a műtét utóhatásai

Az még csak hagyján, hogy kaptunk egy listányi tennivalót és egy listányi ennivalót, amit Maja tehet és ehet. Leginkább tiltólistaként lehetne nevesíteni a bizonyos listát, mert tele volt azzal, hogy a gyerek nem futhat, ugrálhat, nem kiabálhat, kerülni kell a hisztit és nem ehet pirosat, barnát, keményet, morzsásat, meleget, fűszereset. Ezekből rájöttem egy nap alatt, hogy Maja semmi mást nem csinál napi szinten mint olyat, amit nem szabad mandulaműtét után, csak piros szinűt vagy barna színűt szeret enni, de ha nem is, akkor is legalább kakaós vagy kekszes vagy morzsálódós legyen...

Szóval a műtét utáni egy hét azért nem volt egyszerű, folyton visszafogni Maját, meg lehűteni, hogy ne szaladjon, ne ugráljon, ne kiabáljon, ne nevessen hagosan.
Persze egy felnőttnek tök nagy pihenés az, ha fekszik és nem csinál semmit, de egy gyerek az azzal pihen, ha rohanhat és ordíthat és féktelekedhet... hát remek.
Klári volt otthon Majával, meg elment Lénáért is, úgyhogy nagyon nagy segítség volt - nem tudom hogy oldottuk volna meg...

Következő héten visszamentünk a dokihoz és csütörtöktől már mehettünk oviba Majával.

Igazából a megpróbáltatások ekkor kezdődtek csak igazán, mert bár már enni lehetett mindent, és szaladhatott is, meg lehetett már ordítani is... de a kis lelkét eléggé megviselte a műtét. Nagyon rosszul aludt éjjelente, nem akart elaludni, ki tudja mitől félt, mitől ijedt meg. Valaki azt mesélte, hogy ő tisztán emlékszik arra, hogy a mandulaműtétjénél leszíjazták és hogy mennyire félt, pedig elvileg akkor már aludt.
A Rácz pedig azt mesélte, hogy ő felnőttként emlékezett vissza arra, hogy milyen víziói voltak, amikor gyerekként megműtötték... halálfejek, meg ilyenek...

Ráadásul Maja elkezdett bepisilni az oviban, de nem ám úgy, hogy elindult volna a wcre, hanem ült a padon és egyszercsak bepisilt. Amikor ez egy héten belül harmadszor fordult elő, akkor kezdtünk aggódni... :(
És amikor ez három egymás utáni éjjel is előfordult, akkor aztán meg már nagyon idegesek voltunk.

Tudtuk, hogy nem szabad rá haragudni, de fel sem kel, amikor pisilnie kellett, csak ébren ült az ágyában és odapisilt... és nem értettük... és haragudtam rá, de ettől haragudtam magamra is... és nem tudtuk mit csináljunk.

Aztán úgy döntöttünk, hogy nem foglalkozunk vele, ha bepisil, akkor is a mi Majánk... és éjjel inkább klivittem pisilni és úgy nem pisilt be, és ezt megcsináltuk egy héten át, két héten át, és nem pisilt be. És ettől megnyugodott és abbahagyta a bepisilést, szerencsére. Mostanra már szerencsére felkel éjszaka, és nappal sincs vele gond.
Pont most állapítottuk meg, hogy talán kezd rendbe jönni...

Remélem legalábbis....