2 hetes összefoglaló

hát már ezer éve megint nem írtam, vajon miért, talán nincs időm rá? :)

mindenfélék történtek,
szept 16 szombattól felújítás volt itt alattunk a fodrászüzletben, aztán átköltöztünk anyuhoz, hogy Maját ne zavarja a nagy zajongás, arról nem is beszélve, hogy anyu még besegített az éjszakázásokba
a Hungária körúton aludni is tudtam, mert anyu aludt Majával a kisszobában, mi meg Gáborral a galérián
először csak úgy volt, hogy 16-án szombaton mentünk és hétfőn hazajöttünk, de kedden újra ütvefúróval ébresztettek, amitől maja kicsit ideges volt, nem evett rendesen, sírt szopizás alatt is majdhogynem... amitől én persze kiakadtam
ezért kedd este visszamentünk anyuhoz és ott is maradtunk egészen péntekig
egész jól aludt éjszaka, ami végülis azt jelenti, hogy a sírókúrának volt eredménye - bármennyire is nem tűnik humánus megoldásnak

pénteken Gábor szabin volt és bementünk először is az egyetemre (beiratkoztam, felvettem a tantárgyakat, viszont a gyeses papírt nem tudtam elintézni, mert még nem voltam regisztrálva akkor az OEPnél) és utána indultunk Kisvárdára.

Az út elég jó volt, leszámítva, hogy a nap egy kicsit rásütött majára, és nem tudtam már mit levenni róla, meg takargatni pelenkával a fény elől, mert tök melege lett, aztán ettől sírt... valami parkolóban megetettem és akkor lenyugodott és aludt végig.
Odalent is nagyon jól viselkedett, szépen aludt éjjel (ébredt egykor és négykor enni, de utána visszaaludt simán) folyton valaki foglalkoztatta, vitték sétálni, kézben volt, dajkálva volt, nagyon jól érezte magát. Én is tudtam pihenni, mert valaki más mindig nyugtatta, dajkálta, nekem nem kellett.

Következő hét - ez a mostani hét
Hétfőn nagyon nyűgös volt ez a kislány, nem tudom miért, talán front volt vagy ki tudja... még a séta alatt is sírdogált, lehet hogy éhes volt, ki tudja... nem mértem...
Este átjöttek Magdiék (Eszterrel), le voltak nyűgözve a kis drágától, persze nem is csoda...
Este 9-kor evett, aztán 10 körül letettem, de nem akart elaludni én meg annyira fáradt voltam, hogy csak bőgtem...
10-kor újra adtam neki enni, aztán fél 12-kor megint...

Kedden nagyon jókedélyű volt, vidám, mosolygós, aludt sokat, nézelődött egy csomót - teljes kikapcsolódás volt a hétfő után. Egy fórumos lánnyal voltunk sétálni a KEK arborétumban és tök jó volt.

Szerdán megint nagyon rossz napja volt, nyűglődött, szinte egész nap etettem, kétóránként majdnem, mert valahogy csak nem akart jóllakni... még sétálni se nagyon lehetett vele mert azalatt is sírt - rémes volt. Közben feljött Klári segíteni, szegény pont ezt a napot fogta ki, amikor Maja egész nap sírdogált...
Viszont éjszaka 10-től reggel 4-ig aludt... le is voltam nyűgözve

Csütörtök megint nagyon klassz volt, sokat evett - érdekes, lett tejem, biztos attól, hogy előző nap sokat etettem - sokat mosolygott, délután az Árkádban voltunk, ittunk kávét és vettünk két nagyon tüdnéri ruhát meg harisnyát Majának.
És éjszaka megint 10-től 4-ig aludt... Utána evett és aludt tovább 6-ig, de utána úgy döntött, hogy már reggel van, tessék velem foglalkozni...
Sajna reggelre begyulladt a szeme, tiszta csipa lett a szeme, de ezt leszámítva a nap megint szuper volt, bár egy kicsit én fáradt voltam... voltam a dokinéninél beutalóért, okt 9-én megyünk a csípőszűrésre és valamelyik kedden elemgyünk a hallásvizsgálatra is, csak meg kell beszéljem Gáborral, hogy melyik nap. Délután reméltem, hogy aludni fog, de hiába róttuk a köröket a műegyetem kertben egy percre se csukta le a szemét...
De éjszaka megint 10-től fél 4-ig aludt, viszont utána fél 6-kor felkelt és nem akart aludni tovább. Klári dajkálta, én meg aludtam, aztán fél hétkor újra evett és aludtunk egymás mellet a nagyágyon 9-ig.

Szombaton, tegnap, kint voltunk az Etyeki kezes-lábason, hatalmasat sétáltunk a jóidőben, Maja aludt, Klári, Miklós meg anyu bort kóstoltak, mi Gáborral vezettünk visszafelé. A tegnapi nap is nagyon jó volt, nem is 3 óránként, hanem szinte 4 óránként evett... jó sokat.

Este fél 10-kor kezdtem etetni, fél 11-körül már aludtunk, viszont érdekes módon csak reggel 2.30-ig bírta... nem aludt 4-ig, mint előző éjszakákon... de akkor evett, utána csak 6.30-kor ébredt, akkor emgint ettünk, és alvás 10-ig.
Ja, és mosolygósan ébredt... annyira édes...
Mondjuk most valahogy nyűglődött egy kicsit, de apája kezelésbe vette, és most csendebn van.

Kiváncsi vagyok mi lesz éjjel...

az első IGAZI mosoly

ma volt az, hogy először mosolygott úgy igaziból... nem csak elhúzta a kis száját reflexből, hanem igazit mosolygott arra, ahogy beszéltünk hozzá
egy tündér

az ember elolvad, ahogy nézi

Maja 1 hónapos

Eltelt egy hónap, 31 nap, és van egy Majánk. Nagyon hihetetlen és közben meg olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Nagyon sok minden történt, amiről hellyel közzel beszámolok - ha éppen van időm, nem vagyok halál fáradt vagy nem éppen valami hú de fontos fordítást csinálok - abból van a pénz ugye...

Úgy gondoltam, hogy minden hónapban írnék egy pár sort arról, hogy hogyan éltük meg az elmúlt hónapot, most éppen a legelsőt, mi minden történt, mik a mérföldkövek... nem a napi történéseket, hanem az általános impressziókat.

Volt egy nagyon könnyű, nagyon szép, nagyon gyors szülésünk, amiről csak jóra és szépre emlékszem, kivéve, hogy marhára fájt, de legalább nem volt császár. Nem tudom, hogy az ember emlékszik-e fájdalomra, de én azonnal elfelejtettem... és úgy éreztem, hogy azonnal bevállalnék még egy szülést...

Hihetetlen, ahogy az idő telik, hiszen most már egy hónapos, még csak egy hónapos... de amikor szombat délben feküdtem a kórházi szobában és néztem Maját a kis rácsos tolható ágyban akkor az járt a fejemben, hogymár egy napos, még csak egy napos... ez innentől már így lesz... fura...

Az is fura, hogy hogyan változnak az izgalmak, aggodalmak napi szinten... mindig van olyan, ami miatt lehet stresszelni, a kórházban a sárgaság leküzdése miatt aggódtam, meg amiatt, hogy úristen, most mi lesz... nem tudtam aludni sem... aztán hazajöttünk, jött a légzésfigyelős két téves riasztás... aztán... hogy van-e elég tejem, lesz-e elég ennivalója... áh, folyton van valami...
Legutóbb az éjjel-nem-alszunk-helyette-inkább-nappal... és a sírókúra...

Ha csak egy szót kéne mondanom az első hónapra... nem tudnék... minden játszik... és minden nagyon szélsőségesen...rettentő boldog - fáradt - elkeseredett - eufórikus vagyok, voltam...

Nagyon sokat sírtam, elkeseredéstől, örömtől, fáradtságtól és sose voltam még ennyire büszke és ennyire tanácstalan, ha sír
Rájöttem arra is, hogy mindent meg kell tanulni (pelenkázás, szoptatás, de még a babakocsi tolást is - folyton ide-oda megy), hogy önbizalom kell - sok-sok önbizalom...
Megkell küzdenem azzal is, hogy én a háttérbe szorulok, kit érdekel, hogy mi van velem, senki nem velem foglalkozik (talán csak gábor és anyu)

Hogy mi volt a legszebb? látni, ahogy megszületett, ahogy felsírt, ahogy kinyitotta a szemét először... tudni, hogy egészséges, hogy mozog mindene, hallani a bókokat, hogy milyen gyönyörű, nézni ahogy alszik, fogni a pici kezét

A legnehezebb? sírni hallani, nem felvenni tudatosan, elviselni a lelkifurdalást, hogy rossz anya vagyok... nem tudni neki eleget enni adni... felkelni az átsírt éjszakák után és végigcsinálni a napot... türelmesnek lenni...

És mit tanultam meg? hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt én akarom - itt most más irányít...

Ami még szép, az a nagyszülőket látni... azt hogy mennyire szeretik, hogy mennyire odavannak érte... és hogy őket is hogy megfiatalítja egy ilyen picurka...

1 hónapos Maja

Maja ma 4 hetes

hogy repül az időőő...

négy hete született - elképesztő

négy hete ilyenkor mentünk át a szülőszobáról a kórterembe...

nem is olyan gonosz anya - 3. fejezet

éljen a sírókúra, mondom ezt ma, délután 3-kor... merthogy ma úgy tűnik, hogy ha valami, akkor ez működik...

tegnap volt a 3. este, hogy Maját "sírni hagyjuk", a gonosz anyuka visszatér - ha kell...
de nem kellett :)))

délután Maja 1-től aludt 3-ig, meg utána még 4-től fél hatig és kész, ennyi volt mindössze a nappali alvása... amit én nagyon is favorizáltam...
fél 6 körül jöttek Nóráék, Ariadné, Judit, Gergő és kicsit "piszkálták", ébren tartottuk egészen hosszasan, és tök jól bírta

6-kor evett, és úgy volt, hogy 9-kor eszik legközelebb, de 8 körül fürdettünk
(jegyzem meg halkan, hogy fürcsi közben belekakált a kiskádba... alig bírtuk lemosni róla) :)))
és nem bírta ki 9-ig, mert nyűgösködött meg nayfogott kicsit, oké, akkor legyen fél 9 az evés...

kettő azaz kettő percet evett (saccperkábé 2grammot) aztán úgy bealudt, hogy teljesen átrongybabásodott, lógott keze-lába, hiába próbáltam ébreszteni, hogy egyen még... semmi...
azt határoztuk, hogy ha egy órán belül ébred, akor kap újra enni, ha nem ébred, akkor csak 3 óra múlva eszik, azaz 11-körül leghamarabb

11-kor ébredt - óraműpontossággal
evett először 10 percig, visszatettem, de 5 perc múlva újra fent volt és akkor evett még 20 percet
utána még 10 percet álltam az ágya mellett, hogy ha kell a cumija, akkor gyorsan betömöm vele a száját, inkább még 10 perc, mint 2,5 óra sírás... (mondja ezt a racionális anya)

ezt követően 3-kor ébredt
evett 30 percet
újabb plusz 10 percet őrködtem - cumi a kézben, készen rá, hogy bármikor bevessem... (mondja ezt a pesszimista anya)

és végül 6-kor kelt újra - de ekkor már úgy döntött, hogy reggel van, ha a fene fenét eszik, ő akkor se alszik... végülis joggal, előző este 9-től 6-ig aludni... abszolút jogos, hogy már ébredezni akart (mondja ezt az empatikus anya)

azóta még csak 1,5 órát aludt délelőtt
és most 1 óta alszik újra... 2,5 órája...

mindjárt felébresztgetem, ne aludja túl magát túlzottan...

és remélem, hogy ma is valami hasonló szépséges-csendes éjszakánk lesz (mondja ezt az optimista anya)

a gonosz anya - 2. fejezet

tegnap folytattuk a "gonoszságot"

dokinéni előtt/ közben / után Maja aludt - olyan fél ötig kb
utána ettünk, átjött Judit
beszélgettünk (az anyai gonoszság és a sírókúra volt a fő téma) aztán ő ment, én meg egyedül maradtam

Gábor későn jött, anyu későn jött
így egyedül fürödtünk, a masszázs csak félig sikerült mert már picit nyűgös volt a kistündér

utána alvás...
fél 8-tól evett
8-tól altattam

nem nagyon kellett altatni, az egész napos ébrenlét megtette a hatását és 8-tól aludt éjfélig

na azért csodát ne várjatok...
fél 1-től 3-ig ( a követketző etetés időpontjáig) sírás-rívás volt...
hogy hogy bírja 2,5 órán át? nagyon rafinált... 20 perc sírás, 10 perc alvás
kecske is káposzta is, meg anya is idegbeteg...
azért szórványosan ez alatt is aludtam

3-kor pelenkacsere, evés (tök röviden evett, és csak egyoldalról, mert mire áttettem volna bealudt) és alvás
fél 9-ig alvás volt

hihetetlen, nem?

első éjszaka két sírás
második éjszaka már csak egy
ma lesz a harmadik... na mi lesz?
lehet hogy ezt átsírja, de lehet hogy alszunk simán

5 órát bír aludni két evés között, ami azért nagyon klassz

reggel 9-től ébren volt egészen 1-ig
1-kor elaludt, és most mindjárt 3 van, szóval lehet egy picit megpiszkálom, hogy felébredjen és ne szunyáljon... ne menjen az éjszaka rovására

drukkoljatok!


ezeket azért tartom fontosnak leírni, mert már reggelre is elfelejtem milyen szar éjjel fentlenni, nehogy 1-2 nyugis hónap múlva ... mire teljesen elfelejtem majd, hogy a drága kis Majánknak voltak rettenetes éjszakai húzásai...
és ha elfelejtem, hogy mesélem el majd neki???

kedves olvasó, visszatérni érdemes! holnap jövök a gonosz anya- 3. fejezettel :))))

a gonosz anya - 1. fejezet

teljeskörű és végleges idegbeteggé válásom elkerülése érdekében most azt játszuk, hogy gonosz anya vagyok... remek, mi?

miután valószínű, hogy a kis drágám keveri a szezont a fazonnal és az éjszakát a nappallal, így hosszas zokogások, sírás-rívás, hiszti Gáborral, anyuval és akivel csak lehet után úgy döntöttünk, hogy ez így senkinek sem jó...
ha én kivagyok, akkor Maja is kiakad persze, mert türelmetlen vagyok, feszült vagyok, elegem van, vissza akarom vinni (mert lefelejtették róla a hangerőszabályozót és a reset gombot) és ez így nagyon nem jó

itt ez a kis csodatündérke, csak nekem/nekünk, és én meg nem tudok neki örülni? hát hogy lehet ez? miközben meg ha ránézek túlcsordul a szívem és sírni tudnék, olyan szép...
nem szeretem eléggé? nem tudom már jobban szeretni, de a testem-lelkem nem bírja az éjszakázást

és itt nem arról van szó, hogy ne ébredjen 3 óránként enni... szó se róla... enni kell
az a baj, hogy a két evés között nem alszik - de mindezt csak éjjelente... nappal simán alszik egy kis nézelődés után...

Gergőkével megbeszéltük, hogy Maja nem rossz alvó, csak a new yorki időzónából jön és jetlag-e van

szóval tegnap drasztikus lépésre határoztuk el magunkat
mindannyian
visszacsináljuk, ami elromlott, kerül, amibe kerül... ha jópár sírós éjszaka, akkor annyi...
visszaállítjuk maja óráját, hogy mindenki tudjon aludni és nyugisak legyenek a nappalok és éjszakák

ezért tegnap... anyu átjött erkölcsi támasznak és fizikai segítségnek...
este 7-kor, a fürdés után semmi hurcolás, ringatás, semmi altatás - Maja az ágyában landolt, és rácsuktuk (képletesen) az ajtót
mi odakint a nappaliban hallgattuk, ahogy ordít szegénykém, időről időre csekkolva, hogy jól van-e... mert azt, hogy életben van azt elég hangosan jelezte... :)
teljesen megfordult az ágyában, és kékre sírta magát...
nem ám hogy elfáradt volna, á dehogy
10 perc üvöltés, 2 perc pihi módszerrel simán üvöltött este 10-ig

este 10kor evés, peluscsere... és láss csodát, aludt...
hát persze mert úgy elfáradt, mint a liba... a nagy ordibálásba...
én persze nemkevésbé... inkább lelkileg merít ki, mint fizikailag... nagyon rosszul bírom.
nem azt, hogy sír, mert azt még csak-csak elhallgatom ideig óráig... de a tudatot, hogy az anyja vagyok és felőlem ott bőghet a másik szobában és nem rohanok oda és nem puszilgatom és nyugtatgatom és szeretgetem... na ez nagyon szar

hajnal 2-ig aludt simán, moccanás nélkül

utána fél 3-tól fél 5-ig megint ordítás
majd öttől alvás újra, fél 10-ig

anyu szegény reggel 3/4 6-ra ment dolgozni és itt éjszakázott
én megpróbáltam lebeszélni (Gábor is) de hajthatatlan volt, és azért bevallom jó hogy itt volt

Gábor tudott aludni, én meg nem éreztem magam magányosnak és elkeseredettnek

a napunk ezután viszont szuper volt

délelőtt nézelődés, szinte semmi nyüszögés, sírás semmi, egyszer kétszer elkenődött, és evés előtt egy 20 perccel felvettem, hogy ne legyen egyedül (meg én se legyek egyedül - olyan jó, amikor ott szuszog rajtam a kendőbe bekötve)
ezzel próbálom kompenzálni az éjszakai "gonoszságot"

délután dokinéninél voltunk
1 hónapos kontroll, minden rendben, minden tökéletes, Maja gyönyörű
mondták ezt ők -
szépen nő, és nagyon rendben van minden
és olyan jól viselkedett, hogy ha elmeséltem volna milyen kisördög éjszaka, el se hiszik, mert annyira békésen, szépen, ügyesen elvolt

lehet még fokozni?

hát az én leánykám egy kisördög

tegnap héttől csak szórványosan aludt egészen ma reggel 6-ig...
eközben este fürdettünk, altattuk, etettem, majd újra altatás hajnal 1-ig, 1-kor evés, 2-ig evett utána ott aludt mellettünk és fél négyig nyammogott, ki tudja evett-e... fél 4-kor ébresztő, szeme kipattan... etessem meg??? adtam neki egy kis vizet - mondván hogy éhes nem lehet... 4-től 5-ig bőgött, 5-kor újra evés, 6-ig...

6-kor nem bírtam tovább - lévén hogy fél éjszaka vele sírtam - sajnálva őt és magamat is rettenetesen, és hogy megmentsen, apja levitte sétálni a kocsiban... ott belaudt és fél 10-ig szunya

most evett, és megint alszik... könyörgöm miért nem éjjel alszik, most szívesen dajkálnám.... vinném hoznám, énekelnék...
fel van borulva az órája vagy mi?
attól tartok, hogy azért mert nappal alszik, azért nem alszik éjszaka... de most meg szegény olyan fáradt... nem is csoda...

viszont ma 100g-ot evett reggelire, ezzel kihúzza szerintem estig aztán este lehet újra rajcsúrozni, anya idegei úgyis kötélből vannak...

azon gondolkodtam (nagy spirituális megfejtéseket is keresek) hogy vajon nekem ebből mit kell tanulnom? türelmet? alázatot? hogy nem úgy van minden, ahogy én szeretném? mert nem úgy van...

szösszenetek 1.

amik kimaradtak a napi leírásokból, mert ugye nincs időm minden nap írni

mosts úgy írok, félkézzel, hogy itt ül a kisasszony az ölemben és pislog jobbra-balra...

1. a fürdést nagyon szeretjük... kiskádban is szeretjük, de inkább apájával fürdik a kishölgy, mert az jobb... kb 10-15 percig elvan, nézelődik, pillog, lebeg...
először mindig feszíti magát, ahogy betesszük a vízbe, de aztán elernyed és hagyja magát lebegtetni, nagyon cuki - imádom

2. belső igényesség (gergő után szabadon) - nem kakilunk ám koszos pelusba... megvárjuk míg anya kicseréli a koszosat, felrakja az újat, a tisztát és akkor jöhet a kaki...

3. Maja nem bukik és nem hány egyáltalán... büfizni se büfizik... szinte... vagyis nem evés után rögtön, hanem csak egy félórával később...

4. elvek... hát persze anyának megvannak az elvei, amiket lehet szépen sorban kidobálni az ablakon... ilyen pl a
4.1. cumi-kérdés
az én-nem-adok-neki-cumit-mert-rászokik helyét átvette a kislányom-itt-a-cumi, könyörgöm-ne-sírj és az úristen-mi-baja-van-már-cumi-sem-kell-neki...
4.2. Maja a saját ágyában alszik
aha... kivéve az éjszakai szopit, amikor anya hamarabb alszik el, mint gyermeke, így van hogy órákkal az etetés után jövök csak rá, hogy vissza kéne tenni az ágyába, mert már réges rég alszik...
illete kivéve azt amikor mi örülünk neki, ha velünk alszik egy kicsit reggelente

5. éneklés
nem is tudtam, hogy ilyen könnyen leeti az ember a gátlásait és énekel bármit bárki előtt annak érdekében, hogy a babuci megnyugodjon...
nálunk daloslista van, ami folyamatosan bővül...
legkedveltebbek: Hétpettyes katicabogárka, Lencsilány, Micimackó, Hupikék törpikék...
és a komolyabbak egészen az lgtig terjednek...

6. szembesülés
legnagyobb szembesülésem: Maja lakcímkártyája
rajta: anyja neve: Fábián Zita Dorottya
tudtam én ezt, na de ez mégiscsak durva....

minden relatív???

a kedvenc képem....

nem írtam 1 pár napig, mert irtó nehezek voltak az éjszakák... olvasgattam a fórumot, látom másnak is nyűgösebb a babácskája... szerintem front... vagy ki tudja...

tegnap maja a fürdetés utáni 8-as evéstől 10 perceket aludt hajnal 1-ig... én annyira kész vagyok, hogyaz apja hozta-vitte, de csak nem akart aludni... vagy ha igen, amint az ágyában landolt, azonnal kistányérmértre nyitotta a szemecskéit, és pár perc csend után sírva követelte a foglalkozást...

én azon sírtam, hogy biztos nincs elég tejem, nem lakik jól... azért sír... de evés után is folytatta... szóval nem ez volt a baj...

ma sem egy angyal... de azért megtartjuk

reggel 6 és 9 között aludt, de azóta csak 1-1 órát, ami pont arra volt elég, hogy

- fogat mossak, felöltözzek, beágyazzak, igyak egy kávét

illetve

- ebédeljek (egy kifli+vaj), lefejjek egy kis tejet, megnézzem a mailjeimet...

most magamra kötöttem, így legalább szundikál... nem alszik, mert ha leteszem kipattan a szeme... akkor ez csak fantom-alvás...
én nem tudom, de ha alszik repül az idő, ha meg ébren van és várom, hogy elaludjon, vánszorog... erre mondta einstein, hogy minden relatív???

urológiai-mizéria

Ja, és a legdurvábbat nem is meséltem...
múlt péntek: urológia... mondtam, hogy valami nem stimmel odalent, nem komfortos pisilni és már a terhesség végén is nagyon magas volt a bektériumszám...stb, de szoptatok, kéthetes a kislányom, penicillin allergiás vagyok, mi legyen...a doki rögtön mondta, hogy ír egy antibiotikumotami nem penicillin, és felírt egy olyan AB-t, ami felsőlégúti megbetegedésekre jó, hogy hátha elpusztítja a baktériumaimat

mondta, h ezzel lehet szoptatni, mert nem megy át a tejbe...
felhívtam a gyerekorvost, hogy biztos ami tuti, mit tud ő erről a gyógyiról, mire mondta, hogy átmegy a tejbe, azalatt míg szedem ne szoptassak... de a dózis 10 napra szólt...
úgy bőgtem mint egy 2 éves... visszamentem az urológiára és mondtam, hogy adjanak egy beutalót, tenyésszük ki a baktériumot, hogy legalább biztos legyen, hogy mit kell elpusztítani az AB-nek,

ez volt pénteken múlt héten, leadtam a pisit, kitenyésztésre

tegnap lett meg a leletÉS NEGATÍV MINDENRE, SEHOL EGY SZÁL BAKTÉRIUM, SE GOMBA, SE SEMMI

azért nem komfortos pisilni mert a terhességgel kicsit elnyomorgatódott a hólygom és idő míg visszaáll - ezt is a védőnő mondta---
és én majdnem beszedtem 10 napi antibiotikumot feleslegesen, és majdnem abbahagytam a szoptatást 10 napra feleslegesen

nagyon dühös voltam...
mert ha én nem erőszakoskodok, hogy de járjunk a végére, hogy mi ez, biztos van-e valami, akkor...

fény az alagút végén???

Egész tűrhető éjszakánk volt, Maja felébredt éjfélkor meg 3-kor meg 5-kor, de nem sírt és meg lehetett nyugtatni.

A védőnő azt mondta, hogy a babának semmi baja, velem van a gond, nagyon kimerültem az elmúlt 3 hét rokonlátigatásaiba meg egyáltalán a szülés feldolgozásába...
Azt is mondta, hogy csoda, hogy még van tejem ennyi stressz után... és hogy Maja nagyon szépen nő, szemmel láthatóan, és ne törődjek semmivel, pihenjek, szoptassak, egyek-igyak, és ne veszekedjek senkivel, főleg ne Gáborral...

Anyu itt aludt, hajnal 5-kor ő kelt Majához, és cumisüvegből adtak neki Gáborral lefejt tejet, amitől simán visszaaludt. Az a tippem (az ezredik) hogy éjjel nem eszik elég hatékonyan, csak sokáig eszik, de nem sokat, vagyis nem bírja ki sokáig, csak 1-1,5 órát. Most megpróbáljuk lefejt tejjel altatni az első éjszakai időpontban, hátha akkor tud aludni... mert tejem van, de ő mégsem eszik éjjel... kis lusta...

Szóval oké volt viszonylag... és ma reggelre, kipihenten arra keltem, hogy de jó, és még fejni is tudtam egy csomót, ami eddig nem nagyon ment... minden az agyban dől el... azt hiszem ezt mondták már mások is...

Ja, és ma vagyunk 3 hetesek, 3700g lettünk, ami a hazajövős súlyhoz képest 550g-mal több, szóval bármennyit is eszik gramra, bármennyit kakil (napi 3-4) azért valahogy csak növögetünk

lesz még rosszabb...

A tegnapi horror-éjszaka ma éjszakára olyannyira lett horror-horror, hogy éjjel 11-től hajnal 4-ig nem aludtam... Maja csak 10-20 perceket szunyált, szopizott és sírt. Kakilt 3-szor, de már a szopi se nyugtatta le, az se, hoyg magam mellé vettem... semmi... egyszerűen csak nem aludt, hanem sírt... én meg vele bőgtem

Apával is jól összevesztünk, mikor kiborultam úgy 3 körül... és szétbőgtem a szememet, alig láttam ki rajta reggel.
Most felhívtam a védőnőt, olyan tündér, eljön és megbeszéljük még ma este... hogy mit csinálok rosszul...

Már mindent végigvettem: hidege van, melege van, éhes marad, nem jó a tejem, fáj a hasa hasfájósan, kakilni kell, simizésre vágyik, ringatásra vágyik... nem tudom...lehet hogy most van a növekedési fázisa???mit csinálok rosszul? nem akar az én kisbabám lenni? boldogtalan???
Az a baj, hogy lehet hogy cicin megnyugszik egy darabig, de nem tudok egész éjjel szoptatni, mert szétmennek a melleim... ráadásul, ha óránként cicin van, akkor nem tud annyi tej termelődni, amivel jóllakna...

Amúgy kb 3600g vagyunk, megint nőttünk egy hét alatt több mint 100-gt... olyan nagy gond nem lehet, mert most meg reggel óta tök jól elvan, nem sír, alszik, nézelkődik, sétáltunk...
Baj az, ha napközben alszik? lehet hogy fel van borulva a kis rendszere és azt hiszi most van éjjel??? Ébresszem fel? Vagy mit tegyek??????

óóóó, horror éjszaka... vol1.

Horror éjszakánk volt...
Maja este 8-kor evett, majdnem 9-ig elnyammogott, de utána úgy kipattant a szeme, hogy majdnem elsírtam magam... Egy órát próbáltuk lightosan altatni, picit ringattam, énekeltem neki... semmi haszna... aztán 11-ig felváltva a kezemben és az ágyában sírt... majd egy nagy kaki...

11-kor újra ettünk, de már közben is tekergett meg mindn baja volt, nem akart megnyugodni... utána megint csak sírt... de már nagyon nem bírtam, én is bőgtem vele... letettük, és mondtam Gábornak, hogy ne vegye fel, hátha elalszik...
hát nem... én bealudtam, de ő 20 perc múlva felvette, majd letette, hadd sírjon tovább... de a pleusát elfelejtette megnézni, pedig volt még egy kaki.
1.30-kor odavettem magam mellé... hátha megnyugszik, megetettem, elaludt olyan 2 körül, 3-kor visszavittem az ágyába és reggel 9-ig moccanás nélkül szunyált

azóta egy tündér... 11-ig nézelődött, utána aludt, és most megint alszik fél óra nézelődés után... csak néha nyöszörög, amikor az egyik oldalról átfordítja a fejét a másikra...
mit csináljak? mi lehet az oka, hogy este 9-kor nem akar aludni? inkább nézelődne... és miért sír éjjel 1-ig?

vagy csak türelmetlen vagyok és nem bírom elfogadni, hogy ez egy ilyen korszak??? nem akarok türelmetlen lenni... csak nem tudom mit tegyek... ráadásul Gábor paráztat, hogy biztos valami baja van, biztos fáj valamije, hívjam fel a dokit (hajnal 1-kor) satöbbi... így elég nehéz nyugodtnak maradni...

már szeptember van...

Tegnap Maja napközben angyalt játszott, végig szunyókált, nézelődött, evett szépen... délután sétáltunk vagy 2 órát... én elfáradtam rettentően

Este a fürdés utánig minden klassz volt, de olyan 10 felé elkezdte valami bántani... amiből éjfél körül lett egy hatalmas kaki... volt bőgés, sírás-rívás... versenyt-sírtunk...

Aztán fél kettőig OK volt, akkor felébredt, magam mellé vettem, evett 1 órán át... amiből egy fél óra már csak nyammogás volt... de nyoma sem volt álomnak, akkorára voltak nyílva a pici szemei mint két kistányér... és meg majd elaludtam...

Végül fél háromkor, amikor már semmit nem tudtam tenni, betettem az ágyába, és 10 perc alatt elaludt... én jobban bőgtem mint ő...
De aztán reggel 8-ig alvás volt...

Ha tud majdnem 6 órát aludni akkor azt miért nem 12 és 6 között teszi???
Jaaaj... most meg felébredt és nem tudtam vele mit kezdeni, hát fogtam felkötöttem magamra a kendőben, kimentünk az esőbe, mentünk egy kört a ház körül... most itt szundikál rajtam... kivi vagyok meddig