Harmadik trimeszter

Betöltöm lassan - holnap a 28. hetet, amivel hivatalosan is megkezdődik a harmadik trimeszter. Nem semmi, milyen gyorsan eltelt már idáig... szinte csak most volt, hogy egyáltalán megtudtam, hogy jön Léna...

Teljesen jól vagyok, minden oké, néha kisebb hányinger zavarja a zavartalanságot, de amúgy most minden oké. A vas segít, kevésbé vagyok kimerülve, illetve jó a MagneB6 is, a húzódások szinte teljesen elmúltak.

Éjszakánként viszont arra ébredek, hogy iszonyatos rúgkapálás van odabent, jobbra-balra, fel-le, kimerítő, és néha szinte fáj... úgyhogy mocorog... mit ne mondjak... :)
Maja nem mocorgott ennyit, aztán mégis olyan most, mintha zabszem lenne a fenekében. Lehet hogy Léna még ennél is aktívabb lesz? Vagy most kiugrálja magát és aztán majd nyugis, leteszem-ott-marad gyerek lesz belőle?
Sokat gondolkodom azon, hogy vajon milyen lesz két gyerekkel.
Néha Majával is olyan türelmetlen vagyok, tudom. Pedig van olyan is, hogy nem is érdemli meg. Jó, mondjuk olyan is van, amikor tényleg ő borít ki - pl amikor a pohárból a vizet végiglocsolja az előszobában... vagy hasonló.

Voltam hétfőn a Sanyinál, lefelé van Léna feje, nincs befordulva, de a feje lent van már. Remélem így is marad, nem fordul vissza. Arra is kíváncsi leszek, hogy a második szülés milyen lesz. Nem aggódom rajta, de azért néha eszembe jut...

Maja a hétvégén nagyon beteg volt. Pénteken hívtak a bölcsiből, hogy lázas, jöjjek érte. 38 volt a láza délután 3-kor. Elvittük este orvoshoz, egy idős doktornéni volt, mondta, hogy még nincsenek tüszők a manduláján, de szerinte lesznek. Ha lesznek, akkor menjünk az ügyeletre, mert arra biztosan antibiotikumot fog kapni, nem érdemes megvárni a hétfőt és szenvedni.
Péntek éjjel nagyon rossz éjszakánk volt, hűtőfürdő, kevés alvás, Maja nagyon nyűgös volt, csípte a száját minden, még a tej is. Úgyhogy szegénykém csak vizet ivott, semmi mást.
Szombat reggel úgy tűnt, hogy jobban van, de délután újra felment a láza, megnéztük a torkát, anyu nagyon tudja ezt, mondta, hogy ott vannak a tüszők... úgyhogy irány az ügyelet.

Írtak antibiotikumot, Maja pedig egész nap az ölemben ült, énekeltem neki, játszottunk, míg végül elaludt. Mikor felkelt nagyon lázas volt. Nem mértük meg, de szerintem 40 körül volt. Beültem vele a kádba, hűtőfürdő újra. Én is majd megfagytam, de ő meg rettenetesen érezte magát, fájhatott mindene, sírt, ordított, de mozdulni sem bírt szinte. Amikor kiszálltunk, kapott Panadolt, meg megkapta az antibiotikumot. Gábor aludt vele az éjjel, engem az előző éjszaka teljesen kimerített, úgy aludtam, mint akit leütöttek, nem is hallottam, hogy mi volt.

Vasárnapra már jobban lett szerencsére, de azért még ma sem az igazi, pedig ma már kedd van, és már 3 napja kapja az antibiotikumot. Szegény anyu, megszálltukl őt már megint, mert otthon nincs gáz, és így nincs melegvíz sem... ezért itt vagyunk napközben... nem mintha ma már akárcsak egyszer is használtam volna gázt... na mindegy. Az esti fürdéshez kell.
Anyu meg még el is kapott valamit Majától, szerencsére nekem semmi bajom :) Védi a szervezetem Lénát :)

A héten nem dolgozom, táppénzen vagyok egy hétig Majával. Ilyen se volt még... mondjuk nem bánom. Egyrészt nagyon látom, hogy jót tesz Majának, hogy ilyen sokat velem van. Nagyon bújós volt most hogy beteg volt, szüksége volt arra, hogy mindig velem legyen. Sose volt ilyen korábban, ennyire nem volt anyás... nem mondom, hogy nem fáraszt nagyon. Én nem is értem, hogy azok az anyukák, akik le se teszik a gyereküket, meg folyton ők akarnak vele lenni - mert ettől szuperanyuk - azok hogy bírják. Nekem kell az, hogy egyedül is lehessek. Nem baj, ha ott van Maja, de ne kelljen mindig NEKI mesélni, VELE játszani, VELE foglalkozni. Szerintem nagyon fontos az, hogy ő egyedül is el tudjon lenni. Nem várom el tőle, hogy órákat, de azért egy mesekönyvet ugyan nézzen már meg egyedül, és rajzoljon egyedül 5-10 percet. Tényleg, csak most látom, hogy mi elfoglaltság az, ha valakinek a gyereke folyton a nyakán lóg. Egy hétig jó, meg örül az ember, hogy átöleli a kis kezével, de mindennek van határa.
Ha tudom, akkor Lénával is hasonlóan akarom csinálni. Szeretném, ha ő is önálló lenne. Bújhat, ragaszkodhat, de tudnia kell egyedül is lenni, amihez nem igényli az én társaságom. Szerintem így sokkal talpraesettebb felnőtt lesz belőle, mintha állandóan babusgatnám meg abajgatnám.

Tegnap Maja hozta az egyik könyvét és jól megütött vele. Nem szándékosan, de azért nem is teljesen véletlenül, és tudta, hogy megütött, mert láttam a szemében a kaján kis mosolyt, hogy "na most mit szólsz?". Mondtam neki, hogy ez fájt nekem. Neki is fáj, ha megütik, megkarmolják, megharapják, úgyhogy ezt nem szabad, és kérjen bocsánatot.
Erre felkapszkodott az ölembe és mondta: Bocsánat, anya.
Annyira megható volt.
És utána elolvastuk a könyvet. :)

Néha elgondolkodom, hogy nem vagyok-e vele túl szigorú, de azt látom, hogy szüksége van rá, hogy "neveljük". Fogékony rá, próbálkozik, próbálkozik, de legtöbbször beletörődik és más elfoglaltságot keres, nem rosszalkodik szándékosan. Meg sokszor le lehet szerelni azzal, ha eltereljük a figyelmét.

26+0

Ma toltom a 26. Hetet. Elkepeszto, mindjart tul vagyok a masodik
trimeszteren is. Es mar nem tul sokaig dolgozom.
Meg nem tudom, hogy napra pontosan meddig de nagyjabol julius kozepeig
tervezem. Mivel nem vettem ki a szabikat, amikor novemberben visszajottem,
most van 32 nap korabbi szabim plusz az ami erre az evre maradt.
Nem is baj mert Maja bolcsiszunete juli 13tol kezdodik es amugy is jo lenne
egy kis pihenes.

Tegnap eleg szarul voltam, huzodott a hasam, a babzsakokon fekudtem egy fel
orat kb. Bevettem 3 MagneB6-ot es attol jobb lett.

Hat igen, most kevesebbet hiztam es kevesebbet nyuglodom, de azert most meg
Maja miatt nem egyszeru.