és?
és minden más lesz?
semmi se lesz olyan, mint ma volt vagy tegnap, vagy előtte
és vége az egy-gyerekes létnek
és újabb aggodalmak, félelmek jönnek
meg újabb örömök és felfedezések
akivel beszélek mindenki kérdezi, hogy izgulok-e
nem
vagyis nem tudom
a szüléstől nem félek - és közben meg mégis összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy azért a szülés veszélyes, és mennyi minden lehet rossz - de muszáj hinnem, hogy minden rendben lesz
amiatt izgulok, hogy minden rendben legyen, hogy Léna egészséges, szép baba legyen, a fájdalom nem érdekes, olyan sok minden fáj az embernek - a fizikai fájdalmat könnyebb elviselni, mintha lelkileg fáj valami
meg az is aggaszt, hogy Maja hogy fogja viselni, biztos szeretni fogja Lénát, de nekünk is segítenünk kell ebben
de közben meg az is frusztrál, hogy nehogy aztán Léna rovására csak Majával foglalkozzunk és az ő érdekeit nézzük
meg egy kicsit azon is izgulok, hogy vajon jót mutatott-e az ultrahang és tényleg lány-e... nincs is fiúnevünk...
szóval végülis izgulok, de nem úgy, mint ahogy mások gondolják...
Szeretnék csak egy percre belepillantani egy kristálygömbbe, hogy 1 hónap múlva 1 év múlva minden rendben van-e, s ha igen, akkor a köztes időt meg majd csak túléljük
Félek is meg nem is...
Ezt a napot Majával kellett volna töltsem, az utolsó olyan nap, amikor ő az egyedüli gyerekünk... Lénának meg sose lesz ilyen napja... de ő nem tudja mit veszít
Anyu ma itt alszik, holnap reggel hétre megyünk. Majával is úgy volt, hogy legkésőbb délután 4-5 körül meglesz... gondolom a második alkalommal gyorsabb lesz... bár Maja nagyon gyorsan jött, úgyhogy nem gondolom, hogy érdemes ezt fokozni.... szóval ha nem is délelőtt, de Majához hasonlóan dél-koradélután körül biztos megleszünk. Remélem nem lesz komplikáció...
Még várok mára egy fordítást... kiteregetek, megnézem még egyszer a kórházi táskát... meg a kis ruhákat...
azért kicsit izgulok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése