A péntek éjszakánk rettenetes volt, óránként keltünk szívni az orrát porszívóval. Szombat-vasárnap már jobb volt, de nem tud szegény aludni, mert nem kap levegőt.
Én meg idegbeteg vagyok attól, hogy a három óra helyett másfélóránként fel kell kelni hozzá. Napközben jobban alszik, meg ha magam mellé veszem akkor is jobban alszik. Érdekes, a nagyágyon alva nem szortyog... Ki a csoda érti ezt.
Mindenesetre már emlékszem, Majával is így volt, síkideg voltam attól, hogy éjszaka szoptatni kell - valahogy ezen kéne változtatni, mert megint nem lesz tejem. De nem tudok fekve szoptatni, mert akkor elalszom én is, Léna is, és órákon át eszik minden hatékonyság nélkül. Az ágyban ülve meg baromi kényelmetlen, legalábbis még nem találtam meg azt a pozíciót, ami kényelmes lenne.
Ma éjszaka is, éjfélig aludt kb kilenctől, utána kelt 2-kor, utána 3-kor, utána 4-kor. 5-kor odavettem magam mellé, Mikor már magam mellé vettem, akkor nem is akart enni, csak odabújt, belekapaszkodott a háóingembe - alig bírtam lefejteni a kis ujjait, amikor kimentem pisilni, és akkor aludt fél 8-ig, fél nyolckor evés és utána fél 11-ig aludt mellettem az ágyban.
Fél 11-kor evett, utána délben megint evett, eddig nyöszörgött, és betettem a hordozóba hogy mindjárt indulunk sétálni, de bealudt, úgyhogy megvárom, amíg felébred, most nem kedzem átpakolni.
Ezt a gyakori evést nem szeretném állandósítani, de a doktornő mondta, hogy ne vigyem el hozzá az orrfolyás miatt, mivel gyógyszert úgyse ír neki, etessem sokat, orrcsepp, orrszívó, sapka a fejére és napoztassam az arcát. A hét végére már jobban lesz.
Hát remélem...
Maja most Kisvárdán van, gondoltam ezen a héten egy kis rendszert csempészek az életünkbe, de ez az orrfolyás bekavart, a bedugult orrú babával mit lehet csinálni... etetni, orrot szívni. Hát így jártunk.
Egyébként is teljes lelkiismereti válságban vagyok, mert a kicsinek úgy érzem többet engedünk, mint Majának. Maját hagytuk sírdogálni, az ágyában kellett aludnia, napközben mondjuk nem hagytam sírni - nem is emlékszem hogy teltek el az első hetek. Most Lénát nem hagyom sírni éjjel, részben Maja miatt, meg amiatt, hogy az orra folyik. Majánál úgy volt, amikor már egyszer átaludt 4 órát éjjel, akkor hagytuk sírni ha hamarabb kelt...
De mit csináljak? Nem a sírása a baj, hanem hogy nem tudom, hogy jó-e...
Amikor egyedül vagyok és gondolkodom, hogy mit hogy kéne, akkor mindig elbizonytalanodom, hogy biztos most is valamit el fogok szúrni. Ha nem a kicsivel, akkor Majával... Ha alszik nappal akkor azon aggódok, hogy éjjel nem fog, de felébreszteni meg nem akarom. És olyan egyedül érzem magam... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése