interjú apával

Maja most múlt 6 hónapos, úgyhogy kb pont 6 hónapja győzködöm Gábort, hogy mondjon egy pár szót a lányáról, hadd publikáljam....
Talán most...


Milyen volt amikor Maja még odabent volt?
Nem tudtam, hogy milyen lesz, amikor kibújik a kis házából, de azt hiszem, ilyennek képzeltem el. Élénk, aranyos és gyönyörű szép. Érdekes, hogy szemben a mostani aktivitásával Zita pocakjában nem volt annyira mocorgó.



Milyen volt a születése?
Zita nagyon ügyes volt. Én úgy éreztem, hogy hihetetlen gyorsan kibújt korábbi kuckójából. Amikor megjelent a kis feje, azt az érzést, pillanatot talán le sem lehet írni. Kicsi volt, kicsit sírt, de tudtam, hogy az én pici lányom.



Mit éreztél, amikor először fogtad a kezedben?
Kicsit véres volt, de mozgott és lélegzett. Kis lila fejével, megtört bal fülecskéjével, ráncos bőrével is tudtam, hogy nem tartozhat máshoz, csak hozzám. És hihetetlen volt, ahogy ott, kicsit lilásan pihegett a kezemben. Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, és megbeszéltük, hogy mit fogunk együtt majd csinálni a jövőben.



Mi volt a legszebb az első hónapokban?
Ahogy aludni tudott a pociján szinte az első naptól, az hihetetlen volt. Fokozatosan ébredt rá a környező világra, és egyre csak szebb lett. Most, amikor már pörög-forog, amikor már szinte folyamatosan gőgicsél, szinte elképzelhetetlen, hogy milyen kis elesettnek tűnt az elején.



Mi volt a legrosszabb?
Szerintem igazán rossz dolog nem történt velünk. Amit nehezen viseltem és viselek ma is, amikor sírt. Igazán egyszer volt beteg, de ma is én vagyok az, aki - ha valami új hangot hallok tőle, vagy valami olyat tesz, amit addig még nem csinált - egyből arra gondol, hogy valami baja van. Mert az a legszörnyűbb, ha egy kicsi babának baja van. Bármilyen.