valamilyen huszonnyolcadik megérzés miatt nem mentem suliba és elmentem Majáért 2 helyett fél egyre... gondoltam, ha alszik, majd max olvasok...
hát nem aludt egy hangot sem, úgyhogy Kriszti néni kiadta, és jöttünk haza...
és mivel tökfáradt volt, itthon aludt 3-ig simán...
no comment :)
persze megint valakinek meséltem, hogy Maja nem sír a bölcsiben, mire ő rögtön mondta, hogy ajjaj, az nagy baj, mert akkor majd később fog sírni...
én értem, hogy ez így szokott lenni, azt is értem, ha velünk így lesz, de mégis mi a fenéért kell ezt folyton az orrom alá dörgölni
mert így most nekem nem elég nehéz elengedni a gyereket, és szenvedjek én is még jobban?
mert ha valaki egy iszonyatosan hisztis, anyás gyereket majdnem 3 évesen bead, akit addig kényeztetett és mindet megtett érte... hát persze hogy óriási a változás...
én nem mondom, hogy nálunk minden rózsaszín... sőt
azt sem hiszem, hogy könnyű lesz, mert egyszer csak nehéz lesz, még akkor is, ha most úgy túnik, hogy Maja jól bírja... de ahhoz, hogy ezt majd akkor fel tudjam dolgozni, tényleg arra van szükség, hogy előre ezen görcsöljek? nem hiszem...
és ez megint az a helyzet, mint már annyiszor...
ha valakinek már van egy gyereke az feljogosítva érzi magát arra, hogy kioktasson egy másikat... meglátod, majd a tied se fog aludni, ő is hisztizni fog, ő is sír a bölcsiben, neki is lesz dackorszaka... satöbbi
igen, és?
és fiúzni is fog, és lesznek egyszer anyagi gondjai, és lehet hogy ezer olyan más gondja lesz, amit most elhessegetünk, mert ugyan miért kéne azon aggódni, hogy elég népszerű lesz-e a középiskolában, vagy felveszik-e az egyetemre...
ha ezen nem parázok, akkor uram bocsá, hadd ne gondolkodjak előre azon, hogy hogy kezelem majd a dackorszakát, vagy hogy éljük meg a bölcsi-beszokást...
uff
1 megjegyzés:
A legkedvesebb nagymamám kommentje:
"Zituska,
Olvasom a blogodat, tudom nem könnyű ezeket a problémákat kezelni, de ha meghallgatsz, csak annyit szeretnék mondani, hogy minden gyerek egy külön egyéniség. SENKIVEL sem hasonlítható össze. Az enyém ilyen, a tied más, és ami nálam bevált az nem biztos, hogy a másiknál beválik.
Ha kérdezik hogy bírja a bölcsit, akkor a legrövidebben válaszolj (egyenlőre jól, majd meglátjuk, stb) és kerüld a jó tanácsok özönét.
Ahogy én látom, nagyon jól kezeled a dolgokat. Nem szorulsz te rá senki kiokítására. Nagyon jól csinálod a dolgokat, egy pillanatig se legyen lelkifurdalásod és mindig csak a jelennel foglalkozz, teljesen fölösleges a mi lesz ha tipródása, mert úgy sem az lesz amit valaki kitalál.
Jól csinálsz mindent és ezután is, hallgass a megérzéseidre és ne a sok „jó tanácsra”. Sok szeretettel csókollak
Trudimama
Megjegyzés küldése