de az én lelkemmel ki törődik? csak azt hallom, hogy ne legyek dühös, ne legyen türelmetlen, meg ideges, de az vagyok... sajnálom
tényleg sajnálom, de nekem ez nehéz...
ha az egyikkel minden rendben, tuti, hogy a másik "kitalál" valamit
ha Maja alszik, biztos, hogy Léna nem, és sírásával felkelti a nagyot
ha Léna alszik, biztos, hogy Maja nekiáll randalírozni, hátha felébred a kicsi... ennek legenyhébb verziója a cumisüveg ágykerethez csapkodása meghatározott ritmusra... jegyzem meg csendben, olyan mintha az én idegeimen táncolna meghatározott ritmusra
persze lehetne rosszabb is, tudom
mindkettő egészséges (leszámítva a kis náthát, de nem így értem), okosak, épek, szépek
egész jól telnek az éjszakák - Majával ilyenkor már gondok voltak a felborult életrend miatt)
Maja nem bántja Lénát, csak szeretgeti - ebben néha túlzásokba esik, de amíg nem üti-vágja direkt, addig semmi vész
tudok szoptatni stb
de biztos lehetne jobb is, és ha másoknak lehet az az elvárása, hogy én legyek türelmesebb, akkor nekem miért ne lehetne az a vágyam, hogy fél kilenckor letehessem mindkét gyereket aludni és még egy órát értelmesen eltölthessek felnőttként, mielőtt bezuhanok az ágyba, mondván, hogy mindjárt kelni kell etetni
és ha ez a vágyam nem teljesül (eddig még egyetlen egyszer sem) akkor miért nem lehetek csalódott, dühös?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése