elsők vagyunk a bölcsi várólistán...

A hétvégén egészen kellemes idő volt, úgyhogy lent voltunk Kecskeméten, átadtuk a Gergőék meghívóit, aztán vasárnapra meg otthagytuk Maját anyunál. Állatkerteztek meg jól érezték magukat, mi meg szombat este teázni voltunk, vasárnap sokáig aludtunk és utána nézelődni meg vásárolni meg ebédelni mentünk a Westendbe.

Beváltottam a Mexx utalványaimat és megvettem a szürke kosztümöt, amit kinéztem, 40-es. Még jócskán ki kellett pótolni az utalványt, de azt Gábor intézte, úgyhogy én ezzel nem is foglalkozom.

Maja picit taknyos, folydogál az orra meg néha köhécsel - ha nem lesz jobban délelőtt, akkor elviszem a dokinénihez, bár a múltkor azt mondta, hogy ha túl hamar viszem, akkor néha nem tud még mit mondani, mert lehet hogy a betegség csak utána alakul ki. Mindenesetre most a hétvégén nagyon sokat volt levegőn és azért most már hűvös van, lehet hogy kicsit meghűlt. Túléli :)

Aniéknál voltunk tegnap este, elvittük a babakocsit meg a kiskádat, meg még egy pár dolgot, ami a kezünk ügyébe került és tudjuk, hogy most egy darabig nem fog kelleni. Szerintem Gergőék úgyis újonnan akarnak majd kocsit venni nem kell nekik a mi levetett babakocsink szerintem...

Várjuk a visszajelzést a bölcsire, elvileg ha Nyúltigrisék visszamondják, akkor már csak egyetlen egy várakozó van előttünk, ami viszont azt jelenti, hogy bármikor szólhatnak, hogy jöjjünk. Nyúltigris azt mondta, hogy lemondanak a mi javunkra, és még a körtejelet is átadják, amit Rékának választottak. Na majd meglátjuk, mindenesetre jobban tudnék kalkulálni, ha nem lennénk ilyen bizonytalanságban tartva, hogy mégis mikor jöhetünk...

mehemed, masiniszta és a sütő

Maja egyre inkább gyalogol. Még időről időre visszatér a négykézlábazáshoz, de csak ritkán. egyre jobban tetszik neki, hogy két lábon tud menni, nagyon szeret odaszaladni valakihez, leginkább hozzám - de csak mert én vagyok vele a legtöbbet :)

ma anyuval körbementek a feneketlen tó körül, beverte a fejét a rácsba is, úgyhogy szép kis piros csík van a homloka közepén... :) folyton lesérül

a hétvégén a meleg sütőhöz nyomta neki mindkét tenyerét, persze ordított... megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy ne-ne, azt nem szabad, mert akkor fájni fog, meleg...

azóta a sütő mellett úgy megy el, hogy ingatja az ujjait, és mondja, hogy ne-ne

a másik ami új, hogy napjában 10-szer el kell mondani a mehemedet...

mutatja a teheneket, tudja melyik mehemed, és mondja is, hogy me-ee

és amikor odáig érek, hogy fehéret, feketét, tarkát, akkor már ő előre mondja a fejét rázva, ujjúval mutatva, hogy ne-ne, meg ne fogd a tehén farkát

a nem tudta ezt mehemed, felrúgták a teheneknél pedig széttárja a karjait (ahogy én is csináltam), hogy sajnos mehemed így járt... :)

a másik könyvében, a kocsi és vonatban pedig a kedvence a masiniszta, de megtalálja a mikroméretű kismadarat az ágon, és azt is tudja, hogy melyik a napraforgó

most a vonatok színét tanítom... :) meg a köbgyökvonást.... :)

bölcsihelyzet jó lenne ha alakulna, bár ha belegondolok, hogy bölcsibe kell adni, a szívem megszakad, máskor meg úgy érzem, hogy nagyon jó lesz neki...

állásmizéria is van, nem is írom le, majd csak alakul...

haladás

Maja megy, halad, még nem rohan, de csak idő kérdése, hogy meddig nem

Ma 13 hónapos, és azt lehet mondani, hogy mostanra már jár.

Nem mintha nagyon aggódtam volna, hogy mikor indul már, bár egészen más dimenziót vesz fel a sétálás is és a játszóterezés is egy már majdnem járó vagy járó gyerekkel. Például a kocsiban való megmaradás ideje drámaian lecsökken, viszont a hiszti mennyisége ehhez képest aránytalanul nő, pfff

Na mindegy.

Most egyébként is elég hisztigép, nagyon nagyon határozott elképzelései vannak, és ha valami ennek nem felel meg, akkor égszakadás-földindulás-rugdalózás-ordítás-sírás...

nekem pedig minden második szavam az, hogy "ne" vagy "nem szabad" vagy "fejezd be"

egy másodpercet se csodálkoznék, ha a fejezd be lenne az első szava

bár mostanában az anya elég jól megy, apa néha... 

a múltkor azt mondta, hogy megint... és akkor megint kellett "borsót főztem"-ezni vagy csip-csip csókázni

a hétvégén Etyeki kezes-lábos... remélem jó idő lesz és megyünk...

