11+1 NT szűrés ultrahang

Ma 11+1 vagyok, 10-re mentem a Bajcsy kórházba, NT szűrésre.
Hüvelyi UH-t csináltak és a tarkóredőt mérték elsősorban (ez az NT)

A tarkóredő rendben, 1,4mm, azt hiszem úgy van, hogy 3mm-nél kell vékonyabbnak lennie, és akkor minden OK.
Megmérték a kis picurkát! A CRL (vagyis fejtetőtől popsiig): 51,9mm!!!
Mikor legutóbb láttam, akkor még csak 4,3mm volt, szóval nagyon nagyot nőtt, szó se róla...

Megszámoltuk a dokibácsival az összes kezét-lábát (mindene megvan!), produkálta magát egy sort, alig tudta megmérni a CRL-t, mert annyit ficánkolt, kalimpált a kezével, meg rudgalt a lábával. Megmutatta magát minden oldalról, pörgött-forgott, meg aludt is, aztán újra fickándozott!
Meghallgattam a szívhangot is, itt elkezdtek folyni a könnyeim, hogy húha, és ez tényleg igaz, és ott van, és mocorog és izgága. Nem úgy dobog a szíve, mint nekünk, hanem sokkal gyorsabban, nekünk úgy dobog, hogy ta-dam, ta-dam, ta-dam, neki meg ti-ri, ti-ri, ti-ri.

Teszek fel képet, de sajna nem egy sztárfotó, azazhogy mit nem mondok, dehogynem az, de csak egyféle szögből látni!!! És már látszik, hogy ez egy baba. Azért van csak egy kép, mert későn szóltam a dokinak, hogy szeretnék képet, és addigra már vége volt a vizsgálatnak... és csak azt tudta kinyomtatni, ami épp a képernyőn volt.
Olyan, mintha felülről néznénk, balra van a feje, utána jobbra a teste, a két kis kézzel, és a lába azért nem látszik, mert felhúzta a hasához.


Szóval ez történt ma! Nagyon örülök, hogy minden rendben, olyan édi volt, ahogy ott kalimpált, úszkált, meg rugdalózott. Egy kicsit be is aludt, pont, amikor meg akartam nézni, hogy na hogy mocorog, de aztán egy kis idő múlva ott tekergette magát a monitoron!!! 5 centi! az már akkora mint egy... mint egy nem is tudom mi... :)

Viszont a fórumon még két lánynak elment a babája... így már összesen 5... nagyon szomorú dolog. Az egyikük már 15 hetes volt... már tök szépen látszott a pocija... és most meg nincs baba... :( a sírás kerülget, ha erre gondolok.
De azért én optimista vagyok, minden rendben lesz, a legnagyobb rendben!!! Mert ez a baba ide akar jönni hozzánk! Azért kalimpált úgy, mert tudta, hogy figyelem :) és igazából nem is kalimpált, hanem integetett, hogy szia anya. :))))) (na jó, lehet hogy nem...)

11+0 kezdem a 12. hetet

Minden nap egy kicsit még rosszul vagyok, ha eszem, akkor attól, ha éhes vagyok, akkor attól, nem túl jó.
Viszont idebent szinte semmi dolgom nincs, napi egy-két e-mailt kell megírnom, de ez minimális, egyáltalán nem pörög semmi, csak ilyen lassan csordogál a munka. Na mindegy, aztán egyszercsak majd beindul és akkor majd az lesz a baj.
Most az a baj, hogy csak a fórumot olvasgatom meg játszok, meg ilyesmi, és ha valamit meg kell csinálni, akkor az derogál.

Holnap megyek ultrahangra, megcsinálják a tarkóredőmérést - gondolom sima 2D-s ultrahang a Bajcsy kórházban. Remélem rendben lesz minden, mondjuk miért ne lenne.
És megint láthatom a kis drágaságot a pocimban!
Aztán jövőhéten meg megyek az istenhegyi útra a genetikai szűrésre, azon vért is vesznek. Holnap nem tud velem eljönni Gábor, de jövő pénteken eljön.

Ma, ahogy reggel feküdtem az ágyban, és le volt lapulva a pocim, és nem a hájam volt, már egy kicsit érezni, hogy ott van valami... még nem látszik, egyelőre csak az látszik, hogy kövérebb vagyok, csak hízok, hízok, és még jó ideig nem fogja rólam megmondani bárki, hogy na, ez babát vár.
De Gábor is azt mondta, hogy ez nem hízás, ez más a baba. Meg azt is mondta, hogy már várja, hogy nőjön :)

Tegnap azért volt egy elég durva dolog, nagyon kiakasztott, még az ebédemet is kihánytam: Bejött az Endre (egy szövegíró) elköszönni a szobánkba, mert kirúgták szakmai okok miatt, és a tőlem való elköszönése ez volt: "nahát, te már megint híztál, nem? azért egy kicsit vidámabb is lehetnél, mert a kövér emberek mosolygósak úgy hallottam."
Én csak pislogtam, meg se tudtam szólalni - ő pedig kiment a szobából, mint aki jól végezte dolgát.
De hogy mondhat ilyet valaki a másiknak, akár igaz, akár nem, akár van alapja, akár nem, akár utálja, akár nem... hogy mondhatott ilyet? majdnem elbőgtem magam.
De persze nem fogom odavágni neki, hogy babát várok, te tapló. Mert ha másnak se mondtam el, akkor majd pont neki fogom??? Amíg még nem telt le a 3 hónap???

De mostmár mindjárt letelik... remélem minden rendben lesz.


Van egy lány a fórumon, akinek elment a babája... nagyon szomorú dolog ez. Volt már másik kettő, akinek szintén, de nekik még az ünnepek alatt, még picurka volt nagyon. Ez a mostani már 11 hetes volt, és nem volt szívhang az ultrahangon... és el kellett venni... :( Nagyon szomorú dolog ez... Remélem sosem tudom meg milyen...

10+2 - elmondtam Ilinek!

Elmondtam az Ilinek és a nyakamba ugrott, hogy de jó, de jó annyira örül, és nagyon gratulál, és milyen klassz!!! Majdnem elsírtam magam, annyira örültem.
És fel sem vetett semmi a munkával kapcsolatosan, csak mondta, hogy örül... annyira drága volt. Reméltem, hogy jó fej lesz, de azt nem vártam, hogy ennyire!!!
Tudtam, meg sejtettem, meg titkon reméltem, de azért sikerült felülmúlnia a legmerészebb pozitív elképzeléseimet is!!!

10+2

Mostanában ritkábban írok, nem mintha annyi dolgom lenne, talán épp az ellenkezője, annyira nincs idebent dolgom, hogy valahogy az a kevés, ami van, az is nagyon lassan intéződik, semminek nincs kedvem nekiállni, semmit nem akarok, legszívesebben hazamennék és otthon lennék egész nap, vagy sétálnék és közben zenét hallgatnék...
De valahogy így is, hogy idebent nincs túl sok dolog, itt nem tudom úgy elengedni magam, nem érzem magam jól... nem tudom miért...
El akarom mondani az Ilinek a nagy hírt, hogy egyrészt nehogy mástól tudja meg és így bizalmatlannak gondoljon, másrészt pedig szeretném, ha tudná. Még nem hivatalosan akarom bejelenteni, csak elmondom neki, hogy a vizsgálatokra elkéredzkedések ne legyenek átlátszóak, meg ne legyen feltűnő, ha nem megyek röplabdára. Márpedig nem megyek röpire, mert most hétfőn is angyon mozgalmas volt, nem tudom, elbátortalanodtam közben, hogy jó-e ez nekem, szabad-e ezt csinálnom...

A fórumon most valahogy nem pörögnek a dolgok, kevés új dolog van, az első aha élmény megosztása után mostanra valahogy mindig ugyanazok a témák... de azért mégis jó hogy másokkal meg lehet ezt beszélni... akik ugyanúgy félnek, és a legtöbbjük ugyanolyan tudatlan és gyámoltana mint én. Persze akik többedszerre várnak babát, azokkal más a helyzet, bár azt mondják ők is, hogy minden baba egy kicsit más...

Olvasom ezt a Hidas-Raffai féle Lelki köldökzsinórt, tegnap a kádban sírtam az egyik történettől... előző este is valamelyik megríkatott. Idebent már nem olvasok semmit, már lassan babás képeket is alig-alig merek nézni, nehogy sírás legyen a vége.

