Maja valami elképesztő...
Tegnap két dolgot is mondott, amin könnybe lábadt a szemem
- Anya, aki meghal, az nincs már?
- Nem, sajnos, nincs...
- A szolnoki dédi meghalt, ő már nincs?
- Nincs, már nem tudunk vele többet találkozni, csak gondolunk rá szeretettel.
- Igen, és köszönünk neki fent az égben, hogy szia dédi! Köszönj te is, anya!!!
... alig bírtam kinyögni, hogy szia dédi...
Nem azért mert az én gyerekem, hanem mert gyerek, de mekkora szíve van!
Másik:
Maja egyszercsak megszólal:
- János kórház.
- Hogy jutott ez most eszedbe? - kérdeztem én.
- Ott vették ki az orrmandulámat. - mondja ő.
- Jó, de miről jutott eszedbe?
- Onnan, hogy a lelkemben van...
Hát igen, erről beszéltem, hogy lehet hogy valami érte, és azért emlékszik erre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése