Hááát, most mondjam, hogy kicsit kezdek izgulni...
40 nap van hátra augusztus 15-ig, ráadásul szerintem hamarabb lesz az a nap... akkor meg még kevesebb az idő...
Egyre lomhább vagyok :) nehéz kikelni az ágyból, vagy felszállni a buszra, villamosra... már átadják a helyet, és egyáltalán...
A babaszoba teljesen készen van - volt itt kedden a védőnő, végignéztük, hogy megvan-e minden és igen, minden megvan... minimális dolgokra van még szükség... de azokat akár utolsó percen, útban a kórházba is megvehetjük.
Ma a programom: ágyneműt vasaltam, fordítottam és kimostam a picurka babaruhákat, csak az 56-os méretet, hogy elférjen rendesen a szárítón, meg kimostam a kifogókat és a takarókat is. Finom illatos lett, már csak Maját várja...
Néha Gáborral összenézünk, hogy húha most már mindjárt itt lesz, és akkor kicsit kétségbeesek, mert ugyan felkészültünk, várjuk, meg igyekszünk mindenben, de mégiscsak itt lesz egy kis törpe, akiért felelősek vagyunk, és etetni kell, itatni kell, megóvni mindentől... és mi a két "nagy" azt se tudjuk mi mindent kell csinálni. Teljesen meg fog változni minden, az egész életünk...
Jó, ezt is tudtuk, de nem olyan egyszerű azért ez... mi több - nagyon is bonyolult és komplikált, meg kell vallani...
Biztos minden elsőgyerekes szülőben ugyanezek motoszkálnak, de én mégis olyan egyedinek érzem a problémát.... :) bár nem az, és millióan aggódnak ugyanemiatt...
A babaszoba díszítés egyre jobb, a babyzoo szinte összes eleme megtalálható már nálunk - szuperül néz ki, kedves, aranyos, nem is nagyon kislányos. Nem akartuk, hogy rózsaszín habos-babos legyen, mert ha a következő gyerek fiú lesz, akkor az majd belecsöppen egy tejszínhab-szobába??? Megpróbálom lefényképezni és feltenni - ha itthon van a gép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése