Egyrészt mondjuk tök jó, hogy a szopival - lekopogom - nincs nagyobb gondunk. Igaz előfordul, hogy estére már nem nagyon van, de Léna akkor is elalszik, nem sír, max felébred hamarabb és eszik újra.
Mondjuk január első hetében megpróbáltam fogyókúrázni, na attól nem volt tejem, tényleg nem. És a nem sírós, jólalvós gyerekből kihoztam a bőgőmasinát... szép kis anya, mi?
Kicsit taknyos volt mindkét lány, de komolyabb szövődmények nélkül 1-2 nap alatt elmúlt, úgyhogy ez is jó.
Léna már nagyon jól aludt, aztán egyszercsak elkezdett felkelni éjszaka 2 óránként. Na ettől nagyon ki vagyok, úgyhogy picit hagytuk sírni, most úgy tűnik visszaállt, de az éjszakák változók.
Közben Majának is volt egy rosszabb periódusa, este nem lehetett letenni 10-ig, aztán éjszaka meg sokszor felkelt sírva. Egyszer tuti átvándorol hozzánk, de az kevésbé zavar, mint az esti nem alvás.
Gábor közben elment Zsoltihoz New York/Baltimore-ba, de azóta már haza is jött.
Amíg nem volt itt, addig anyu volt velünk, ami jó volt, mert korán ideért és sokat segített, de őt is nagyon lemerítette a két gyerek... na igen. Viszont hát azért egy hét az nekem is, neki is sok volt egymásból... már rég nem "lakunk" együtt és ő nehezen állja meg, hogy ne véleményezzen, én pedig nehezen bírom megállni, hogy a nemtetszésemet szóvá ne tegyem.
Mindenesetre most Maját sikerült már visszaállítanunk a fél kilences fekvésre, sajnos az a titka, hogy nagyon határozottan kell elzavarni aludni, mert a legkisebb enyheségre úgy reagál, hogy kijön és próbálkozik... de közben meg tök fáradt... na mindegy, nem könnyű.
Kilyukasztattam a fülüket, mindketten kaptak egy kis édes fülbevalót, pici fehér kővel. Gábor még nem volt itthon, azért csináltam ilyenkor, mert tudom, hogy nem bírja szenvedni látni őket, és azért egy kicsit ez fájdalmas...
Kicsit csapongok...
Ja és testvérfellépőt is vettem, hasznos, csak nehéz vele tolni a kocsit. Bár most már mindjárt jobb idő lesz és Lénának jó lesz a kis szürke kocsi, nem kell ezt a batár nagyot cipelni és tolni.
Voltunk négyhónapos kontrollon, kapott Léna két szurit és a Rota-cseppeket is. A rota csepp még mindig annyira drága, 18 ezerbe kerül egy adag és kettő kell belőle. Na mondjuk a rota vírust senkinek sem kívánom (kivéve magamnak, hátha lefogynék tőle, na jó ez vicc volt).
Léna 6450g és 63 cm. Egy hónap alatt 4 cm-t nőtt, óriásbébi. Hízni nem hízott túl sokat, de nem is kell neki.
Adtam neki egy kis almalevet 27-én, és 28-án pedig egy kis almát. Ma is adtam neki almát, cuki volt ahogy nyelte, nem köpködött, de láttam, hogy furcsa neki az állaga... :) A vldőnő mondta, hogyha esetleg estére kevesebb a tej, akkor nyugodtan adjak neki almát, inkább mint más pótlást.
Nem tudom mit akarok a szoptatással, hogy meddig és hogy. Jó meg könnyű, meg persze fontos, hogy Lénának is jó, de egyre jobban zavarnak a kilók... és amíg szoptatok, addig esélytelen... csak rágondolok a fogyókúrára és kevesebb a tej... Mikor leszek megint 65 kiló?
Elvben azt mondanám, hogy nem is kérdés, a szopi a fontosabb, de közben meg szarul érzem magam... úgyhogy adogatom neki az almát, van a mélyhűtőben barack, majd azt is kap, most 5 hós koráig mást nem adok, utána pedig meglátjuk...
Majának se lett semmi baja a hozzátáplálástól... mondjuk a tápszertől sem...
Gábor közben hazajött, hozott egy csomó ruhát nekem is (emiatt sem ártana fogyni) meg a lányoknak, Majának egy csomó Minnie egeres pólót meg édes kis Levi's farmert
Hát ilyenek vannak, túl hosszú ideje nem írtam, úgyhogy ezért ilyen zavaros...
