot, majd ő mesél neki, hagyja hogy becsatozzam a haját, ha Bence-babához megyünk, nehogy megijedjen... 
Gábor mondja neki: - Maja, most már hívjuk Bence babát inkább Bencének. Mert egyszercsak megnő és már nem lesz baba és 2 méter 20 centi lesz és 20 éves. Jó?
Maja: - Jóvan!
Apa: - Na és akkor hogy fogod hívni Bencét?
Maja: - Kittetvérem!