teljeskörű és végleges idegbeteggé válásom elkerülése érdekében most azt játszuk, hogy gonosz anya vagyok... remek, mi?
miután valószínű, hogy a kis drágám keveri a szezont a fazonnal és az éjszakát a nappallal, így hosszas zokogások, sírás-rívás, hiszti Gáborral, anyuval és akivel csak lehet után úgy döntöttünk, hogy ez így senkinek sem jó...
ha én kivagyok, akkor Maja is kiakad persze, mert türelmetlen vagyok, feszült vagyok, elegem van, vissza akarom vinni (mert lefelejtették róla a hangerőszabályozót és a reset gombot) és ez így nagyon nem jó
itt ez a kis csodatündérke, csak nekem/nekünk, és én meg nem tudok neki örülni? hát hogy lehet ez? miközben meg ha ránézek túlcsordul a szívem és sírni tudnék, olyan szép...
nem szeretem eléggé? nem tudom már jobban szeretni, de a testem-lelkem nem bírja az éjszakázást
és itt nem arról van szó, hogy ne ébredjen 3 óránként enni... szó se róla... enni kell
az a baj, hogy a két evés között nem alszik - de mindezt csak éjjelente... nappal simán alszik egy kis nézelődés után...
Gergőkével megbeszéltük, hogy Maja nem rossz alvó, csak a new yorki időzónából jön és jetlag-e van
szóval tegnap drasztikus lépésre határoztuk el magunkat
mindannyian
visszacsináljuk, ami elromlott, kerül, amibe kerül... ha jópár sírós éjszaka, akkor annyi...
visszaállítjuk maja óráját, hogy mindenki tudjon aludni és nyugisak legyenek a nappalok és éjszakák
ezért tegnap... anyu átjött erkölcsi támasznak és fizikai segítségnek...
este 7-kor, a fürdés után semmi hurcolás, ringatás, semmi altatás - Maja az ágyában landolt, és rácsuktuk (képletesen) az ajtót
mi odakint a nappaliban hallgattuk, ahogy ordít szegénykém, időről időre csekkolva, hogy jól van-e... mert azt, hogy életben van azt elég hangosan jelezte... :)
teljesen megfordult az ágyában, és kékre sírta magát...
nem ám hogy elfáradt volna, á dehogy
10 perc üvöltés, 2 perc pihi módszerrel simán üvöltött este 10-ig
este 10kor evés, peluscsere... és láss csodát, aludt...
hát persze mert úgy elfáradt, mint a liba... a nagy ordibálásba...
én persze nemkevésbé... inkább lelkileg merít ki, mint fizikailag... nagyon rosszul bírom.
nem azt, hogy sír, mert azt még csak-csak elhallgatom ideig óráig... de a tudatot, hogy az anyja vagyok és felőlem ott bőghet a másik szobában és nem rohanok oda és nem puszilgatom és nyugtatgatom és szeretgetem... na ez nagyon szar
hajnal 2-ig aludt simán, moccanás nélkül
utána fél 3-tól fél 5-ig megint ordítás
majd öttől alvás újra, fél 10-ig
anyu szegény reggel 3/4 6-ra ment dolgozni és itt éjszakázott
én megpróbáltam lebeszélni (Gábor is) de hajthatatlan volt, és azért bevallom jó hogy itt volt
Gábor tudott aludni, én meg nem éreztem magam magányosnak és elkeseredettnek
a napunk ezután viszont szuper volt
délelőtt nézelődés, szinte semmi nyüszögés, sírás semmi, egyszer kétszer elkenődött, és evés előtt egy 20 perccel felvettem, hogy ne legyen egyedül (meg én se legyek egyedül - olyan jó, amikor ott szuszog rajtam a kendőbe bekötve)
ezzel próbálom kompenzálni az éjszakai "gonoszságot"
délután dokinéninél voltunk
1 hónapos kontroll, minden rendben, minden tökéletes, Maja gyönyörű
mondták ezt ők -
szépen nő, és nagyon rendben van minden
és olyan jól viselkedett, hogy ha elmeséltem volna milyen kisördög éjszaka, el se hiszik, mert annyira békésen, szépen, ügyesen elvolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése