Mondtam, hogy Lénára rágyógyult a sapija... :D

Léna beszél

Léna beszél, magyaráz, egyre nagyobb lány... elképesztő.

Bencétől eltanulta azt, hogy jó, ahelyett, hogy igen és már tényleg mindent mond. Ilyeneket is, hogy állatkert, játszótér, nem azt mondja, hogy nnnnucci, ahogy Maja mondta a nyuszit, ő ennél sokkal komolyabb: nyúúúú

Amin mindig nevetünk az az, ahogy mondja azt, hogy Duna. Mert ez valahogy úgy hangzik, hogy Dúhnnna, és hozzá olyan fejet vág :) és tudja a hidakat, hogy Lánchíd, és akkor mondja, hogy váááá, meg Szabadság, de nem szabadság híd, csak híd nélkül.
Meg mindenfélét. És énekel...

És vettünk neki a hétvégén egy sapit, azóta le sem veszi a fejéről. Kicsit nagy rá, de ez cseppet sem zavarja :)

Tegnap amíg baletten voltunk addig Léna elbóklászott a kertben.

Maja lelke....

Maja valami elképesztő...
Tegnap két dolgot is mondott, amin könnybe lábadt a szemem

- Anya, aki meghal, az nincs már?
- Nem, sajnos, nincs...
- A szolnoki dédi meghalt, ő már nincs?
- Nincs, már nem tudunk vele többet találkozni, csak gondolunk rá szeretettel.
- Igen, és köszönünk neki fent az égben, hogy szia dédi! Köszönj te is, anya!!!

... alig bírtam kinyögni, hogy szia dédi...
Nem azért mert az én gyerekem, hanem mert gyerek, de mekkora szíve van!


Másik:
Maja egyszercsak megszólal:
- János kórház.
- Hogy jutott ez most eszedbe? - kérdeztem én.
- Ott vették ki az orrmandulámat. - mondja ő.
- Jó, de miről jutott eszedbe?
- Onnan, hogy a lelkemben van...

Hát igen, erről beszéltem, hogy lehet hogy valami érte, és azért emlékszik erre...

Háromgyerekes állatkertezés

Szombaton a nagy pihenés helyett állatkertezést ígértünk a csemetéknek, és ezt persze már nem lehet visszaszívni, ami egyszer elhangzik, az már kötelező. Ezért kell roppantmód vigyázni a fagyi, csoki, állatkert, uszoda szavakkal... :D

Gábor mondta, hogy vigyük el Bencét is, biztos örülne neki. Volt némi kavarás, hogy ne vigyük, mert jöhetnek haza a kórházból, de addigra már Bence rákészült, és aztán végül mégis bent kellett maradniuk. Úgyhogy még jó is volt, hogy elvittük és minden nagyon szuper volt.

Az idő klassz volt, béreltünk kis húzogatós kocsit, mert ha elfáradnak, akkor kibírhatatlanok, főle hárman.  Nagyon jól bírták amúgy, cukik voltak, Bencét is már minden érdekli, leginkább a szisszek (kígyók) nyűgözték le, alig lehetett kivontatni a hüllőházból. Utána meg tömték magukba a perecet, és a játszótéren töltöttük az idő másik nagy részét. Léna a kacsákért van oda, meg a perecért természetesen :)

Utána pedig ebédeltünk anyunál és megint elment a szombat :)
Hát ez már csak így van.... a hétvégén lefáradunk, aztán hétközben kéne pihenni.

Balázs megszületett

És hip-hip-hurrá, ma délután 14 óra 51-kor megszületett Fábián Balázs Márk, 55 cm-vel, 4040g-mal. Voltunk bent nála délután a kórházban és nagyon cuki, szuszogó csomagocska, édes baba.

Léna teljesen be volt pánikolva, mivel Balázs aludt és ezért mi suttogva beszéltünk, ráadásul Adri a császár miatt feküdt az ágyban és nem kelt fel, na ettől Léna teljesen megijedt és befúrta a fejét a nyakamba.




Szóval édes picike baba, Adri azt mondta, hogy nem volt olyan vészes a szülés, jól sikerült a műtét, nem fájt a dereka sem, a feje sem.

a műtét utóhatásai

Az még csak hagyján, hogy kaptunk egy listányi tennivalót és egy listányi ennivalót, amit Maja tehet és ehet. Leginkább tiltólistaként lehetne nevesíteni a bizonyos listát, mert tele volt azzal, hogy a gyerek nem futhat, ugrálhat, nem kiabálhat, kerülni kell a hisztit és nem ehet pirosat, barnát, keményet, morzsásat, meleget, fűszereset. Ezekből rájöttem egy nap alatt, hogy Maja semmi mást nem csinál napi szinten mint olyat, amit nem szabad mandulaműtét után, csak piros szinűt vagy barna színűt szeret enni, de ha nem is, akkor is legalább kakaós vagy kekszes vagy morzsálódós legyen...

Szóval a műtét utáni egy hét azért nem volt egyszerű, folyton visszafogni Maját, meg lehűteni, hogy ne szaladjon, ne ugráljon, ne kiabáljon, ne nevessen hagosan.
Persze egy felnőttnek tök nagy pihenés az, ha fekszik és nem csinál semmit, de egy gyerek az azzal pihen, ha rohanhat és ordíthat és féktelekedhet... hát remek.
Klári volt otthon Majával, meg elment Lénáért is, úgyhogy nagyon nagy segítség volt - nem tudom hogy oldottuk volna meg...

Következő héten visszamentünk a dokihoz és csütörtöktől már mehettünk oviba Majával.

Igazából a megpróbáltatások ekkor kezdődtek csak igazán, mert bár már enni lehetett mindent, és szaladhatott is, meg lehetett már ordítani is... de a kis lelkét eléggé megviselte a műtét. Nagyon rosszul aludt éjjelente, nem akart elaludni, ki tudja mitől félt, mitől ijedt meg. Valaki azt mesélte, hogy ő tisztán emlékszik arra, hogy a mandulaműtétjénél leszíjazták és hogy mennyire félt, pedig elvileg akkor már aludt.
A Rácz pedig azt mesélte, hogy ő felnőttként emlékezett vissza arra, hogy milyen víziói voltak, amikor gyerekként megműtötték... halálfejek, meg ilyenek...

Ráadásul Maja elkezdett bepisilni az oviban, de nem ám úgy, hogy elindult volna a wcre, hanem ült a padon és egyszercsak bepisilt. Amikor ez egy héten belül harmadszor fordult elő, akkor kezdtünk aggódni... :(
És amikor ez három egymás utáni éjjel is előfordult, akkor aztán meg már nagyon idegesek voltunk.

Tudtuk, hogy nem szabad rá haragudni, de fel sem kel, amikor pisilnie kellett, csak ébren ült az ágyában és odapisilt... és nem értettük... és haragudtam rá, de ettől haragudtam magamra is... és nem tudtuk mit csináljunk.

Aztán úgy döntöttünk, hogy nem foglalkozunk vele, ha bepisil, akkor is a mi Majánk... és éjjel inkább klivittem pisilni és úgy nem pisilt be, és ezt megcsináltuk egy héten át, két héten át, és nem pisilt be. És ettől megnyugodott és abbahagyta a bepisilést, szerencsére. Mostanra már szerencsére felkel éjszaka, és nappal sincs vele gond.
Pont most állapítottuk meg, hogy talán kezd rendbe jönni...

Remélem legalábbis....