az első pár lépés

tegnap Maja megpróbált egyedül menni, ez azt jelenti, hogy bútortól bútorig hajlandó volt akár 5-6 lépést is megtenni, utána leült, vagy előredőlt a kezére
gondolom minden nap egyre bátrabb és ügyesebb lesz
még nem mondom, hogy elindult vagy jár, mert nem, de olyan is volt, hogy unszolás nélkül, magától jött volna utánam a konyhába, nekiindult a nagy távolságnak is
persze biztosabb leülni és mászni, de szerintem rá fog érezni hamarosan

a hétvégén meg esküvőn voltunk
Gábor unokatestvére, Kriszti ment férjhez
egész jó kis esküvő volt - gyűjtjük az ötleteket a sajátunkhoz (nocsak, ez az idő is eljön :), hogy lesz nekünk is)
Majának vettem egy nagyon szép bordó rózsás ruhát és anyu meg vett neki egy királylánycipőt a Zarában
Nagyon jól viselkedett egész végig, mindenkire mosolygott, aranyos volt, nem is nagyon hisztizett - leszámítva azt, amikor le akartuk tenni aludni délután, mert akkor nem volt hajlandó aludni. Viszont este 9-ig bírta - mondjuk addigra már tök fáradt volt - végigülte a vacsorát nyafogás nélkül, evett, játszott, nézelődött, ügyesen ivott pohárból, nem koszolta össze magát, utána táncoltunk is, úgyhogy nagyon jól elvoltunk.

Az alvás már nem ment ilyen jól, egyrészt szúnyogok voltak, másrészt iszonyat meleg volt, harmadrészt felhallatszott a zene. Én hajnal négykor aludtam el, és 7-kor már fent voltunk. Ráadásul a torkom is nagyon fájt, meg elég rosszul is éreztem magam, de sebaj, majd elmúlik.

Összességében jó kis esküvő volt.
A következő Gergőéké lesz - utána a mienk.

a szavai

tegnap Maja azt mondta, hogy ató
az autóra

illetve Zsolti szerint azt mondta, hogy zsi - a zsiráfra
egyszer már mi is hallottuk a zsiráfozást, de véletlen is lehetett
illetve a templomban a lámpára mutatva azt mondta, hogy ámpa - vagy hasonló

3 fog, majdnem járás és gugyli-gugyli

Majának egyszerre jön 3 őrlőfoga - kettő fent, egy meg lent jobboldalt, ami értelemszerűen megviseli őt is, és ezáltal engem is... Olyan mintha egyszerre jönne 3 bölcsességfogad, borzalom... ráadásul ellentétben velem, aki kábé sose voltam lázas, ő belázasodik egy perc alatt.

Tegnap is 39-et mértünk este, úgyhogy hűtőfürdő és kúp volt az esti menü, de szerencsére éjjel jól aludt. Meg is kell majd nézzem, lehet hogy áttört a foga, és ma már nem is lesz nyűgös... a tegnap ugyanis tragikus volt az egész nap... minden baja volt, sírt, nyafogott, aludni se akart, pedig tökfáradt volt. Ettől én is olyannyira lefáradok, hogy este már csak néztem ki a fejemből.
Nem egyszerű ám ez az anyaság - a "csak" a gyerekkel kell törődni nem olyan sétagalopp...

Most pedig nagyon munkám sincs, vagyis van, de nem is tudom... olyan lassabbak a napok... érdekes ez.
A héten voltunk fitnessteremben is 2-szer, most megint nem tudunk menni, mert taknyos-lázasan nem merem vinni - én se örülnék, ha más odahozna a betegséggyanús gyerekét, még akkor is, ha szerinte nem fertőz, mert ezeknél a bébibetegségeknél ki tudja... meg egyáltalán, ki tudja...

Egyébként pedig rohamléptekkel közeledünk a járás felé, már ott tartunk, hogy ha cipő van a lábán, akkor 3-4 lépést megtesz egyik kapaszkodótól a másikig, illetve hosszasan tud állni. Csak úgy bele a vakvilágba nem indul el még, vagyis igen, de négykézláb :)
Remélem most már tényleg elindul lassan, már annyira várom...

Ja és azt mondja, hogy gugyli-bugyli vagy valami hasonló. Sajnos nem bírom megállapítani, hogy pontosan mit mond, és azt se, hogy mi szeretne, mert ezt olyankor mondja, mikor "beszél". Például amikor mondom neki, hogy na, mondasz valamit apának a telefonba? akkor kezdi ezt a bugylizást és gurgulázva mondja egy jó darabig. Vagy amikor mi beszélgetünk és ő is bele akar szólni akkor mond ilyeneket.

A játszón találkoztam anyukákkal, az egyiknek a gyereke 14 hónapos és az autóra már mondja, hogy aaa, a halra mondja, hogy haa, meg anya meg ilyenek.
Maja anyát csak sírva ordít, ha nem jövök, akkor kezdi rá, hogy anyanyanyaaaaa, de nem tudom mennyire szándékosan mondja ezt anyának, vagy így sír csak... passz. Néha úgy érzem minden olyan lassan történik, és már úgy szeretném, ha még valamit tudna. Pedig tényleg minden nap többet tud... elég egyszer megmutatni valamit (pl hogy ez a napocska, ez meg a csillag) és utána már tudja. Igazából azt érzem, hogy a tudásának csak az én fantáziám szab határt, ami nem jut eszembe, hogy megtanítsam, csak azt nem tudja...