próbálom megfogalmazni magamban, hogy hogy vagyok, mit érzek, de az a baj, hogy olyan elveszett vagyok, nem találom magam, pedig most kéne igazán tudnom, hogy mit akarok, hogy akarom, olyan nagyon tudatos voltam, hogy azalatt az egy év alatt elhasználtam 10 évnyi tudatosságot és most meg itt vergődök mint egy fénytől megvadult molylepke
ez a holnapi vizsgálat, pedig ez csak a kezdet
mind anyagilag, mind fizikailag, mind lelkileg ez még nagyon az eleje, még nagyon sok energia kell, és nem érzem azt az iszonyatos akarást magamban, mint néha érzem
lehet hogy csak félek és ez elrettent
Gábornak is rossz, biztos neki se könnyű... az ember mindig azt gondolja, hogy csak neki rossz, önző módon mindig úgy érzem, hogy az élet velem szúrt ki, de közben hát vele is, mert simán lehetne egy olyan barátnője, akinél ugyanezek a problémák nincsenek meg és minden klappol és boldogan élnek, míg meg nem halnak... de ő velem van, és ezért az én nyomorom az ő nyomora is... és én önző módon csak magamra gondolok mindig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése