Nem mondom, hogy jó volt, utálom az injekciókat. Brrrr.
Kedden Maját vittem oltani, de előtte vettem neki egy cicát, mert ha nekem fájt az oltás, akkor neki is fog...
Elég hektikus volt a délután, mert 3-kor elindultam Majáért Lénával, rohanás át a dokihoz a zuhogó esőben egy gyerek plusz babakocsi... pfff. Ennyit arról, hogy az anyukák otthon "babáznak". Nekem a babázás az valami kellemes játékos időtöltés. Ezt a szót az találta ki a gyerekkel való otthonlétre, aki síró gyereket még nem látott közelről, sőt egy dacos kétéves 20 kilométeres körzetében még nem tartózkodott.
Na mindegy... szóval babázunk...
Maja a dokinénihez szívesen bejött, mert ugyan mondtam neki, hogy szurit kap, de azt nem tudta, hogy az mi, és még ajándékot is ígértem neki, szóval jött vidáman.
Egy kicsit sírt csak, de annyit szabad, mert tényleg fáj a szuri, jobban mint a vérvétel. Utána odaadtam neki a gyógyító cicát, és hazafelé azt magyarázta, hogy már nem fáj, mert anya hozott egy gyógyító cicát és az meggyógyítja a fájós lábát. :)
Sőt, olyan nagylelkű volt, hogy mondta, hogy majd ha Léna kap szurit, akkor majd az ő lábát is meggyógyítja a gyógyító cica...
Ma meg egész nap vasaltam és mostam, amikor Léna aludt. Meg írom-rajzolom tovább a mesekönyvet Majának. Készen kéne lennie karácsonyra.
Már készen van 4 mese és készül még 3, amit megírtam már csak meg kell rajzolni.
És szerettem volna a Picilányos meséket is beleírni-rajzolni, de nem biztos, hogy lesz rá időm karácsonyig.
A karácsonyi bevásárlólistánk megvan már, de még meg kell venni. Remélem megjön a pénzem már mihamarabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése