Ma reggel Maja nem ette meg a szokásos alma-banán kombinációt és én, mint már korábban sokszor a jól bevált natúr joghurt segítségéhez fordultam. nem kellett csalódnom, mert nagyon szívesen ette most is, éééés adtam hozzá neki egy kis barnakenyeret.
Hát csak úgy cuppogott, annyira ízlett neki,
Lehet, ez még nem az ideje a kenyér-joghurt jellegű reggelinek, de látszólag tetszett neki, és a kifli meg a kenyér között olyan nagy különbséget nem látok, ami megakadályozna abban, hogy kenyeret adjak neki.
(Jobb, mint amikor Gábor lenyalatja vele a tejszínhabos kanalat... pszt, senkinek egy szót se róla, mert aztán kikiáltanak minket a gondatlan szülőknek...)
És az újabb tudomány is a kenyérevéshez tartozik, a picire vágott/tört kenyérdarabkát Maja a 2 ujja közt felcsippenti és ha sikerül, akkor betolja a szájába, majd elégedetten elnyammogja, van, hogy utána még meg is tapsolja magát.
Ez azért nagy szó, mert felszedni már fel tudja régóta, de nem két ujjal, hanem inkább tenyérrel szedte eddig, és úgy csak ritkán sikerült a szájába is tenni valamit.
Most viszont, hogy a két ujja közé fogja, simán beteszi a szájába. Na jó, nem mondom, hogy minden egyes csippentés sikerül, de már többször sikerült neki. Ilyenkor én úgy drukkolok, hogy még a nyelvemet is kidugom, és ha megfigyelem magam akkor még a kezemet is úgy mozgatom, ahogy neki kéne... érdekes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése