Elég volt

őszintén szólva megelégeltem ezt az éjjeli ébredéssorozatot, a 3-4 keléssel, vízitatás, szopi, víz

esetleg rosszabb napokon Maja is kel

ráadásul ő meg reggel 6-kor befekszik közénk, onnantól nem lehet aludni

jó-jó, oké, most alszik már fél kilenc körül legkésőbb (egy pár hete ugye ez volt a legnagyobb bajom, most ez megoldódott, hát panaszkodom másra) de reggel olyan korán kel...

mindegy, nem olyan vészes.

szóval megelégeltem, és különben is, nem akarom én ezt a szopit örökre fenntartani

meg aztán, most nem arról van ugyan szó, hogy nincs elég tejem, de nincs rengeteg

van pont annyi, amennyi ahhoz elég, hogy ne nyűgösködjön Léna nappal, de mi van ha éhes éjjel és azért kel

igen, tudom, idegrendszeri fejlődés, miegymás, de gondoltam megpróbálom

tegnap előtt elővettem a mélyhűtőből azt a két adag (minimális, tudom) lefagyasztott tejet, amit fejtem.

összesen 4-szer (n-é-gy-sz-er) fejtem amióta Léna megszületett és megmondom őszintén, hogy nem bánom, nem hiányzott még ez a macera is (ez most gáz, hogy így gondolom???)

szóval tegnapelőtt este odaadtam Lénának este a tejet a szopi után, 100 ml volt a két adag össz-vissz

hát semmi nagy változás, éjfélkor víz, kettőkor szopi, négykor szopi

gondoltam, na ez nem vált be

de mivel egy próba nem próba, és csak az a próbálkozás, ha legalább egy pár napot adunk neki az átállásra, viszont tej már nem volt

így aztán kiváltottam a tápit, amit a doktornő felírt még a legelején

adtam neki 100-at a délután 5-ös evésnél

amikor egyébként sütőtököt evett nagy falatokkal

akkor nem kérte, de este 6-kor megitta az egészet

utána fél nyolckor szopi és csináltam neki még 120-at, hogy ha kéri, akkor igya, aztán aludjon - hátha ez a baj (megette a felét, 60-at meghagyott)

hát azt hiszem ez volt

ugyanis kettőkor egy kicsit felnyekergett, de visszaaludt, aludt négyig, akkor szopi, és utána nyolcig újra aludt

az este 8-től 4-ig aludt - ez azért jó

úgyhogy ma is kap tápit szopi után, és a szopi meg tart amíg tart

nem ettől leszek jó vagy rossz anya, úgyhogy nem érdekel :)

érdekes, hogy minden szívfájdalom nélkül adtam neki a tápit, nem úgy mint Majánál, amikor zokogtam, hogy tápszert kap... :) az évek és a tapasztalat

btw a szopival való akkori nyűglődés kismiska a mostani hisztikhez képest, úgyhogy ha bárki szopival küzd, akkor ne tegye! van annyi más probléma, ez ne legyen az!

Csabáéknál voltunk, és Anna mesélte, hogy 3 hónapot küzdött Csabika szoptatásával, szegény, annyira sajnáltam, ráadásul mondta, hogy akivel ő beszélt az mind azt mondta, hogy á, a szopi nem nehéz, megy mint a karikacsapás, úgyhogy teljesen kivolt attól, hogy ez mindenkinek megy, csak neki nem... pedig közben azért ez nem is olyan egyszerű

sajnálom, hogy nem beszéltünk akkor... :(

Fordulni? dehogy

Ja, és Léna még nem forog.

Nem mintha ettől aggódni kéne, de örülnék, ha végre megfordulna. Oldalra már fordul és oldalról hasra is, de magától még nem fordul át.

Azt nem mondhatni, hogy túl nagy súlya van (6,5 kg volt legutóbb) meg azt se, hogy csak fekszik folyton, mert örökké jár a lába, emelgeti, fordul oldalra stb.

Vinném én babaúszásra, mert tudom, hogy az nagyon hasznos és sokat dob 1-2 alkalom is a fejlődésén, de az a baj, hogy ebben a nyúlós-nyálkás gusztustalan időben elkap mindenféle nyavalyát, aztán itt fog nekem szörcsögni egész végig... Úgyhogy nem tudom.

Megkérdezem azért az uszodát és elviszem a jövőhéten talán.

Elromlottak

hát persze hogy elromlottak, mivel a múltkor olyan nagyon dicsekvőre vettem a figurát

Maja alszik ugyan éjszaka, de este megint be-bepróbálkozik a "nem akarok aludni" témával, megintcsak szigorúan próbáljuk, de nagyon nehéz. És most napközben is nehéz vele, sokat nyafog, hisztizik, nyűglődik. Átlag 2-3 hetente hangulatváltás van nála, felvesz valami újabb idegesítő szokást, aztán megint visszaváltozik angyallá. Vasárnap volt a mélypont, bár be kell vallani, hogy mi is hibásak voltunk.

Egyrészt csináltuk a dossziék utolsó részét (már három hete ezzel nyűglődtünk, este, napközben, marha fárasztó volt) másrészt meg az ebéd főzés két gyerek mellett nem igazán felüdítő dolog.

