még egy fog és hisztihegyek

tegnap meg tegnapelőtt annyira ki voltam...
Maja ordít reggeltől estig
látszólag ok nélkül, mert az se jó, ha dajkálom... úgyhogy nem dajkáltam, csak téptem a hajam - szinte szó szerint

meg tiszta ideg voltam, és türelmetlen és a konyhában csapkodtam meg bőgtem, hogy ezt most miért kell csinálnia
mindezt már reggel 9-kor, miután 1 órás üvöltés után az evést is végigvonyította....
szívem szerint én is vele vonyítottam volna....

aztán persze azon bőgtem, hogy nem is vagyok anyának való, mert milyen anya az, aki ilyen türelmetlen és ideges - bár mentségemre legyen, hogy odakint csapkodtam meg hisztiztem
míg maja idebent...

no mindegy, mára kibújt a második cini-fog (bal alsó volt az első, most a jobb alsó jött)
remélem az üvöltésnek, ha nem is örökre, de egy időre vége van
elsősorban miatta kívánom, mert nem rosszaságból kiabál, hanem mert fáj neki
másdosorban viszont magam miatt, mert én se rosszaságból türelmetlenkedek, hanem azért, mert néha olyan elegem van, de nincs szabadság...

nemsoká megyünk wellnessezni, azt már nagyon várom, a nagyszülők majd dajkálják Maját, én meg kikapcsolódom... nem mondom, hogy látni se akarom, de ha sír, akkor foglalkozzon vele más :)

most viszont egy angyal, fekszik a szőnyegen, eszi a madzagokat, meg a gombaházat és a kezét csodálja
azt írják az okos könyvek, hogy a gyerekek olyan 3 hónaposan fedezik fel a kezüket és órákig elnézegetik, nahát maja most fedezte fel, és erős túlzás, hogy órákig, de percekig el van vele, forgatja, nyitogatja az ujjait satöbbi - édes

ja, és megállás nélkül forog, mozog, jár a lába, egy percet se pihen

éjszaka minimum 2-szer ébred az evésidő előtt
de én ma csak egyszer keltem hozzá, így kb 1 órát végignyüszögött, hol aludt hol sírt...
gonosz anya! biztos jött a foga, én meg aludni próbáltam - bár nem sok sikerrel sajna

nem aludt itthon...

huh, elég szörnyű, de vasárnapról hétfőre nem aludt itthon Maja...

Úgy volt eredetileg, hogy színházba megyünk este, hétfőn meg én mentem reggel akupunktúrára és így az tűnt a legjobbnak, ha Maja anyunál alszik, hétfőn meg átviszi Trudimamához és én meg ott szedem össze miután végeztem...


tudtam, hogy jóhelyen van anyunál megőrzésre, de elég lelkibeteg voltam, hogy nem hoztuk haza... egész este olyan futa volt, hangosan hallgattuk a tévét, kikiabáltam a szobából anélkül, hogy le kellett volna halkítani a hangomat... apróságok, de nagyon érezhető volt a hiánya...

mondtam is Gábornak, hogy még a kakiszag is hiányzik... pedig csak egy éjszaka...

Pedig vasárnap - pont a félszületésnapján - annyira rossz napja volt, hogy már a végén majdnem sírtam, egyfolytában nyüszögött, sírt, aludni nem akart, játszani nem akart, ha felvettük az se volt jó... sírva evett... szóval nehéz egy nap volt - de hálistennek ezek a napok nagyon ritkák...
Mikor hétfőn értementem akkor már mosolygott, repkedett a kezével, ahogy megérkeztem, örült nekem... és én is annyira nagyon örültem neki!!!!

interjú apával

Maja most múlt 6 hónapos, úgyhogy kb pont 6 hónapja győzködöm Gábort, hogy mondjon egy pár szót a lányáról, hadd publikáljam....
Talán most...


Milyen volt amikor Maja még odabent volt?
Nem tudtam, hogy milyen lesz, amikor kibújik a kis házából, de azt hiszem, ilyennek képzeltem el. Élénk, aranyos és gyönyörű szép. Érdekes, hogy szemben a mostani aktivitásával Zita pocakjában nem volt annyira mocorgó.



Milyen volt a születése?
Zita nagyon ügyes volt. Én úgy éreztem, hogy hihetetlen gyorsan kibújt korábbi kuckójából. Amikor megjelent a kis feje, azt az érzést, pillanatot talán le sem lehet írni. Kicsi volt, kicsit sírt, de tudtam, hogy az én pici lányom.



Mit éreztél, amikor először fogtad a kezedben?
Kicsit véres volt, de mozgott és lélegzett. Kis lila fejével, megtört bal fülecskéjével, ráncos bőrével is tudtam, hogy nem tartozhat máshoz, csak hozzám. És hihetetlen volt, ahogy ott, kicsit lilásan pihegett a kezemben. Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, és megbeszéltük, hogy mit fogunk együtt majd csinálni a jövőben.



Mi volt a legszebb az első hónapokban?
Ahogy aludni tudott a pociján szinte az első naptól, az hihetetlen volt. Fokozatosan ébredt rá a környező világra, és egyre csak szebb lett. Most, amikor már pörög-forog, amikor már szinte folyamatosan gőgicsél, szinte elképzelhetetlen, hogy milyen kis elesettnek tűnt az elején.



Mi volt a legrosszabb?
Szerintem igazán rossz dolog nem történt velünk. Amit nehezen viseltem és viselek ma is, amikor sírt. Igazán egyszer volt beteg, de ma is én vagyok az, aki - ha valami új hangot hallok tőle, vagy valami olyat tesz, amit addig még nem csinált - egyből arra gondol, hogy valami baja van. Mert az a legszörnyűbb, ha egy kicsi babának baja van. Bármilyen.

egy fog

kellett nekünk már egy fog, mert másoknak is van és maja megirigyelte... na hipp-hopp növesztett is egyet egyszercsak

úgyhogy még nincs 6 hónapos és van egy foga
nagyon cuki, pici, recés cini-fog, bár még alig alig alig látszik, mert csak most tört át és nem nagyon lóg még ki...
na majd lesz az nagyobb is...

sőt egyszer majd ki is hullik, hogy helyet adjon a végleges fogának... majd úgy 6 év múlva... :)

a bal alsó-középső jött ki amúgy

megfordult!

sokáig semmit nem írok, erre ma egyszerre kettőt is, na de ha van mit írni!

Maja délután átfordult a hátáról a hasára!!!
Először csak úgy tűnt mintha a hasrafordulásból visszabillent volna, de utána később egyértelműen egyedül forgolódott, és nem ám véletlenül, hanem szándékosan!
Olyan ügyes, nagyon büszke vagyok rá!!!

kb egymillió

dolgom lenne, azon túl, hogy a konyhát összepakolni és beágyazni... de közben meg a blogot is kell frissíteni, ki gondolná, hogy az is ilyen sok időt vesz igénybe

Mára bejelentkezett a RáczGabi, úgyhogy azért jó lenne, ha nem lenne iszonyat nagy rendetlenség - jegyzem meg csendben, hogy azért az nem nagyon szokott lenni - nem hiába pakolok napi egy-másfél órát. Mivel azért elég nagy ez a lakás ahhoz, hogy végigérjen rajta az ember, és mindet összepakoljon. A tegnapot a hajtogatásnak, mosásnak, teregetésnek szenteltem, miközben Majával kukucsoltunk minden összehajtott pelenka és póló mögül, illetve közben tévéztem is. Demivel mindezt állva, ezért estére alig álltam már a lábamon... hja...


A legfontosabb, hogy megvolt a babafarsang :)
Maja katicának "öltözött" (igen-igen, szólt, hogy katica szeretne lenni) - mindjárt teszek fel képet, nagyon cuki lett. Én is katicának öltöztem, én voltam katica 6.0 - 6 pettyel, Maja pedig a továbbfejlesztett 7.0 hétpettyes.
Mondanom sem kell, hogy elsöprő sikert arattunk, leginlább az összeöltözés miatt, a többi baba is nagyon édi volt, de viszonylag kevés anyuka vette a fáradtságot a jelmezesidre, így egyenes út vezetett a győzelemhez - mindenkinek köszi aki drukkolt.
Mondjuk a nagyi el volt keseredve, hogy én nyertem, nem pedig Maja, és azt mondta, hogy ő mindenkinek azt meséli, hogy Maja nyert... hát nem mindegy.
Igazából az anyukák versenyét nyertem én - egy akkora orchideát kaptam, hogy alig íbrtuk hazahozni.
A babák versenyét Réka-Béka nyerte, home-made békajelmezzel, nagyon cuki volt, meg is érdemelte... mert gondolom Noémi sokkal több ideig varrat a jelmezt, mint mi a katicaszárnyakat!

Naszóval
a képek...













és itt: http://picasaweb.google.com/zitafabian/10Babafarsang