Hurrá nyaralunk

Első közös négyes nyaralásunk! Ami igazából nem is négyfős volt, mert nyolcan voltunk.

A helyszín Lignano Sabbiadoro volt, mintegy 680 km-re Budapesttől a Google Maps szerint. Időben az út kb 8 óra volt, odafelé azért mert eltévedtünk egyszer (még Magyarországon), visszafelé pedig mivel nappal jöttünk többször megálltunk. Hát egy hangyányival hosszabb volt, mint a legközelebbi horvát lehetőség, de szerintem megérte.

Egy 8 fős apartmanban laktunk, ami a képen persze sokkal jobbnak nézett ki, mint élőben, de igazából még így is nagyon szuper volt. Volt két medence, egy felnőtt és egy gyerek, és egy sorháznak kinéző komplexum volt az üdülő, körbe a medence körül. Maga az apartman három szintes volt, összesen négy szobával, ami pont elég volt nekünk. A gyerekeknek volt külön szobája, ami egyszerűen muszáj volt, mert első éjjel, amikor velük aludtam Léna egész éjjel csuszpitolt az utazóágyban (a körmével kapirgálta az ágy orkánanyag borítását, amitől megőrültem), Maja meg megállás nélkül pörgött, mint egy ventillátor - nem alvás helyett, hanem közben...
A tengerpart kb 800m-re volt, ami jó 15 perc séta, gyerekekkel akár ennek többszöröse is lehet. Nagyon jó kis homokos tengerpart volt, ahol első naptól béreltünk napernyőt és napágyat. A víz sokáig sekély volt, így Maja simán bent fürödhetett, de még Léna is előszeretettel tapicskolt a homokban-sárban.

A napi program gyakorlatilag elég egyhangúan reggeli, tengerpart, ebéd, medence, vacsora, alvás volt. De Léna napközben is aludt egyet a babakocsiban, Maját meg úgy kellett szinte leötni, hogy aludjon, annyira fel volt pörögve.

Voltunk egyszer állatkertben, amíg a nagyszülők Velencébe látogattak. Mentünk vizibiciklizni is, meg fagyizott Maja minden nap, volt, hogy kétszer is. Léna meg lábra kapott, így most azt mondhatjuk, hogy 11 hónaposan próbál menni, ha segítik. Még magában persze nem indul meg, de nem félek tőle, hogy az is itt lesz pillanatok alatt. Maja is 13 hónapos volt, amikor elindult magától.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a hazafele út nem volt jó, mert nem is nagyon akartunk még hazajönni, meg a gyerekek is ébren voltak szinte végig. Maja amint beültünk az autóba kérdezte, hogy mikor jövünk újra Lignano Sabbiadoro-ba? Hát majd jövünk, mert nagyon jó volt.

Majd teszek fel képeket.

Születésnap hegyek

Mivel az idei születésnapjaink pont a nyaralásra esnek, muszáj volt megünnepelnünk őket előtte. Ennek az lett az eredménye, hogy csütörtökön és pénteken is ünnepeltünk.
Csütörtökön Anyu, Árpi, Trudimama, Gergő, Adri, Bence meg mi voltunk, pénteken pedig Klári, Miklós, Zsolti, Gabi egészítették ki a családot.

Majának sajnos képtelenség volt elmagyarázni, hogy nem csak neki van születésnapja, de igazából a legnagyobb bjom nekem volt az egésszel, mert én készültem meg sütöttem a tortát mindkét alkalommal, kvázi saját magamnak is.

Maja kapott egy csomó mindent már megint, részben olyanokat, amire szüksége volt, pl napszemüveg, meg egy csomó könyvet, egy szuper jó játékot tőlünk, egy fürdőköntöst meg egy tanuló pénztárgépet. Én sem panaszkodhattam az ajándékokra, bár egy részét együtt választottuk, így az nem volt meglepi. Anyutól viszont kaptam egy Calvin Klein órát - igazán kitett magáért, főleg, hogy Gergő is kapott egyet.

Viszont már teljesen be voltunk zsongva a nyaralás miatt, pakolás meg készülés, és közben a szülinap egy kicsit sok volt, főleg, hogy az igazi születésnapok majd még csak ezután jöttek.

Léna és a labda, Maja és a pálcikaember

Miután Maja hazajött a Balatonról csütörtökön Anyu elvitte Lénát két napra, hogy legyen Majával egy kis időnk együtt. Azt kell mondjam, hogy Maja tényleg álomjól viselkedik, ha nem érzi azt, hogy küzdenie kell a szeretetünkért, vagyis ha Léna nincs ott.
Nem mintha Léna annyi vizet zavarna, mert ő aztán elvan magában, pakol, mászkál, vigyorog. Jól van, hogy negatívat is írjak róla: akaratos, nyafog, ha elveszi Maja a játékát és éktelenül tud panaszkodni, ha valami nem tetszik, vagy mondjuk éhes.

Mindenesetre Majával lenni jó volt, nyugis volt, türelmes, figyelt mindenre, angyalként viselkedett a buszon, a Tropicariumban, meg egyáltalán. Mondjuk nem telt el egy nap, és közölte, hogy menjünk el Lénáért, mert Léna az ő testvére :) Úgyhogy elmentünk érte.

Amikor Léna meglátott bennünket, először alig hitt a szemének, aztán sikongatva odarohant (!) hozzánk négykézlábon. :) Vicces volt.

Léna amúgy egyre biztosabban áll, próbál haladni oldalra kapaszkodással, bár a leüléssel eléggé hadilábon áll még. Viszont magyaráz...
Ha éhes, akkor elkezdi mondani, hogy mam-mam, Maja is ezt mondta a hamm helyett. Illetve tegnap elhangzott az, hogy "abba", a labdára.

Maja pedig rajzolt egy emberkét teljesen egyedül. Nem tudom a képen mi látszik, de zülddel van egy emberke, feje, szeme, keze, lába, teste van. Szerintem a még nem hároméves gyerektől ez szuper teljesítmény. :)

Balatoni nyááááár

Szombat reggel Gábor levitte Maját meg Anyut Lellére a Richter üdülőbe. már hetek óta mondogattuk neki, hogy megy a Nagyikával a Balatonra (nem Balcsira, hanem Balatonra, javított ki minket Maja), így szerencsére az elválás teljesen jól ment.

Gergő is lent van meg Bea, úgyhogy van Majának társasága. Fürdenek, szaladgálnak, homokznak, esznek-isznak, biciklizni járnak, stb. Egyszóval remekül érzi magát.
Persze most már haza szeretne jönni, de ez nem is baj, mert ma már amúgyis jönnek.

Gondolom újrakezdődik a "megtorlás" és el sem engedi a kezemet egy hétig. De sebaj, már amúgyis hiányzik.
Anyu azt mondta, hogy álomszerűen viselkedett, de azért fárasztó vele. Ennek csak azért örülök, mert ez igazolja, hogy nem velem van a baj, hanem Maja tényleg egy aktív, felpörgött gyerek, akihez birkatürelem kell...

Tegnap itt voltak a lányok Kisvárdáról, a másodperc törtrésze alatt minden lekerült a polcokról, rohangálás-kiabálás, kettő szót alig bírtunk Magdival váltani. Pisti meg csak regenerálódott a kanapén... hosszú volt az út idáig. Úgy volt, hogy itt alszanak, de aztán mégsem, hanem továbbmentek Tatabányára Magdi húgához. Na majd legközelebb.