Majának egyszerre jön 3 őrlőfoga - kettő fent, egy meg lent jobboldalt, ami értelemszerűen megviseli őt is, és ezáltal engem is... Olyan mintha egyszerre jönne 3 bölcsességfogad, borzalom... ráadásul ellentétben velem, aki kábé sose voltam lázas, ő belázasodik egy perc alatt.
Tegnap is 39-et mértünk este, úgyhogy hűtőfürdő és kúp volt az esti menü, de szerencsére éjjel jól aludt. Meg is kell majd nézzem, lehet hogy áttört a foga, és ma már nem is lesz nyűgös... a tegnap ugyanis tragikus volt az egész nap... minden baja volt, sírt, nyafogott, aludni se akart, pedig tökfáradt volt. Ettől én is olyannyira lefáradok, hogy este már csak néztem ki a fejemből.
Nem egyszerű ám ez az anyaság - a "csak" a gyerekkel kell törődni nem olyan sétagalopp...
Most pedig nagyon munkám sincs, vagyis van, de nem is tudom... olyan lassabbak a napok... érdekes ez.
A héten voltunk fitnessteremben is 2-szer, most megint nem tudunk menni, mert taknyos-lázasan nem merem vinni - én se örülnék, ha más odahozna a betegséggyanús gyerekét, még akkor is, ha szerinte nem fertőz, mert ezeknél a bébibetegségeknél ki tudja... meg egyáltalán, ki tudja...
Egyébként pedig rohamléptekkel közeledünk a járás felé, már ott tartunk, hogy ha cipő van a lábán, akkor 3-4 lépést megtesz egyik kapaszkodótól a másikig, illetve hosszasan tud állni. Csak úgy bele a vakvilágba nem indul el még, vagyis igen, de négykézláb :)
Remélem most már tényleg elindul lassan, már annyira várom...
Ja és azt mondja, hogy gugyli-bugyli vagy valami hasonló. Sajnos nem bírom megállapítani, hogy pontosan mit mond, és azt se, hogy mi szeretne, mert ezt olyankor mondja, mikor "beszél". Például amikor mondom neki, hogy na, mondasz valamit apának a telefonba? akkor kezdi ezt a bugylizást és gurgulázva mondja egy jó darabig. Vagy amikor mi beszélgetünk és ő is bele akar szólni akkor mond ilyeneket.
A játszón találkoztam anyukákkal, az egyiknek a gyereke 14 hónapos és az autóra már mondja, hogy aaa, a halra mondja, hogy haa, meg anya meg ilyenek.
Maja anyát csak sírva ordít, ha nem jövök, akkor kezdi rá, hogy anyanyanyaaaaa, de nem tudom mennyire szándékosan mondja ezt anyának, vagy így sír csak... passz. Néha úgy érzem minden olyan lassan történik, és már úgy szeretném, ha még valamit tudna. Pedig tényleg minden nap többet tud... elég egyszer megmutatni valamit (pl hogy ez a napocska, ez meg a csillag) és utána már tudja. Igazából azt érzem, hogy a tudásának csak az én fantáziám szab határt, ami nem jut eszembe, hogy megtanítsam, csak azt nem tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése