Bosszantó

Vannak a fontos dolgok, és vannak a kevésbé fontosak.

A fontosak a gyerekek, akik most épp betegek mindketten. Lénával kezdve, aki egész héten nem ment bölcsibe, aztán Majával folytatva a sort, akit viszont szerdától nem vittük. Mivel Éva néni addigra már két napja mondogatta, hogy nem kéne hozni...
Anyu is beteg - de bevállalta őket szerda-csütre. Kedden én voltam itthon, hétfőn meg anyu volt Lénával.
Remélem kicsit jobb lesz a helyzet, ha véget ér a tél, mert nagyon rossz, hogy folyton valamelyiknek folyik az orra, köhög vagy lázas.

Anyu is nyugíjas lesz, Klári is - csak megoldódik valahogy...

Ennyit a fontos dolgokról. A többi pedig a munka, és minden, ami ezzel jár.
Azt gondolom, hogy a belerázódás nem volt nagyon vészes. Mondjuk egyszerűbb úgy belerázódni, ha sok a dolog, de azért mostanra már alakul.
Szeretnék igazán segítségére lenni azoknak, akikkel dolgozom - szóval nem irányítani őket, meg főnökösködni, hanem motiválni meg képezni stb.

Nyilván van jópár dolog, ami bosszantó. Van a kicsit bosszantó, és a nagyon idegesítő, meg vannak a kifejezetten frusztráló emberek-momentumok. Ezeken próbálok felülkerekedni, még nem bírtam kitalálni a stratégiát, hogy pontosan hogyan, úgyhogy egyelőre improvizálok, néha konfrontálódom, néha hallgatok - egyik sem jó...

Sajnos a blog túl nyilvános, ahhoz, hogy neveket soroljak és valószíűleg évek múlva erre nem fogok emlékezni... de akkor nem is fontos.

fél bejegyzés

Talán van 3 percem (he mégsem, akkor nagyon rövid lesz a bejegyzés), hogy jelentkezzek.

Léna másfél napig bírta a bölcsit, kedden du 1-kor telefonált Kriszti néni, hogy belázasodott és kiütések vannak rajta. Gábor ment érte és rögtön vitte is a dokihoz, vírusos torokgyulladás, amit szerintem a bölcsiundor váltott ki... A kiütései persze elmúltak addigra, mire az orvoshoz értek, így nem tudták megnézni, de a csalánkiütés elég egyértelmű...

ennyi időm volt


pffff

Új év, új feladatok

Túl vagyunk a 2010-en is, elképesztő-hihetetlen-lenyűgöző.
Fáradt is vagyok, kicsit tanácstalan is.

Ma jöttem először dolgozni, úgy élesben.
Reggel 6-kor keltem, hajszárítás, smink, öltözés, utána ébresztő a lányoknak, aztán Maját vittem az oviba, persze a százkilós ovis-zsákkal együtt... Aztán Lénát a bölcsibe, százkilós bölcsiscuccokkal együtt.
Utána még haza, átöltözés, magamhoz vettem a gépemet meg a táskámat és uccu...

Idebent minden olyan fura... kicsit unatkozom is, kicsit tanácstalan is vagyok, semmi sem olyan mint régen, de majdcsak kialakul...

Majd sztem lesz időm, úgyhogy update-elem a blogot... egyszercsak - mondjuk holnap...