Megtartottuk Léna első szülinapját és szuperül sikerült. Jó sokan voltunk (Léna, Maja, Bence, Gábor, én, Adri, Gergő, Nagyika, Árpi, Nagymama, Nagyapa, Zsolti, Gabi, Trudimama, és még Marika is) de nem bonyolítottuk túl a dolgokat szerencsére. Volt egy csomó kaja, sütöttem fincsi Sacher tortát - már tökélyre vittem, úgyhogy jobb, mint a bolti.
Léna kapott egy csomó klassz ajándékot, kapott egy felfújható ugrálós zsiráfot Gergőéktől, egy tanuló szerszámpadot meg ruhákat Zsoltiéktól és Nagymamáéktól, tőlünk egy plüss-zsiráfot (ez a zsiráfmotívum véletlen, nem beszéltünk össze). Anyutól sapkát-sálat meg egy nadrágot, amin szoknya van - ő lesz a legcsinibb a bölcsiben, meg még Zsoltiéktól egy plüsskaticát, hogy "ő is kapjon valami játékot, ne mindig Maja levetett dolgait örökölje". Zsolti már csak tudja második gyerekként... :)
A tortaevés nagyon jó volt, meg is örökítettük, maja meg Léna kézzel tömik a szájukba, Bence pedig villával ette, mint egy igazi kis úriember :)
Szóval jól sikerült, semmire nem lehet panaszunk.
Képek is vannak.
Itt.
Amíg nem voltak, el sem tudtam képzelni milyen lesz, ha lesznek. Most pedig azt nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha nem lennének.
2010. szeptember 25., szombat
2010. szeptember 9., csütörtök
Maja-dumák
Maja egyfolytában beszél, így mindent, amit mond képtelenség rögzíteni, de a nagyon jókat jegyzetelem. Most néhány friss, augusztusi, szeptemberi:
Maja próbálja kinyitni a Panadolos üveget.
- Anya, nem tudom.
- Igen, mert gyerekzáras.
- De hát én gyerek vagyok...
Megyünk az autóban, Maja kéri, hogy nézzek meg valamit, amivel ügyködik.
Én: Nem fordulok meg, mert akkor hányingerem lesz.
Maja: Hány ingered lesz anya, kettő ingered?
Maja gondolkodik a dolgok logikáján:
- Apa, a fiúk miért nem lányok?
Nagyika magyaráz Majának: Ez itt a bokád, ez a térded, ez a combikád...
Maja: De miért vagyok én így kiépítve?
Most pedig megyek a tusfürdőbe...
Gergő kérdezi: Maja, neked mi a kedvenc állatod?
Maja válasza: Apa.
Esik az eső, amikor jövünk haza az oviból. Nagyi elöl rohan Lénával, mi meg Majával hátul, de nem bírjuk utolérni. Mikor a lakás előtt beérjük őket, Maja lihegve:
Nagyika, te úgy szaladtál, mint a fába szorult féreg.
Maja próbálja kinyitni a Panadolos üveget.
- Anya, nem tudom.
- Igen, mert gyerekzáras.
- De hát én gyerek vagyok...
Megyünk az autóban, Maja kéri, hogy nézzek meg valamit, amivel ügyködik.
Én: Nem fordulok meg, mert akkor hányingerem lesz.
Maja: Hány ingered lesz anya, kettő ingered?
Maja gondolkodik a dolgok logikáján:
- Apa, a fiúk miért nem lányok?
Nagyika magyaráz Majának: Ez itt a bokád, ez a térded, ez a combikád...
Maja: De miért vagyok én így kiépítve?
Most pedig megyek a tusfürdőbe...
Gergő kérdezi: Maja, neked mi a kedvenc állatod?
Maja válasza: Apa.
Esik az eső, amikor jövünk haza az oviból. Nagyi elöl rohan Lénával, mi meg Majával hátul, de nem bírjuk utolérni. Mikor a lakás előtt beérjük őket, Maja lihegve:
Nagyika, te úgy szaladtál, mint a fába szorult féreg.
Maja óvodás és balettra jár
Le kell kopogjam, mert annyira jól sikerült az óvodai kezdésünk, hogy mindenki csodájára jár. Egyetlen hang vagy hiszti nélkül beszokott Maja az oviba. Szívesen megy, alig akar hazajönni, tetszik neki. Szereti az óvónéniket, van kettő, Éva néni és Erika néni, illetve Erzsike néni a dadus, aki a haját szokta fésülni...
Minden egyes nap szoknyában kell menni, nem tudok ráimádkozni nadrágot. Ma reggel ezt azzal indolkolta, hogy "vannak az óvodában kislányok és kisfiúk, én lány vagyok, nekem szoknyát kell felvenni". A praktikum és kényelem egyáltalán nem számít... :)
Jól eszik, alszik, nem nyafog, nem hisztizik. Egyedül pisil és kakil, kezet most, minden megy, ahogy mennie kell. Alvás után még uzsonnázik, és utána hajlandó csak hazajönni.
Szoktunk azért találkozni Blankával, a bölcsis barátnőjével, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, olyan cukik. Blanka folyton Maját emlegeti az oviban is, mivel nem egy oviba kerültek...
A másik újdonság az ovi mellett, hogy járunk balettra Majával, kedden és pénteken. Eddig olyan felemás módon áll hozzá, mert mindkét alkalommal, amikor kijött, akkor szomorú volt, de utána meg mondta, hogy akkor jöjjünk holnap is... hát nem nagyon tudom ezt hova tenni. Más gyereket nem láttam ilyen meghasonultan...
Első alkalommal az volt a baja, hogy nem volt pörgős szoknyája, mint a többieknek. Másodjára vettünk azt is. Most már csak a cipő hiányzik... talán most péntekre az is megérkezik és akkor nem nyafog többet már...
Minden egyes nap szoknyában kell menni, nem tudok ráimádkozni nadrágot. Ma reggel ezt azzal indolkolta, hogy "vannak az óvodában kislányok és kisfiúk, én lány vagyok, nekem szoknyát kell felvenni". A praktikum és kényelem egyáltalán nem számít... :)
Jól eszik, alszik, nem nyafog, nem hisztizik. Egyedül pisil és kakil, kezet most, minden megy, ahogy mennie kell. Alvás után még uzsonnázik, és utána hajlandó csak hazajönni.
Szoktunk azért találkozni Blankával, a bölcsis barátnőjével, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, olyan cukik. Blanka folyton Maját emlegeti az oviban is, mivel nem egy oviba kerültek...
A másik újdonság az ovi mellett, hogy járunk balettra Majával, kedden és pénteken. Eddig olyan felemás módon áll hozzá, mert mindkét alkalommal, amikor kijött, akkor szomorú volt, de utána meg mondta, hogy akkor jöjjünk holnap is... hát nem nagyon tudom ezt hova tenni. Más gyereket nem láttam ilyen meghasonultan...
Első alkalommal az volt a baja, hogy nem volt pörgős szoknyája, mint a többieknek. Másodjára vettünk azt is. Most már csak a cipő hiányzik... talán most péntekre az is megérkezik és akkor nem nyafog többet már...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)