HSG!!! túléltem :)

hát túléltem!
mondjuk várható volt, hogy túlélem, de azért nem volt egyszerű

reggel felkeltem 6-kor, még összecuccoltam, lezuhanyoztam és anyu jött értem fél hétre, hogy odaérjünk hétre, amikor a betegfelvétel van
odaértünk kicsivel hét után, bejelentkeztem a betegfelvételen, mondjuk kicsit bepánikoltam, mert nem volt nálam semmi papírom, semmi beutaló, csak a személyim meg a TAJ-kártyám, de odalent nem volt semmi gond, mert csak mondtam, hogy nőgyógyászat és felengedtek zokszó nélkül
hihetetlen modernség van, kaptam egy csomó vignettás azonosító ragacsot, amin az adataim voltak, meg dossziét, meg ilyenek
fent leadtam a nővérszobában a dossziémat, kérdezték hol a beutalóm, mondtam, hogy nincs, mert HSG-re jöttem, és akkor mondták, hogy jól van, nem kell beutaló

kicsit vártam, aztán betettek a 9/B kórterembe, az ablak mellé, két nőcihez
előtte már odaköszöntem a Sanyinak, és amikor voltak a vizitek, akkor már pizsiben voltam (vettünk új szép pizsit a Schiesserben - világoskék, nagyon kényelmes, csinos pizsi)
anyu ott volt velem, és a nagyvizit után tudott beszélni a Sanyival, aki mondta, hogy most megy a műtőbe és majd olyan dél körül kerül rám a sor

na ezen aztán annyira kiakadtam, hogy sírni tudtam volna, tök feleslegesen ültem ott a kis szépséges kék pizsimben, kiszolgáltatott voltam és közben meg semmi bajom, minden rendbenvolt velem, nem vagyok beteg, nem vagyok rosszul, és különben is
és nem vittem se könyvet, se újságot, se az iPodomat... majdnem szétrobbantam a dühtől, a feszültségtől, a tehetetlenségtől...
aztán a nővérnek mondtam, hogy lemennék, mennék sétálni, vagy valami, mert nem bírok itt ülni, és akkor anyuval lementünk a büféhez, a gyógyszertárhoz, meg az újságoshoz
vettem újságot, anyu vett nekem egy FittMama magazint, vettem egy HVG-t, egy egész szudoku újságot meg egy Janikovszky Éva könyvet (Felnőtteknek írtam) és aztán mentünk vissza

már egészen jól meg is nyugodtam, és mikor visszaértem mondja a csajszi a szobából, hogy keresett a nővér, keresett valami orvos, és külöben is hol voltam... nahát ez érdekelt a legkevésbé, tekintve, hogy nem vagyok beteg
megtalált a nővér, és az orvos is, kikérdeztek, mindkettő UGYANAZT kérdezte meg, de hogy minek azt az ég se tudja... azontúl meg minek azt nekik tudni, mikor a Sanyi úgyis mindent tud, és ő kezel, szóval nem értettem egy cseppet se
ilyeneket kérdeztek, hogy mikor menstruáltam először, mikor utoljára, mi a panaszom, van-e gyógyszerérzékenységem, voltam-e terhes, van-e gyerekem, volt-e vetélésem
már elsőre is mindenre tudtam a választ, na de ismétlés a tudás anyja... :)

aztán anyu hazament, mert minek üljön ott velem délig, ezért kilenc körül elment, hogy megy bankba, aztán majd hívjam, hogy mikorra jöjjön értem...
olvastam, az első szótól az utolsóig elolvastam a fittmama magazint, megfejtettem egy csomó szudokut, írtam jó pár parázós smst (leginkább a Cathynek), beszéltem egy ügyféllel is (aki azt hitte azért sutyorgok, mert beteg vagyok, pedig csak nem akartam zavarni a szobatársakat)

és aztán egyszercsak derült égből villámcsapás jött értem a Sanyi... hogy na akkor indulhatunk, ez kb 10.40 körül volt
lementünk egy emelettel lejjebb a röntgenbe, de ott éppen valami történés volt, mert a főorvos elfoglalta a röntgen szobát és várni kellett, megkérdeztem Sanyitól, hogy mennyi idő ez a beavatkozás, mondta, hogy max 5 perc, és még azt is, hogy fáj-e, erre mondta, hogy olyan mint a menstruációs görcs... erre én mondtam, hogy ja, az jó, mert arra már úgyse nagyon emlékszem :)

aztán amíg ott vártunk addig jött egy műtős zöld ruhában, majd jött még egy zöldruhás, aki tolt egy kerekes ágyat... amin töprengtem, hogy vajon minek, tekintve, hogy ez egy ambuláns beavatkozás, és majd én szépen visszasétálok, legfeljebb lifttel megyek...
kérdeztem, hogy és utána mikor mehetek haza, mondta a Sanyi, hogy egy pár órát pihennem kell, merthogy kapok egy vénás injekciót és annak a hatását meg kell várni... na ez új volt, "milyen vénás injekciót?", "egy fájdalomcsillapító, nyugtató injekciót..." na ettől jól beszartam, mert erről eddig nem volt szó, és oké, hogy ez így jobb, de úgy utálom az injekciót... és különben is, de azért próbáltam könnyedén venni a dolgokat... reméletm nem fagy az arcomra a mosoly nagyon... mert belül rettegtem, és kiabálni tudtam volna, pedig ez csak egy kis apró dolog

meg persze azon is aggodalmaskodtam, hogy de mi van, ha nem jó az eredmény, és mi van, ha mindkettő el van záródva, és mi van, ha csak lombik lehet, és én meg inszeminációt akarok... gyereket akarok... jaaaaj

aztán felszabadult a röntgen, levetették a pizsim alsóját és ráfektettek a röntgengépre, de amikor megdöntötték, akkor kiderült, hogy nem jó felé néz a fejem, szóval fordulhattam meg
kaptam egy próba sugarat - ami azt hivatott megállapítani, hogy a szöveteim mennyire engedik át a sugárzást, mert csak annyit adnak, amennyi elég, annál nem többet, mert minek

közben a sanyi beadta a jobb karomba a vénás szurit, mondta, hogy álmos leszek, zsibbadni fog a kezem és keserű ízt fogok érzeni, és tényleg, ezek mind így voltak...
aztán valamit éreztem, hogy csinálnak velem odalent, de nem éreztem hogy mit, csak egy kicsit rosz volt, és feszített és görcsölt, és a röntgenesnő meg forgatott jobbról balra, balról jobbra, és valahogy tétován, mintha egy gödörből hallanám, hallottam, hogy a bal oldal jó, de a jobb nem, a baloldali átengedi, az átjárható, de a jobb nem...

aztán vége volt, mondták, hogy kész, én azt hiszem megkérdeztem, hogy "csak ennyi?" biztos vicceskedni akartam, de szerintem így utólag nem nagyon volt vicces...
a műtősfiút viszont mindenáron meg akartam győzni, hogy átszállok egyedül az ágyra, mert nagyon nehéz vagyok, és ne emelgessen, azt hiszem meggyőzött, hogy csak nuygi, nem vagyok nehéz, elbír, majd ő átemel... csak kapaszkodjak a nyakába, és amíg emelt, közben is kérdezgettem, hogy de nem vagyok-e nagyon nehéz....

visszatoltak a kórterembe, ott már nem győzködtem a srácot, hogy majd én átmászok... olyan volt, mintha nagyon részeg lennék, teljesen el voltam kábulva... gyorsan kivettem a kontaktlencsémet, felhívtam anyut, aztán az ancsát is... nem is értem... anyuval nagyon lassan beszéltem, aztán aludtam, közben napoztam, mert besütött a nap, a nővér betakart, megkérdezte jól vagyok-e, és fél kettőig aludtam...

aztán felhívtam anyut, hogy 3-ra jöjjön értem
elmentem a hormonlelelemért, felmentem a Sanyihoz, hogy megkérdezzem, hogy mikor mehetek haza és egyáltalán mi az eredmény, mondta, hogy majd még jön le, és beszélünk

olyan 3-ra odaértek anyuék, akkor jött le Sanyi is, elmondta, hogy a bal petevezeték átjárható, a jobb el van záródva, de lehet hogy csak egy kis izongörcs zárja, laparoszkópiával ki lehetne fújni, de nem szükséges, mert egy is elég ahhoz, hogy az ember terhes legyen

aztán megkaptam a zárójelentésem, és jöttem haza
anyuhoz mentünk, még átbeszéltünk egy optimális diétát amit terhesség előtt is, és alatt is lehetne csinálni gond nélkül, és aztán jött értem gábor

és jöttünk haza...
szóval nem lesz lombik program... valószínű elég az inszemináció is...

a böjtölésen még mindig gondolkodom nagyon, mert olyan jó lenne mondjuk 66-67-ről indulni, nem 72-73-ról...