az első napunk

folytatás következik...

szüléstörténet után rögtön...

Szóval folytatom ott, hogy visszahozták Maját, kicsit kék volt még, kicsit megviselt, de annyira gyönyörű, hogy sírni tudtam volna. Gáborral ottmaradtunk a szülőszobán, négykor ürült ki az alapítványi egyágyas, azt vártuk.

Addig is csak feküdtünk, Maja Gábor hasán, én meg próbáltam aludni, de persze nem ment...

Megpróbáltam megetetni, azzal a kis előtejjel, amim volt, kb 10 percet azért szopizott, nagyon ügyesen... persze ettől is le voltunk nyűgözve :)
Kb háromnegyed 4-ig aludt, utána elvittük a csecsemőosztályra, ahol a csecsemős teljesen ledöbbent, hogy én, aki 12-kor szültem, itt mászkálok... kicserélték a pelusát, volt benne mekónium, tényleg olyan mint a szurok... ragadós, feketés... szegénykém, nem is csoda, hogy olyan randa színű lett tőle a magzatvíz.

Utána 16.40-kor és 18.00-kor is próbáltam etetni, azt mondták minél többet tegyük mellre ilyenkor még a babát. Maja pedig tökügyesen eszeget... mondjuk ki tudja mennyi jön belőle...

Aztán kicseréltük a pelenkáját életünkben először csináltunk ilyet... amíg én csináltam Gábor drukkolt, amíg ő öltöztette én drukkoltam :) vicces volt.

Este 9-re megjöttek Gábor szülei, együtt mentünk fürdetni. Gábor és Miklós nem jöhettek be, mert jött egy anyuka fejni. Megmutattak egy pár dolgot, hogy mit hogy kell csinálni, pelenkázás, köldökcsonk ápolás, stb

Aztán Gábor hazamegy, majd holnap jönnek újra.

Tíz körül próbálunk újra enni, szerintem semmi sem jön, de ő lelkes...

Megjön anyu is, munkából... teljesen odavan az unokájáért... nem is csoda, egy gyönyörűszép tündérkénk van! Megkeressük a Magdit, odaadjuk neki a pénzt, ez a szülés számomra mindent megért...

11 körül beadjuk Maját a csecsemőosztályra, hogy tudjak aludni, aláírok egy papírt, hogy adhatnak neki cukros vizet, de csakis kiskanállal, nehogy a szopi rovására menjen...
Anyu hazamegy, próbálok aludni... nagyon sok minden jár a fejemben, mindent meg kell emésztenem, fel kell dolgoznom.
Megváltozott az egész életem...
1-től 2-ig ébren vagyok, utána pedig minden órában ébredek, és legszívesebben elmennék Majáért, hogy biztos jól van-e... de hát biztos jól van... paramama...

és ez csak egyre rosszabb lesz...