16+2 - hosszú és eseménydús, fárasztó egy hét...

Végre péntek, nem mondhatom, hogy nagyon kipihentnek érzem magam... És már nagyon régen nem írtam, pedig lett volna mit, csak időm nem volt.
Na visszamenőleg leírom mik voltak:

Kezdődött múlt pénteken a családi busójárással, mivelhogy hazajött zsolti egy hosszú hétvégére, pénteken feljöttek Gábor szülei, és bár pénteken nem nagyon csináltunk este semmit, mert Zsoltinak este programja volt, a szombat elég kimerítő volt. Vásárolgatás volt, meg az árkádban kajáltunk - és nagyon rosszat ettem, aztán este még elmentünk a Bécsi Szelet vendéglőbe, de ott is nagyon rosszat ettem. Utána még beugrottunk egy buliba, ahol nem maradtunk túl soká, mert nem volt túl izgi, és emberek se nagyon voltak, akikkel beszélgetni lehetett volna.
Vasárnap ittebédelt anyu, ő főzte a levest, meg farsangi fánkot sütött, és mi még csináltunk hozzá krumplipürét, az előző nap megsütött malachusival.
Délutánra már nagyon elfáradtam és már sírógörcs kerülgetett, egyébként is nyűgös vagyok, de aztán kialudtam magam.

Hétfőn egy egésznapos tréningen voltam, ami teljesen leszívta az agyamat...


Kedden történt a hét legizgalmasabb dolga :) 4D ultrahangon voltunk Gáborral. Hát leírhatatlan élmény volt!!! 20 percen át mozizhattunk, nézhettük ezt a csöppséget (aki nem is olyan csöppség) és mozgott, forgott, rúgkapált, aktív volt nagyon.

na mondom a fontos dolgokat és csatolom a képeket:

- valószínűleg kislány! a dokinéni, aki nézte mondta, hogy higgyük el, hogy nincs kukija, és hogy ő ért hozzá, mert látott már ilyet, és nem szokott tévedni

íme a kép a semmiről:

alulról a popsija, és a két lába, és a közte levő semmi :)



Megmértük, megszámoltuk a kézujjait, és annyira profi a technológia, hogy a picuri lábujjai is megszámolhatók voltak szinte. De a kisasszony már nem is olyan picuri, hiszen a fejétől a popsiig (CRL) az 11,42 cm, ami már önmagában is szép, de ehhez hozzájön még a lába, ami 6-7 cm hosszú kis piszkafák. Ilyenkor még nagyon csontik, mert a husit, csak később szedik magukra.

Csatolok még 3 képet, amin látszik egy kicsit, hogy rugdos, mozgásban van,

Meg egy olyat, amin felvett egy pihenőpózt, feje mögött a keze, lába keresztben! Nagy életművész a kishölgy!

És a vége felé már elege lehetett, és teljesen elfordult és "odabújt" a méh falához. Nagyon édi.

Kaptunk róla egy DVD-t, meg egy pár fekete-fehét fotót is.
Aztán megünneplendő, hogy kiderült a kiscsajszi neme, és mindene megvan, így megbeszéltük, hogy a befutó neveink: Ardó Maja Kinga. Csodaszép, szerintem.

Aztán szerdán összevitatkoztunk Gáborral azon, hogy meddig akarok otthonmaradni, és mivel azt mertem mondani, hogy terv szerint 1,5 évig, de majd meglátjuk, ahogy a gyereknek a legjobb, ezen összevesztünk.
De aztán megbékélt, meg én is...

Ma meg reggel voltam AFP vizsgálaton, mintegy fél órát vártunk a betegfelvételnél, de aztán Márti megcsinálta a vérvételt meg bejelentkeztem UH-ra is a 19. hétre, március 23-ra.

Holnap meg elmegyünk Bécsbe, megnézzük odakint milyen kismamaruhák vannak.

Hát ennyi...