Mostanában ritkábban írok, nem mintha annyi dolgom lenne, talán épp az ellenkezője, annyira nincs idebent dolgom, hogy valahogy az a kevés, ami van, az is nagyon lassan intéződik, semminek nincs kedvem nekiállni, semmit nem akarok, legszívesebben hazamennék és otthon lennék egész nap, vagy sétálnék és közben zenét hallgatnék...
De valahogy így is, hogy idebent nincs túl sok dolog, itt nem tudom úgy elengedni magam, nem érzem magam jól... nem tudom miért...
El akarom mondani az Ilinek a nagy hírt, hogy egyrészt nehogy mástól tudja meg és így bizalmatlannak gondoljon, másrészt pedig szeretném, ha tudná. Még nem hivatalosan akarom bejelenteni, csak elmondom neki, hogy a vizsgálatokra elkéredzkedések ne legyenek átlátszóak, meg ne legyen feltűnő, ha nem megyek röplabdára. Márpedig nem megyek röpire, mert most hétfőn is angyon mozgalmas volt, nem tudom, elbátortalanodtam közben, hogy jó-e ez nekem, szabad-e ezt csinálnom...
A fórumon most valahogy nem pörögnek a dolgok, kevés új dolog van, az első aha élmény megosztása után mostanra valahogy mindig ugyanazok a témák... de azért mégis jó hogy másokkal meg lehet ezt beszélni... akik ugyanúgy félnek, és a legtöbbjük ugyanolyan tudatlan és gyámoltana mint én. Persze akik többedszerre várnak babát, azokkal más a helyzet, bár azt mondják ők is, hogy minden baba egy kicsit más...
Olvasom ezt a Hidas-Raffai féle Lelki köldökzsinórt, tegnap a kádban sírtam az egyik történettől... előző este is valamelyik megríkatott. Idebent már nem olvasok semmit, már lassan babás képeket is alig-alig merek nézni, nehogy sírás legyen a vége.
Gábor ma bulizik a cégével - lementek Balatonkenesére, csak holnap délután jön haza, addig egyedül leszek. Ma egy kicsit megpróbálok takarítani meg összepakolni, és anyu mondta, hogy holnap délelőtt átjön, kipakoljuk a szekrényemet, átrendezzük, meg ilyesmi. Kell is egy kicsit, hogy egyedül legyek, meg Gábornak is kell, hogy ne velem legyen, úgyis mindig együttvagyunk. Lehet egyébként, hogy megy ki Gábor Zsoltihoz olyan március-április környékén. De mondta, hogy csak egy hétre megy, mert annál tovább nem akar itthagyni. Majd megbeszélem, hogy olyankor menjen, amikor nincs semmi vizsgálat, vagy intéznivaló, végülis azért van olyan hét vagy tíz nap, amikor nem történik semmi, inkább az a fontos, hogy ne mondjon le dolgokról csak azért, mert terhes vagyok.
Úgy szeretnék amúgy majd elmenni nyaralni - májusban kábé, és leginkább Spanyolországba vagy Olaszországba mennék... egy hétre pihenni, akkor még nem lesz olyan nagy a hasam se, meg talán akkor tudok egy kicsit napozni is, mert akkor még nem lesz olyan nagyon meleg... és tenger és napsütés, jaj de szuper lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése