18+0

Hihetetlen, hogy betöltöttem a 18. hetet!!! Nagyon szalad az idő... végülis most volt, hogy megtudtam a babát és már mozog, meg rúgdos és tök nagy, és mindjárt megszületik, és onnan aztán végképp felgyorsulnak a napok...

A héten nagyon sokat dolgoztam, eleve csak egynapos volt a hétvége, szombaton még bent voltam 4-ig, mert a MOL tender anyagait vártam, sajnos feleslegesen. vasárnap dél körül kezdték el küldeni, de akkor is csak mutatóba... Hétfőn délután 6-kor még sehol semmi nem volt úgy, hogy kedd 13.00-ig kellett leadnunk.
Közben délután a Vodafone-ban is voltam (de minek...) na mindegy... újabb stresszforrás - hurrá.
Hétfőn olyan 8 körül kezdtek érkezni az anyagok a MOLhoz, de csak 9 körül derült ki, hogy nem csináltak meg mindent, amiről szó volt (pl 9 féle címkét kértek, de csak 6-ot csináltak meg... kifelejtődött a katalógus és a világítótábla... hopp, csak a 2 legfontosabb dolog és ennek este 10-kor álltak neki.)... Este 11-ig voltunk, már majd ledőltem a székről, mindenem fájt, és közben nyomtattuk a prezit, intéztünk mindent... huh, teljesen kész voltam, mire hazaértem, de legalább úgy hagytunk itt mindent, hogy kedd reggel már csak az utolsó simítások hiányoztak...
Kedden korán jöttünk - nyolc körül - és összeszedtük a dokumentumokat, lefűztük, CD-t írtunk, utolsó (századszori) csekkolás, és 11-kor elvitték az anyagot, 11.45-kor le lett adva.
Remélem minden OK volt vele, bár ez majd csak később derül ki, mint ahogy az is, hogy megnyerjük-e.

Közben az esti Vodafone-os meetinget 6 órára tették, amitől majdnem sírógörcsöt kaptam, mert 17.30-tól van aquanatal keddenként, és más napon nincs is... amire így persze nem tudtam elmenni... pedig a vodába "feleslegesen" mentem, tekintve, hogy barbi úgyis mindent intéz, mi a francnak kelle én ehhez... na mindegy... hát semmi sem változott... de majd fog...

Otthon fürödtem és lefeküdtem mert nagyon fájt a pocim, Maja kicsit mocorgott, de csak, ha beszéltem hozzá, amúgy nem rugdal... kis drága... hallgattunk zenét, de mesélni nem volt erőm... ezt is csak most csinálhatom meg, amíg még odabent van, mert ha idekint lesz és ordít, akkor aztán lehetek bármilyen fáradt... akkor is törődni kell vele...

Kicsit aggódom néha, hogy fog-e ez nekem menni... :((( de muszáj pozitíven hozzáállni :)

Még egy lány elvetélt a fórumon, leírta, hogy mi történt és majdnem bőgtem ahogy olvastam... Én nem bírnám ki, ha ilyen szörnyű dolog történne... ez a baba él és mozog, és érez, és hallja a hangomat, és reagál... nem bírnám ki, ha nem lenne...

Nincs kedvem dolgozni, feküdni szeretnék otthon, hogy ne fájjon a pocim... kicsit félek is, hogy nehogy baja legyen Majának, remélem nem lesz, és ez a fájás csak normális...