Hosszú éjszaka

A cím senkit se tévesszen meg, nem nekünk volt hosszú az éjszakánk, hanem Lénának.
Ugyanis este háromnegyed nyolctól reggel 7-ig aludt. :)

És Maja is jól aludt, bár kicsit későn feküdt - mert megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget. Nagyon tetszett neki, de így fél 10 volt, mire ágyba került.
Kivételes alkalom, úgyhogy nem bántuk.

Szóval olyan jót aludtam, mint már nagyon régen nem!

Hurrrrrráááááá.

(Lássuk majd mi lesz a böjtje :)

Félév

Eltelt fél év, Léna féléves. Elképesztő, hogy abból a pici, magatehetetlen újszülöttből hogy lett egy egészen nagy, mindenre figyelő, értelmes, szép baba.
Maja féléves korára csináltam egy "interjút" Gáborral, azt most is meg fogom tenni és majd ide bemásolom. Kétlányos apuka tapasztalata a második gyerekkel.

Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy az elmúlt félév nem is volt olyan rossz.
Voltak hullámvölgyek, vannak is, lesznek is. De emellett azért nagyon jó dolgok is voltak vannak lesznek.

Panaszra nincs okunk - leginkább ha muszj, akkor magamra panaszkodnék, még mindig lehetnék türelmesebb. De néha olyan nehéz... Majával sokat vagyok türelmetlen, pedig már rám szól, hogy anya ugye nem vagy mérges? És akkor nem vagyok... és elszégyellem magam...

Hasról hátra

Ja, és hogy ne felejtsem a legfontosabbat: Léna átfordul hasról hátra. Már a múlt héten csinálta, úgyhogy 5,5 hónaposan fordul.
Egyre gyakrabban teszi, bár úgy látom még mindig véletlenül csinálja.

Voltunk ma gyógytornán. Mindenféle hintáztatós feladatokat kaptunk, hogy az idegrendszerét felzárkóztassuk, merthogy le van maradva kicsit. És még mindig nem nőtte ki a csecsemőreflexeit. Az egyik oldali izomtónusa feszesebb, ezt kell korrigálni. Neki ez játék, ringatás, hintáztatás - semmi komoly, nem fájdalmas vagy ilyesmi. Inkább nekünk, szülőknek feladat.
Meg persze majd lehet Maját is ringatni, bár ő nincs lemaradva, de ki tudja :)

Semmi se elég jó

Mindig csak a lányokról írok, ami rendben is van, hiszen az életem majdnem csak róluk szól. Legalábbis velük töltöm a legtöbb időt jelenleg és az ő változásaik mozgatnak engem is. De közben meg ott van az, hogy vagyok én is...

És néha (most például) úgy érzem, hogy semmi se elég jó. Nem tudom, hogy mit is szeretnék, hogy más legyen, de ahelyett, hogy örülnék annak, ami nekem/nekünk van, el-elkap az elégedetlenkedés, hogy ez is jó lenne, meg az is.
Félreértés elkerülése végett, nem kifejezetten anyagiakról szólva, bár az is közrejátszik. Például nagyon jól megvagyunk itthon, de mégis valahogy van hogy visszavágyom dolgozni. Ma voltam bent, és rájöttem, hogy hiányzik az a fajta felelősség, tevékenység, ami ott van. Az, hogy az ember racionálisan érveljen és észérvekkel oldjon meg egy konfliktust. Hogy ne trükközni kelljen egy vívmány eléréséhez. Hogy ne azt várjam, hogy Gábor mikor jön haza, és veszi már át a két gyereket. Ami egyébként meg nem feltétlenül elvárható, mert ő is dolgozik és fáradt.

Annyi mindent szeretnék elérni, megvalósítani, és közben meg amikor elhatározom magam (pl hogy megírom végre a mesekönyvet Majának és majd egyszer ki is fogják adni) akkor egyszercsak jön valami, amitől úgy gondolom, hogy na jó, amint lehet, visszamegyek dolgozni, mert anyagilag is milyen jó lenne, meg én kellek oda, de közben meg azon töprengek, hogy oda menjek-e vissza, vagy máshol jobban megfizetnének-e. És ezeken nem is kéne most gondolkodnom, csak élvezni, hogy Léna pici még és örülni annak, hogy még egy évig nem kell munkába mennem minden reggel a bölcsi-ovi után, nem kell megoldanom, hogy ki hozza el a gyerekeket, ki vigyáz rájuk, ha betegek...