Maját például egyáltalán nem érdekli, hogy nem lesz kész az ebéd, ha nem hagyja hogy megcsináljuk. Ő játszani akar, velünk, azt amit ő akar - kit érdekel, hogy közben odaég a fasírt.

Én délre olyan ideges voltam, hogy fogtam magam, felöltöztem és sétáltam egy kört - de előtte még ordítottam is egy sort Majával...

Ja, és amitől aztán kikészülök teljesen, hoy közli, hogy neki nem kell pelus, mert ő bugyit vesz és majd előre szól. Jön a nagymonológja arról, hogy az okos nagylányok nem pisilnek a bugyiba meg a pelusba, csak a vécébe és előre szólnak, bla-bla.

Jó, akkor lássuk! Kétszer egymás után pisilte össze magát, úgy, hogy közben folyamatosan kérdeztem, hogy Maja, pisilni?

A második után kiborultam. Nem érdekel, hogy nem szobatiszta, de ne szivasson! De hát honnan tudhatnám, hogy nem fog szólni, mikor azt mondja, hogy szólni fog? Ha nem adok neki esélyt, akkor sose derül ki, hogy nem szobatiszta-képes-e már...

Pfff - na mindegy.

Léna meg újra relatíve sokszor kel. Éjfélkor, 3-kor, 6-kor. Éjfélkor csak vizet kap, de 3-kor meg 6-kor etetem. És van, hogy közben is fel-felsír. Nem igazán tudok rendesen aludni így... Reggel alig bírok felkelni, este meg 1 órakor se bírok elaludni.

Most adunk Lénának már almát, barackot, meg almalevet is iszik (ezt nagyon szereti). És cumisüvegből adom, nem érdekelnek az ellenvélemények. Nem kavart be eddig a szopiba, úgyhogy ha mostantól bekavar az se érdekel.

Ráadásul úgy érzem kicsit fogy a tej, de nem bírok érte közdeni, úgyhogy ha fogy, akkor fogy. Arra gondoltam 5 hós koráig kihúzzuk - az még egy hét - és utána lehet hogy adok neki kiegészítésnek tápit estére.

Szemétségnek tűnhet - de vállalom, hogy így gondolom - engem a szopi annyira nem tesz boldoggá, hogy foggal-körömmel küzdjek érte, sőt. Macera és nem tudok fogyókúrázni sem. Ez utóbbitól szar a hangulatom, és bizonyos fok után azt hiszem felesleges erőltetni. Léna már megkapta azt a védettséget, amit a szopi ad, és továbbra is fogom szoptatni, de nem törekszem a 6 hónapig csak anyatej és utána meg szopi amíg lehet témára. Megint a régi nóta, de ha fogynék a szoptatással akkor talán. Így elképzelhetetlen.

Nincs kedvem mártírkodni és fáradt-nyűgös-hisztis vagyok minden miatt.

Szóval ennyi. Majd meglátjuk, hogy lesz.

Bölcsifarsang

Farsang volt a bölcsiben, és Maja először nyúl akart lenni, megcsináltuk neki a fülét-farkát, de aztán felpróbálta a katicajelmezt és inkább katica akart lenni.

Ami csak azért pech, mert volt még egy katica rajta kívül, de ezt ki tudta előre. Leglább nem tündér avgy királylány vagy mi akart lenni. Abból is volt kettő ugyanis minimum.

Zalán (aki kék ruhában motorversenyzőnek öltözött) anyukája bement a bölcsibe és fotózott egy párat.

A két kép, amin látszik Maja - csatolva.

Az persze nem látszik, hogy katica, a fején csápok vannak, a hátán meg szárny, de mivel szemből van a fotó, ez utóbbi nem látszik.

A képen Zalán, Maja, Ágoston és Blanka.

Zalán és Blanka a nagy barátai Majának. Zalánnal szoktak főzni, Blankával meg hazafelé szoktunk együtt sétálni.

Léna újra jól alszik, és hálistennek Maja is.

Na ha most ezt leírva elromlanak, akkor nem írok többet semmit...

Léna egyszer felébred éjfélkor, de akkor adunk neki egy kis vizet, egy-két korty után visszaalszik szépen. Utána négyig bírja, akkor etetem és hét körül újra.

Maja is ha felébred akkor egy kis vizet iszik szigorúan pohárból - már ő is így kéri: anya hozzál vizet pohárból - aztán betakarózik és alszik tovább.

Reggel 7-kor kel magától és este fél kilenckor alszik egy mese után.

Úgyhogy szavam nem lehet, mert most mindkettő jófej.

Lénának adunk gyümölcsöt, nem érdekel a szopi, ha egy evésre nem lakik jól, akkor adok neki almapürét meg almalét és így minden tök jó - tej is van, nem is éhes.

Viszont nem tudom, hogy hogy lesz majd a szopival hosszabb távon

Ma itt volt a védőnő, tök váratlanul jött. Vagyis nem váratlanul, hanem elfelejtettem, hogy jön. És mondta, hogy amíg van tej, addig ne nagyon adjak neki mást mint almát-barackot 6 hós koráig, de azt is csak az íze kedvéért...

Így nem tudom hogy tudok fogyókúrázni, pedig már nagyon vágyom rá... azaz nem a fogyókúrára persze... hanem a régi ruháimra... mi lesz így velem, jön a nyár...