Gábor ma bulizik a cégével - lementek Balatonkenesére, csak holnap délután jön haza, addig egyedül leszek. Ma egy kicsit megpróbálok takarítani meg összepakolni, és anyu mondta, hogy holnap délelőtt átjön, kipakoljuk a szekrényemet, átrendezzük, meg ilyesmi. Kell is egy kicsit, hogy egyedül legyek, meg Gábornak is kell, hogy ne velem legyen, úgyis mindig együttvagyunk. Lehet egyébként, hogy megy ki Gábor Zsoltihoz olyan március-április környékén. De mondta, hogy csak egy hétre megy, mert annál tovább nem akar itthagyni. Majd megbeszélem, hogy olyankor menjen, amikor nincs semmi vizsgálat, vagy intéznivaló, végülis azért van olyan hét vagy tíz nap, amikor nem történik semmi, inkább az a fontos, hogy ne mondjon le dolgokról csak azért, mert terhes vagyok.

Úgy szeretnék amúgy majd elmenni nyaralni - májusban kábé, és leginkább Spanyolországba vagy Olaszországba mennék... egy hétre pihenni, akkor még nem lesz olyan nagy a hasam se, meg talán akkor tudok egy kicsit napozni is, mert akkor még nem lesz olyan nagyon meleg... és tenger és napsütés, jaj de szuper lenne.

10+0 - a védőnő

Megjöttem a védőnőtől! Nagyon kedves volt, segítőkész, rugalmas, felvilágosult!!! Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült. A Kökörcsin u. 5-ben van és Pölöskeyné Máté Valéria a neve - és területileg tartozom hozzá, nem is mehettem volna máshoz, de nem is baj, mert nagyon jó fej.

Előtte felhívtam a családvédő szolg. telefonszámát és ott mondták meg hogy hozzá tartozom.

Megmért... uh, a mérleg 4 kilóval mutatott többet, (így 81 vagyok), mint dec elején, de ebből kettőt levont, mert ruhában voltam és napközben, és ha én reggel pucéran, éhgyomorra szoktam méredzkedni akkor két kiló levonható... külön enyhítő körülmény volt, hogy mondtam, hogy puffadok és az emésztésem se túl jó... Mondta, hogy ez a súlynövekedés nem sok, ne aggódjak, ne fogyókúrázzak, azt egyek, amit meg tudok enni, annyit mozogjak, ami jól esik, és majd ha jobban leszek akkor ráérek odafigyelni. Ha legközelebb túl sok lesz, akkor majd összeállít étrendet és ne aggódjak, csak nyugisan, élvezzem ki még a rosszulléteket is, és úgy csináljak mindent, ahogy akarok, menjek szabira, táppénzre, pihenjek, pihenjek, pihenjek, kíméljem magam, semmit ne erőltessek, de vigyázzak magunkra, és minden rendben lesz. Nagyon kedves volt, mondta, hogy most már neki is ugyaolyan fontos, hogy jól legyek, mint nekem, mert az ő gondozottja vagyok, és felelősséggel tartozik értem.

És még annyit mondott, hogy egyféle véleményt kövessek mindenben (táplálkozás, vizsgálatok, szülésre készülés, szülés, később szoptatás, babaetetés stb), ne olvassak túl sokat, ne hallgassak túl sok emberre és ne hagyjam, hogy ijesztgessenek rémtörténetekkel.

Nagyon kedves volt, megadta a mobilszámát, hívhatom reggel 8 és este 8 között, majd lehet hogy a következő találkozásnál ő jön el hozzánk, nem én megyek, és akkor megnézi hol lakunk, megismerkedik Gáborral, és egyáltalán. Végülis szerencse, hogy jófej és szimpatikus, mert innentől a szoptatásig, meg babaetetésig mindenben tökre szükségem lesz rá.

9+6 síró-picsogó

hát ezek szerint nálam most jött el az a pillanat, hogy sírok mindenen... itt ülök a gép előtt, és a neten olvasom liptai klaudia baba-naplóját és ömlene a könnyem, ha nem fognám vissza... az előbb a vécében zokogtam, vagy hüppögtem kínklservesen, mint akit bántanak, vagy kínoznak, vagy elvettek tőle valamit, pedig megvan mindenem! megvan a baba, megvan gábor, és én egyre csak sírnék...
és ez most kezdődött egy fél órája..., most úgy érzem sose marad abba, sose hagyom abba...

na, abbahagytam... :) most iszok sok vizet, hogy a kisírt könnyeket visszapótoljam

holnapra kivettem szabit
reggel elmegyek a misihez 7.15-re... uh, hogy a fenébe fogok felkelni 6-kor, hogy odaérjek???
utána elmegyek a Bajcsy kórházba a kiskönyves leleteimért, nagylabor, vércsoport meg wasserman (ez nem tudtam mi, de megnéztem, szifiliszt szűrő vizsgálat), aztán 1-re megyek a védőnőhöz, és aztán, ha minden stimmel, akkor még a kozmetikushoz is beugrom...

ancsa vett egy nagyon jó gatyát a H&M-ben, lehet ha lesz holnap időm, azt is megnézem, az árkádban van úgyis ilyen bolt... remélem lesz ilyen gatyó... meg megnézem a kismamaruhákat is, bár azt még nem akarok venni, mert majd szeretnék kimenni bécsbe és ott venni egy pár dolgot....

9+6 - reggel

Ma megint megpróbálkoztam a reggelire joghurtot eszünk projekttel, egyelőre még OK, jelentem: még bent van! Kiváncsi vagyok mikor tör rám a hányinger vagy a farkaséhség, hogy egyek még valamit. Mert fél nyolckor reggeliztem, és az már 2 órája volt...
Viszont tegnap este is lightosan akartam vacsizni, de annyira rosszul voltam este 9-kor, hogy muszáj voltam pirítós kenyeret enni - pedig joghurtot terveztem.

Éjjel, most először a babával álmodtam! Azt álmodtam, hogy szülök, de álmomban volt egy filmszakadás, szóval a fájások után rögtön megvolt a baba, felöltöztetve, békésen nézelődött. És kislány volt, egy nagyon szép kislány. Olyan volt, hogy senkire sem hasonlított és még sose láttam ilyen szép babát (na máris kezdődik az elérzékenyülésem). És Gábor fogta a kezében, irreálisan pici volt, hogy a két tenyerén elfért, és beszélt hozzá, hogy "itt van apa" - mire én elsírtam magam álmomban, ha rágondolok most is összefutnak a könnyek a szememben. De nagyon jó volt! Főleg hogy a szülés fájós részeit átugrottam egy laza álombeli mozdulattal

Én holnap megyek védőnőhöz - kicsit izgulok!

9+5

most teljesen jól vagyok, semmi bajom, csak éhes vagyok... viszont reggel nagyon szarul voltam
mivel hogy úgy gondoltam, hogy ez a sok szénhidrát, amit magamhoz veszek, ez nem lesz jó, ezért ma reggel úgy döntöttem, hogy joghurtot eszem müzlivel, de ettől olyannyira voltam rosszul, hogy csak na... bár nem rosszabbul, mint mástól, szóval tökmindegy
ebédre parilevest ettem - itteni, menzás parilevest, ami fincsi volt, de csak a felét ettem meg, meg krumplipürét, de az is csak fél adag volt.

és ez 1-kor volt, most négy óra múlt és mindjárt meghalok éhen... ez a fogyózás nem megy így terhesen...

viszont ma pisiléskor egy ici-pici vért találtam a papíron, nem is a betéten, csak a papíron, ahogy törölköztem, és jól megijedtem... nem tudom mi ez, de azóta már voltam kétszer is pisilni és újra semmi... szóval nem tudom, csak megsértettem volna magam... nem tudom... remélem semmi gond nincs

ez az állandó para megőrjít, mindentől félek...
mi van ha ez lesz, ha az lesz, stb... és ezeket a fórumon meg lehet beszélni, de a többiek se tudnak semmit, hogy tudnának megnyugtatni...

viszont úgy döntöttem, hogy megyek röplabdára, mert nem annyira ugrálós, ami miatt nem mehetnék, és ha meg elfáradok, akkor leülök... vagy valami

8+6

Huh, tegnap elég szarul voltam, azt követően, hogy hétvégén horror volt, hánytam szombat reggel az Auchanban a bevásárlás előtt, szarul voltam egész szombaton este, aztán meg vasárnap is. Vasárnap Gábornak csináltam omlettet és a második omlettnél rámtört a rosszullét, de már vagy este 9-kor, ki gondolta volna, hogy addigra leszek iszonyú rosszul.

Tegnap reggel se voltam túl jól, a reggeli kijött, az ebédre rendelt túrós tészta bennmaradt, aztán még otthon ettem két kiflit estére, és utána még a paulanerben voltunk és ott is ettem bécsi virslit mustárral. Nem lesz ez így jó, túl sokat eszem, és mindig csak szénhidrátot, de semmi másra nem vágyom, a salátától öklendezem, a kefírből elegem van. Csak a tészta a tészta a tészta. Mondjuk, amikor eszem, akkor se iszonyú sokat, de sebaj, biztos híztam, de kit érdekel!

Tegnap este voltam dokinál. Háromnegyed nyolcra voltam beírva, de majdnem kilenckor jutottam be, mert annyi kismama volt, hogy csak na.
Nagyon kedves volt a Sanyi, gratulált, megkérdezte a részleteket, hogy mi mikor volt, utolsó menstruáció, megnézte a papíromat, felírta a szülés várható időpontját! Mondtam, hogy nálam a peteérés egy héttel később volt, mert monitorizálták, és tudom, hogy 20-21. napon volt a 14-15. helyett. És így kiszámolta, hogy augusztus 15 a szülés! És így most már hivatalosan is ez! Persze akkor jön a lurkó, amikor jönnie kell, de ezzel számolunk egyelőre.

Kaptam beutalókat, holnap elmegyek reggel vérvételre, vizeletet viszek, csinálnak EKG-t, aztán 25 körülre be kell jelentkeznem NT-s ultrahangra, ami tarkóredőmérés. Illetve megkérdeztem azt is, hogy érdemes-e elmenni az istenhegyi úton a genetikai szűrésre.
Azt mondta, hogy igen, érdemes, ha valakinek belefér anyagilag, és aggódós, mert ezzel ki lehet kerülni a későbbi CVS-t és az amniocentesist, amik meg elég ijesztően hangzanak amúgy is. Megkérdeztem Gábort, hogy szerinte mit csináljak, jelentkezzek-e be, vagy ne, és ő is azt mondta, hogy jelentkezzek. Ezt a vizsgálatot csinálják: A Kombinált tesztet a 12-14. héten végezzük, ultrahang-vizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával. Ultrahanggal az ülőmagasságot (CRL), fejátmérőt (BPD), tarkóredőt (NT) mérünk, illetve az orrcsont (NB) jelenlétét vizsgáljuk. A vérből a PAPP-A és a free-β-hCG szintet mérjük. A kombinált teszt előnye, hogy a vizsgálatot követően 1-1,5   órán belül eredményt adunk, így pozitív vagy kétes eredmény esetén könnyen tudunk egyéb vizsgálatokat tervezni.

Rögtön megvan az eredmény, 1-1,5 órán belül. Ezért február 2.-án megyek 12.20-ra, az egy péntek, remélem az ebédidő nem lesz problémás, ha nagy a gáz, kiveszek egy nap szabit, de ezt muszáj elintézni.

Szóval holnap vérvétel meg minden, aztán védőnő, aztán UH, aztán genetikai szűrés, uh, lesz itt program.

8+2

Már két napja dolgozom, és egész jól bírom
Szerdán, ami az első nap volt, egészen okés volt, reggel egy kicsit szarul voltam, de aztán a kefír a pirítós meg a sajtos tészta klassz volt, nem is hánytam, meg semmi. Ráadásul este még későn ettem morzsás karfiolt sok tejföllel (ez a tejföl nagyon bejön nekem újabban), hogy hátha akkor másnap nem leszek rosszul.
Csütörtökön is jól voltam, csak egy kicsit voltam rosszul reggel, amikor Gábor behozott, de aztán ettem, és elmúlt, és rendeltem tortillaszendvicset, este meg ettem otthon sajtostésztát, és attól is jól voltam
Gábor nagyon későn jött haza, hajnal 3-ig bent volt a munkahelyén, csinálják az éves zárást

Ma reggel megintcsak egész jól voltam, pirítós + kefír, plusz ettem egy túró rudit is, ami tök jó volt, ebédre meg a Tomasovszky Gergővel találkoztam és a san Marzanóban ettünk pizzát és az is nagyon fincsi volt, csak az a baj, hogy most meg kezdek éhes lenni...
Remélem nem jön rám egy ilyen zabálhatnék, mert attól megnő a popsim meg mindenem, és azt azért nem kéne, hogy úgy nézzek ki, mint egy tehén...

Bár mindenhol azt írják, hogy a szép kismamaság azért eléggé ritka és eszményi dolog, de hátha legalább nem leszek bálna, na jó, az, hogy fogyok, az nálam nem opció, mert az egyébként se megy, de legalább ne 25 kilót hízzak, csak 15-öt :)

Kéne vennem egy fekete nadrágot, még nem kismama nacit, hanem csak egy normál olyat, ami picit bővebb fazonú, ami végülis nálam nem olyan nehéz, mert a derekam az amúgy is vékonyabb szokott lenni, mint, amit a csípőm megkíván. Csak valami olyan nadrág kéne, amit majd szülés után is tudok hordani, lehet hogy a Marks and Spencerbe megyek, mert ott tutira van nagyobb méret, és ott kéne vennem bugyit is, mert a mostani bugyijaim mind tangák, és kényelmesebb lenne valami normális fazonú, de azért nem az a szakadt, ami most van, kéne fehér is meg sötét is.

Megyek hétfőn a Sanyihoz, meg majd be kell jelentkeznem védőnőhöz is, de jó lenne, ha meglenne a kiírt dátumom, hogy most augusztus 8 vagy 15, mert azért nem mindegy. Na sebaj, ezen nem kezdek aggodalmaskodni, majd ha ottleszek, akkor megpróbálom megmagyarázni, hogy a fogantatás tuti nem lehetett nov 20 előtt, mert akkor volt a peteérésem, szóval szerintem 21 a fogantatási dátum - és attól kell 266 napot számolni.

7+6 - holnap újra munka

Sajnos vége ennek az itthontöltött paradicsom-közeli állapotnak, hogy akkor kelek, amikor akarok - jobban mondva, amikor bírok a hányingertől..., és a délutáni pihenéseknek is annyi... holnaptól újra munka

Holnap leszek 8 hetes terhes, nagyon szalad az idő, főleg, hogy már elvileg kilenc hetes, ami azt jelenti, hogy egy hónapja tudom. Elképesztő.

Mostanában egy csomószor gergő foglalta le a gépet, vagy éppen voltak nálunk, szóval se a blogírás, se a fórumozás nem jött igazán össze, de sebaj, remélem holnaptól, ha bentleszek, akkor nem lesz olyan sok dolgom, és meg tudom oldani.

Jó szarul vagyok reggel és délelőtt, teljesen mindegy, hogy eszem, vagy nem, azaz mégsem, mert ma reggel is felkeltem, ittam teát, és tök jól voltam kábé félórát, de aztán nagyon hányingerem lett, és csak úgy múlik el, ha vízszintben vagyok... aztán reggeliztem pirítóst meg egy kefírt, az nagyon jól esett, akkor egy 10 percig jól voltam, és utána megint le kellett feküdnöm. Ebédre megint pirítóst és kefírt ettem, úgy gondoltam, az bevált, nem újítok, jól is voltam, sőt ettem egy kis mákos sütit is. Aztán elmentünk az árkádba, hogy vegyek magamnak egy nacit, de a Libriben annyira szarul lettem, hogy le kellett ülnöm, és aztán jöttünk haza.

Aztán anyuval eljöttünk ide haza, elsétáltunk az Alexandrába - este már jól voltam, és ettünk McDonaldsos sültkrumplit (470 kcal, elég durva), és itthon utána még ettem lencsefőzit is, de az kijött. Érdekes, a krumpli nem :)

Holnapra csináltam sajtos tésztát, majd veszek egy tejfölt a boltban, meg viszek pirítóst és kefírt, remélem kibírom a holnapi napot... valahogy túl kell élni, a szagokat meg a stresszt, hogy dolgozni kell (jajaj, egy porcikám nem vágyik rá).

Na majd meglátjuk.

Gergő már hazaért NY-ba, remélem telefonál vagy ad magáról hírt, hogy mi van.

Gűbor meg még mindig nincs itthon, pedig fél 10 elmúlt... eh.