Képek (cenzúrázatlanul) itt.
A cenzúrázatlanság abban áll, hogy nem válogattam ki azokat, amin hülye fejet vágok... hanem itt van minden... de mindegy. Némelyiken gyurmafigura arcot vágok, némelyiken bénát, de hát ez van...
Szép volt, jó volt, minden rendben volt, azaz nem volt vele semmi komolyabb gond.
Pénteken mentem manikűröshöz, szombat reggel 9-re mentem a Misihez, megcsinálta a hajamat, annyira durva, hogy olyan frizurát sikerült csinálnia, mintha legalábbis hátközépig érő hajból csinálta volna, nem pedig az én csutka hajamból.
Utána mentünk anyuhoz, jöt a sminkes lány, kisminkelt. Bár nem volt az a megszokott hétköznapi szemfesték, alapozó jellegű, hanem ennél sokkal erőteljesebb, de mikor megszoktam, akkor már jó volt.
Pont időben készültem el, mire kész volt a smink, felöltöztem, anyu igazgatott egy darabig, aztán már jött is Zsolti értem, és mentünk haza.
Annyira szuper idő volt, hogy szebbet kívánni se lehet 22-24 fok, szikrázó napsütés, egyszerűen tökéletes. Tervezni se lehetett volna jobbat.
A házasságkötőteremben nagyon zavarban voltam, rettentő fura volt, hogy mindenki minket néz, nem vagyok én ehhez ilyen módon hozzászokva. Mert ha prezentálok, akkor mindenki figyeljen arra amit mondok, de ne azt méregessék, hogy milyen a sminkem vagy a ruhám. Na mindegy.
A csokrom gyönyörű volt, a hajam szuper, a többi adottság :)
Maja nagyon cuki volt, a házasságkötő teremben odamászott hozzánk, beült Gábor ölébe, de ő átpasszolta Zsoltinak.
Utána mentünk a templomba, ahol a lelkész elég érdekesen beszélt, fogalmam sem volt, hogy mire akar kilyukadni, de mások se nagyon tudták hova tenni. Mindenesetre nem volt túl hosszú, az eskü szép volt, és aztán már vége is volt. Eljött Cathy, meg egy csomó munkatársam, Gábor ismerősei közül is páran. Nem szóltunk a lelkésznek, hogy nekünk már van egy gyerekünk, úgyhogy kicsit fura volt, amikor a templomi szertartás után Maja felkéredzkedett az ölembe és ölelgetett meg mondta, hogy "anya, szeret" és a lelkész meg megkérdezte, hogy kinek a gyereke. Mondtuk, hogy a mienk...
Aztán mondta a lelkész, hogy máskor is vár minket, keresztelőre is akár. Nem tettük hozzá, hogy most már megvárjuk Lénát :)
A vacsorára 4 után értünk oda az étterembe, welcome drinkek meg sütik voltak kipakolva, és annyira csodaszép idő volt, hogy mindenki a kerthelyiségben ült és beszélgetett meg eszegetett. Kábé fél hatkor kezdtünk el enni, Miklós mondott egy köszöntőt, utána pedig leves és a marhapörkölt.
Utána kis szünet, majdnem egy óra, aztán jöttek a sültek, nagyon finom volt minden, jó volt hogy steak burgonyát kértünk, finomak voltak a husik, volt elég savanyúság.
Utána megint szétoszlott a társaság, és 9 körül volt a torta.
Csoda-Daubneres, nagyon finom volt, és 1-2 szelet kivételével mind elfogyott.
Maja végig csúszdázott meg mászkált és szaladgált, szuperül elvolt, anyuék vitték haza negyed 10-kor, de nem hisztizett, nem volt vele semmi gond.
Összességében nagyon jól sikerült minden, nagyon igényes volt, szép volt. Örülök, hogy nem spóroltunk a dolgokon, tehát pl a dekoráción, csokron, a meghívón, az ültetőkártyán, a kaján...
Szerintem nagyjából mindenki jól volt, nem hallottam nyafogást vagy panaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése