Sok-sok új hír

Gábor nyúz miatta, és igaza is van, hogy írjam a blogomat...
Megint december vége óta nem jártam erre, egy szót se szóltam, szót se írtam, pedig mindenféle történt... nem is akármik, igazából...

Kezdem a legfontosabbal: Maja
Maja beszél-beszél-beszél
nagyon sokat és folyamatosan, mindent mond, mindig mondja.
Egész januárban kétszótagosan beszélt, egy-egy szót használva csak, nem mondatként összerakva õket.

De pl amin tök sokat nevettünk:
mindig megkérdeztem, hogy mi volt a bölcsiben az ebéd, és a válasz mindig az volt, hogy kupli (krumpli)
Anya: Maja, mi volt a bölcsiben az ebéd:
Maja: kupli
Apa: áh, csak poénból mondja, Maja, mi volt az ebéd?
Maja: poén

Azóta is folyton fõz, kever, kavar, eszik, etet
mindig krumplit fõz, néha van benne borsó is, néha répa, mostanában már néha husi is...
Utána meg beteg is volt a drágaság, január végét azzal töltötte, hogy végigfertõzte az egész családot, másfél hét itthon, aztán másfél hét kisvárdai regenerálódás... Szegény Trudimama járta meg a legjobban vele, mert õ tüdõgyulladást kapott, de azóta szerencsére már jobban van.
Maja is kigyógyult, a héten már újra ment bölcsibe, három hét pihi és kényeztetés után.
Kisvárda nagy élmény volt, hóesés, hóember, udvaron lapátolás és pesze Mama meg Naja.
Azért nem mondom, hogy mindig könnyû vele, de mostanában legalább jól alszik...

A munka okés, megvan az új csapatom, szuperjó csajszik, ügyesek, okosak, taplraesettek.
Szerintem nagyon jó kis csapat állt fel. Bár azért hozzá kell tenni, hogy az elõzõ csapattól való megválás nem volt teljesen gördülékeny és egyszerű, de mindegy, túl vagyunk rajta, ez a lényeg.
És kaptam autót is! Egy feket színû chevrolet lacettit, újonnan, én vettem át, összesen csak 8km volt benne, amikor elhoztam a szalonból.
Még mindig büdös újautó szaga van, de kibírható azért :)

És hát a két legeslegnagyobb hír a végére:
1. esküvõnk lesz
2. megint babát várok

Az esküvõ április 4-én lesz, azért ilyen sietõsen, mert február 1.-én kiderült, hogy jön a második ardó bébi...
Nagyon szarul voltam ugyanis... folyton hányingerem volt, sõt egyszer-kétszer még hánytam is, de nem igazán tulajdonítottam neki jelentõséget, azt hittem csak ki vagyok merülve, mert sok volt a munka.
Meg nem is jött meg, de azt is a stressz és a munka javára írtam.

Aztán február elsején keztdem ideges is lenni, vasárnap volt, és Maja anyunál aludt. Fáradt voltam, fájt minden porcikám, minden bajm volt és elkezdett feszülni a mellem is... mondtam Gábornak, hogy ez így nem jó, muszáj vennem egy tesztet, mert nem vagyok jól, és mivel már elõzõ nap felvetõdött bennem, hogy mi van, ha terhes vagyok, gondoltam a tudatalattim elkezdett tüneteket produkálni. Vettünk egy tesztet, és a legnagyobb megdöbbenésemre pozitív lett.

Annyira felkészületlenül ért, hogy elbõgtem magam, ráadásul Gábor sem tudta, hogy mit kezdjen a dologgal. Anyu örült nagyon, ez is valami :)

Azért akartam mindenképpen tudni, mert nem akartam akár csak egy percig se arra drukkolni, hogy jaj, csak nehogy terhes legyek, mikor közben már az a kis bébi ott van a pocakomban...

Nem így terveztük, nem tudtuk mi legyen, mi lesz, hogy lesz, így lesz-e jó.
Mindenesetre nem volt egy pillanatig sem kérdés, hogy ha jönni akar, akkor jöjjön.
Úgyis szerettünk volna még másik babát, igaz egy évvel késõbb, de ha így alakult, akkor legyen így.

Szóval íme a nagy hír.
Azóta voltam a Sanyinál, voltam UH-n, minden rendben, jó helyen van, szeptember 15-öt mondtak, mint idõpont.
Voltam vérvételen, fogorvosnál, megyek védõnõhöz a jövõhéten, megkapom a kiskönyvemet is, amjd megint kell menni tarkóredõmérésre meg mindenféle...

Most is szarul vagyok, fáradt vagyok, pihennék, aludnék, de persze munka van, maja van, dolog van... és titok is még, nem akarom idebent mondani, hogy nehogy azt higgyék, hogy visszajöttem dolgozni aztán rögtön gyorsan újra terhes leszek, mert nem így terveztem, egyáltalán nem.
Szóval ma vagyok 11+2, és Maja alig lesz két éveske, mire jön a tesó.

Már nevet is választottunk
Ha lány, akkor Léna Hanna
Ha fiú, akkor Péter (a második nevet még nem tudjuk)