Mi a baj velem? Miért nem tetszik az, ami van?
A múlt héten még kábé "ünnepelt meseíró"akartam lenni, ma meg megint siker-account? Eh, nem vagyok normális... szerintem ez valami tavaszi depresszió, úgyhogy beveszek valami vitamint, hátha csak a tavaszi fáradtság... pfff

Mindjárt fél éves

Léna mindjárt fél éves, kezdünk visszaesni a szopizással, és haladunk a kanalazással.

A szopizást nem bánom, a kanalazásnak meg kifejezetten örülök. Végül is előbb-utóbb szilárd dolgokat kell majd ennie, nem?
Kicsit szörcsög, valamelyik nap annyira hideg volt és akkor fázhatott meg. De nem komoly. vagyis még nem, mivel hosszúhétvége lesz, ha belázasodik akkor azt biztos vasárnapra tartogatja.

nemes nagy ágnes versek

fel nem foghatom, hogy miért nem adják ki újból nemes-nagy ágnes verseit
mindenesetre a neten fent van, de azért ezt igazi papíros könyvben lenne jó lapozgatni valami szép illusztrációval




http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00309_kv.html

Gondatlan egy anyuka vagyok

így a második gyereknél már fel se írom, hogy mikor mit eszik.

Mindenesetre Léna már evett:

almát

barackot

banánt

és sütőtököt

Az almát-barackot olyan 4 hónaposan, a banánt 5 hónaposan, a sütőtököt meg most adtam neki tegnap. Meg a múlt héten egyszer.

Már megint

megbuggyant Maja.

Azt veszem észre, hogy időről-időre egyszerűen megbuggyan, valami kiakad nála, és kezelhetetlen. Szerencsére eddig még sosem tartott örökké, és ami mindig bevált az az volt, ha itthon tartom egy kicsit, és nem megy bölcsibe.

Akkor van időnk játszani, együttlenni, és helyreáll a rend az agyában.

Nem mondhatom, hogy ez nem marha fárasztó, de megéri, mert utána visszakapom az édes-aranyos Maját, akit ilyenkor elnyel ez a kis szörnyeteg...

Most tényleg elviselhetetlen, megint nem figyel, nem játszik, nem érdekli semmi, rosszalkodik, direkt csinál olyan dolgokat amit már egy éve nem csinált. Akaratos, ellenkezik és ami a legjobban idegesít, hogy rinyál. Nyafog. Nyüszög. Hisztizik.

Rettenetes.

Azon sokallatm be végleg, hogy már vagy két hete a bölcsiből mást se hallok, mint hogy folyamatosan sír egész nap. Ha játszik valaki a játékával akkor azért, ha nem hagyják játszani, akkor azért. De mindenen.

Aztán ezt elkezdte itthon is. Nem tud kérni, csak sírni. Nem azt mondja, hogy kérek inni, hanem elkezd sírni, és egy fél óra mire kiderítem, hogy semmi baja, csak szomjas.

Én meg ezt a nyekergést nagyon rosszul bírom. Úgyhogy rendre bezavarom a szobájába, hogy üljön az ágyára és ott higgadjon le. Meg kiabálok is vele. Meg türelmetlen vagyok.

Most elhatároztam, hogy nem fog érdekelni a szobatisztaság, de amikor mondja, hogy nem kell pelus, aztán lepisili a bútort, na azon kiakadok.

Meg azon, hogy bekakál, aztán jön, hogy anya kakilni kell.

Szóval most itthon vagyunk és "javulunk". Próbálom a lelkivilágát helyreállítani. Reggel mesét nézünk, délelőtt legózás, olvasgatás. Ma játszótéren voltunk motorral. Aztán ebéd, alvás, és délután megint megyünk a játszóra. Találkozunk Blankával - már megbeszéltem a mamájával, hogy 4-kor találkozunk az Allée-nál.

A héten ez a műsor, remélem hatásos lesz.