Szopi-mizéria

Lehet hogy majd később elfelejtem, és lehet hogy ez a probléma majd eltörpül a többi mellett, és majd visszagondolva azt fogom mondani micsoda barom voltam... de most ez a legnagyobb gondom, amitől már aludni se tudok.

Vasárnap kezdődött, Maja nem akart enni. Először csak csak megpróbálta, de mivel nem nagyon jött a tejci, bedühödött, és nem evett. Eltelt 2 óra, újra nyűgös lett - újra cicire... megint nem evett, de már nem is próbálta...
Ezt vasárnap áthidaltuk tápszerrel...
Viszont ébredt éjjel, pedig nem szokott...
Biztos növekedési ugrása van, úgyhogy megetettem. De nem ám csak szomjat oltott, hanem kiürítette mindkét cicit fél 4-kor, aztán kelt 7-kor és kilenckkor már újra őrjöngött, hogy éhes, de két-három szívás után (gondolom nem jött) besokallt és csak ordított. Megmértem a 9-es evésnél és 60-at bírt enni, pedig ugye reggel még van tejem... hát nem tudom.
De csak egyre rosszabb lett a nap folyamán...
persze mindenki bíztatott, hogy ne adjam fel, szoptassam (köszi Judit), de kb 3 cm-re volt a szájától a cici és már ordított. Délután lefejtem egy kis tejet (nem túl sok jött, csak 40) és cumisüvegből megitta, utánakapott egy kis tápit... Este úgy tutdam megetetni, hogy közben egyfolytában ráztam-ringattam és énekeltem neki... ja, és előtte kapott 50g tápszert, szóval nem volt extra éhes... csak úgy közepesen. Így 40 percet szopizott, majd 1 órát nyitott szemmel feküdt az ágyában (ijesztő volt) és azán 10 perc sírás után elaludt éjfél körül...

Ma tovább gyűrűzött ez az egész... fél 5-kor kelt először, evett mindkét oldalról, semmi gond nem volt. Utána ébredt 7-kor, megint mindkét oldal, megint OK volt. 9-kor felkelt, kicsit nézelődött, aztán etettem olyan fél 10 körül, mindkét oldalról evett, kb 3-3 percet és aztán kiköpte... gondolom nem jön. Azazhogy lehet hogy van benne tej, de mivel stresszelek nem jön ki, neki meg nincs türelme kicumizni... Adtam neki kb 30g tápszert.

Utána már szinte sírtam, hívtam anyut, Juditot, mindkettő mást mondott, hívtam a védőnőt, na ő meg a 3. variációt... na így legyek okos...
Judit mondta, hogy etessem, szoptassam, mert ha tápit kap, nem lesz motivációja, mivel abból jól jön. Anyu meg mondta, hogy ez így nem jó, nem lehet éheztetni, adjak neki, de ne csak 30 g-ot, mert az a megevett 30-40-hez csak 70, ami fele-harmada annak, amit egyszerre ennie kéne...
Mindkettőnek igaza van.
Védőnő: Maja ugyan hízott, de nem eleget, nem annyit, amit hízhatott volna, ha van rendesen tejem. Nem szabad áltatni magam, mert annak, hogy én csökönyösen ragaszkodom a tejhez, a gyerek látja kárát, ráadásul attól nem lesz több. Attól lesz több, ha szoptatom, de ha nem jön, az nem szoptatás. Ördögi kör. Azt mondta, hogy adjak Majának annyit, amennyit kér. Ha 120g, akkor annyi, ha 150, akkor annyi. Ne én szabjam meg!

Én még soha semmiért nem küzdöttem ennyire. A fogyókúra egy nagyon hasonló dolog, de ott ha bármit csináltam, azt magammal szemben követtem el, itt pedig az én döntésem Maját is érinti. Három teljes hónapja, amióta megszületett, küzdök a szoptatással, talán csak 2-3 egybefüggő nap volt, amikor nem aggódtam, és amikor végre kicsit megnyugodtam, hogy nem kell aggódni, elment a tej... kevesebb lett, újra éhes maradt Maja.
Senki se mondta, hogy ez ilyen nehéz. Az ember azt hiszi, hogy a szoptatás úgy megy, mint a karikacsapás... de olyan dolgok merülhetnek fel, amik nem csak testileg de lelkileg is iszonyatosan megviselik az embert.
Semmi sem megy úgy, ahogy én szeretném, egy hihetetlen szorongást okoz a szoptatás. Múlt éjjel arról álmodtam... szörnyű volt... gyakorlatilag az életem nem Maja körül forog, hanem rettegve nézem az órát, hogy úristen csak meg ne éhezzen, mert nekem még/már/egyáltalán nincs elég tejem...
Nem tudom, hogy miért van ez. Megfelelni akarok???

Már rég feladhattam volna, és már száz éve nyugtom lenne, de én valahogy úgy érzem... éreztem, hogy akkor vagyok jó anya, ha szoptatok. Hiába mondják, hogy ez nem csak erről szól... én mégis úgy érzem, hogy ha nem tudom kizárólag szoptatni, akkor nem adok meg neki valami olyat, amire szüksége van... és már most nem adom meg... pedig most van rá a legnagyobb szüksége...
Ha újra-kezdhetném...
ugyanígy stresszelnék...

de tuti, hogy az első időben igény szerint szoptatnék, semmi napirend, semmi 3 óra... vennék egy elektromos mellszívót és annyit tejet fejnék le, hogy méga kutya is azt ihassa...
mert amíg a lefejt tejet kapta üvegből... addig senki sem parázott, hogy jaj, cumizavar, jaj, le fog szokni a szopiról, pedig eddig is voltak gondok... eddig is ivott fagyasztott-tejet... csak ez a fránya tápszer...

most már mindegy
kezdek beletörődni, de nagyon nehéz
ma egész nap bőgtem...
vasárnap is, mikor az első tápszert adtuk neki, és tegnap is bőgtem este, mint egy hülyegyerek, pedig nem mérget itatok vele, csak tápszert... mintha a szívemben kést forgatnának...

tudom, hogy sokkal rosszabb is lehetne, de Maja egészséges, boldog, nevetős, aktív... végülis hízott is...
csak kérdés, hogy nem hízna-e sokkal jobban, ha tényleg lenne...
kis drágám, egy tündér: 60g-mal átalussza az éjszakát...
na jó, most nem, de szerintem azért nem, mert egyszerűen napközben olyan keveset kap, hogy muszáj este is ennie.

mindenesetre ma mikor délben etettem, evett először ciciből 70-et, aztán az elfogyott és gondoltam megnézem mennyit bír... 120g tápszernél még nem hagyta abba... pedig az 190g.
belegondolni is szörnyű, hogy ennek a harmadát adom neki néha, ha csak annyi van... és ő meg nem sír, és tűri
azt mondta a védőnő, hogy nagyon ritka, de van ilyen... türelmes, tapintatos, nem sír, pedig közben meg éhes...


most úgy döntöttem, hogy adok neki tápszert, kipótlom azt, amit eszik
de: nem adok neki annyit, amennyit enne, mert lehet hogy nem ismer mértéket és addig eszik, amíg vissza nem bukja az egészet...
ráadásul nem akarom azt se, hogy egyik nap még napi 6-7-szer eszik 60-70-et, aztán meg egyszerre csak 200-akat...
és közben meg folyamatosan szopiztatom (pl ma is du 4-kor is evett 70-et, és 6-kor pedig el tudtam altatni csak cicivel: 20 percig evett, utána még 7-kor is szopizott, csak rövid ideig, de az is inger a cicinek) és mellé meg adom a tápit
napközben nem adok neki sokat, max 100 g-ig pótlom fel egyelőre, és este pedig adok neki nagyobb adagot, hogy átaludhassa az éjszakát, ő is pihenjen és én is tudjak aludni
és ha kipihenem magam, hátha lesz reggelre elég tejcsi, és mégsem kell pótolni, vagy kevesebbszer
vissza akarom csinálni
de nem minden áron, mert sose bocsátom meg magamnak, ha az én maximalista hülyeségem miatt Maja nem tud rendesen fejlődni, annyit nem ér.
minden csepp tej kincs és addig akarom szoptatni, amíg csak lehet, de ha csak napi 2-3 szopi lesz belőle azt se bánom!!!
Maja a legfontosabb

most kiírtam magamból hátha jobb lesz...
ma már nem sírok