29+1 ma van az utolsó napom

Ma van az utolsó napom a munkahelyen, kicsit fura azért...
Este alig bírtam elaludni, valahogy úgy bennem volt hogy azért olyan nehéz lesz, és más lesz, és szokatlan lesz.
Eddig a munka volt az életem nagy része, a helytállás, az, hogy tudjak bizonyítani, teljesíteni, és ez most megszűnik... egy teljesen más ügy veszi át a helyét...

Körbeírtam mindenkinek, hogy megszűnik a greyes címem, és innentől a gmailesen keressenek. A számom megmarad, a telcsim megmarad.

Ma lesz a kerti-party, addigra remélem eláll az eső, mert most nagyon úgy tűnik, hogy mindjárt hihetetlen zuhé lesz.

Csináltunk reggel egy pár képet a szobáról, felteszem őket, bár még nagyon steril minden és kell majd mindenféle dísz meg lámpa meg persze Maja-baba :)

29+0 szakmai elismerés

nahát ma elég érdekes (jó) dolog történt

Már korábban beszéltem Vikivel arról, hogy szeretnék majd otthonról besegíteni, prezit összerakni, vagy fordítani vagy bármi ilyesmi. Mondta, hogy persze, nagyon örülne. Merthogy én nem szeretnék egyrészt kiesni a dolgokból, és utána majd később rosszabb helyzetből indulni, csak azért mert gyerekem van. Másrészt meg nem szeretnék anyagi dolgok miatt hamarabb visszajönni, mint ahogy jónak gondolom. Ő ezt támogatta, jó fej volt teljesen ebben.

Ez volt az előzmény :)
Erre tegnap az új kreatív igazgatónk (Attila) behívott, hogy beszéljünk egy picit. Elkezdte mondani, hogy beszéltek a Milossal, hogy én vagyok a legjobb account, és hogy a cég távolabbi jövőjét úgy tudnák elképzelni, hogy legyen egy olyan ember, aki stratégiailag tud gondolkodni, és rám gondoltak. Mert szerintük én vagyok az egyetlen, aki szakmailag erre képes és alkalmas. Olyan jól esett...

És hogy ők azt gondolták, hogy a stratégiai tervezés olyan dolog, amit lehetne otthonról is részmunkaidőben is csinálni, merthogy pl ha tender van, akkor bejönnék a briefre, otthon megcsinálnám a stratégiát, aztán bejönnék újra 1-2 órára, hogy megnézzük a kreatívokat, és elmennék a prezentációra.

Annyira jó!

És én lennék a stratégiai tervező!!! Ez azért elég jól hangzik :) És lehet hogy ezzel azért anyagilag is elég jól lennénk.

Persze csak akkor vagyok hajlandó ilyenekre, ha jól megfizetik, és ha Maja nem sínyli meg. Mert - erről beszéltünk Gáborral tegnap - nem azért akarok babácskát, hogy utána más nevelje, vagy baby-sitter legyen vele. Én akarok vele lenni és látni ahogy először fordul, ahogy felül, feláll, beszélni kezd... olyan gyorsan elmegy a babakor, ki akarom használni.

Közben szeretnék azért vissza is rázódni majd - és erre beszéltük azt Gáborral, hogy majd a suttogós dolgokat komolyan vesszük, hogy a napjainkba beleférjen az, ha nekem 1-2 órát dolgoznom kell, amikor Maja alszik. Mert normális esetben ennyinek bele kell férnie. És akkor szakmailag tudok fejlődni (nem csak szinten maradni, hanem fejlődni), tanulni olyan dolgokat, ami ebben a stratégiai tervezésben van benne, metódusok, eszközök, esetleg tréningre elmenni, vagy valami.

És ez nagyon klassz, hogy ebben támogatnak!

Azért mondjuk tavaly, amikor majdnem leléptem Anikó miatt, aki egy kicsit se ismert el - nem gondoltam volna, hogy alig egy évvel később Maja-babát várom, és ráadásul ilyen pozitív visszajelzést kapok szakmailag.

28+6

Hát nagy örömömre ma sem csináltam semmit!!!
Reggel eleve olyan hülyén indult a nap, mivel 4.30-kor felébredtem, és egészen fél hétig nem bírtam visszaaludni. De persze amikor meg visszaaludtam, akkor meg úgy aludtam, mint akit agyoncsaptak, ezért nem bírtam felkelni 7.30-kor, hanem csak 8.30-kor...
9-kor indultam és jól el is késtem, 10-re értem be :)
Na azóta se csinálok semmit, Ancsával egy félórát beszélgettünk a teraszon, aztán egykor lementünk ebédelni és vagy egy órát lent voltunk. És közben semmit (de tényleg semmit) nem csináltam.
Kb egyetlen egy e-mailt írtam meg, és kicsit unatkozom is :) hehe.
Itt sajnálkoznak a kollégák, hogy szegény én hogy fogok majd otthon unatkozni, mikor szerintem meg olyan jól elleszek... :)
Ráadásul mivel éjjel úgyse tudok rendesen aludni - ha felébredek, ezért napközben kell majd pihennem.
Visszaírtak a horvátországi szállásról, hogy van szállás június végén-júlis elején, mehetünk, ha akarunk. Szívesen elmennék... a teraszos apartman van kiadó...

Szép történet

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A "szkeptikus" azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet? - Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

28+4 - már csak 80(!) nap

Kisvárdán vagyunk, és odakint egészen idáig tegnap este óta zuhogott az eső. Úgy terveztük, hogy grillezni fogunk ma ebédre - sőt már tegnap estére is szalonnasütést terveztünk, de annyira esett és nem állt el, hogy nem tudtunk.
Pénteken jöttünk, és hiába indultunk el délután négykor, olyan dugó volt, hogy fél kilencre értünk ide. Én már azt se tudtam mit kezdjek magammal a kocsiban, annyira fájt a derekam meg a hátam, meg kényelmetlenül ültem...
Négy és fél óra az sok...

Már meg is gondoltam magam, nem akarok nyaralni se menni, nem bírom az utazást se rendesen... pedig szerettem volna elmenni horvátországba, vagy láttam tök jó ajánlatot bulgáriába - na majd megyünk Majával jövőre.

Tegnap Nyíregyházán voltunk, meg elmentünk Tokajra a borfesztiválra vagy mire - jó meleg volt egész nap, csak akkor kezdett esni amikor hazaértünk... azóta meg csak most állt el.

Most Gábor meg apukája készítik össze a grillezéshez a dolgokat - mindjárt kinézek, hogy milyen idő van - a grillezős lötty szagát idáig érzem :)

Ja, és elaludtam a lapockám felett az izmot és annyira fáj, hogy mozdulni se tudok néha - pont olyan, mintha az ember a nyakát aludná el, de ez lejjebb van, a hátamon. Gábor masszírozgatta tegnap, de attól még a bőr is fájt rajta, hogy majdnem sírtam...

Jövőhéttől eljárok jógára, meg uszodába, meg mondtam Gábornak, hogy van a Brendonban papás-mamás torna az együttszüléshez - elvileg oda is elmegyünk. Kell vennem egy fürdőruhát - olyat ami takarja a hasam, mert a mostani bikiniben nem szabad napozni, mert Maja szeme még nem elég felkészült az éles fényekre és nem szabad, hogy sokáig tűző nap érje...

Na megyek megnézem mit ügyködnek a fiúk.

28+0 harmadik trimeszter

Beléptem a 3. trimeszterbe - betöltöttem a 28. hetet

Mindjárt vége lesz ennek az életszakaszomnak is... és jön a következő a babácskával...
Tegnap elolvastam a Suttogó végét, nagyon érdekes, kíváncsi leszek, hogy betartható-e vagy sem.
Meg persze kíváncsi leszek, hogy a pocakomban egy kis ördögfióka lapul vagy egy kisangyal... hogy hogy fog aludni, gyorsan megtanul-e szopizni, mennyire lesz élénk, stb

Most a nagykönyv szerint kb 40 cm már és kb 1,2kg
és érzem is, mert rudgal rendesen a kis drága, napközben is, de éjjel is, ha felébred...

Munka:
Hát látom a fényt az alagút végén, ez szuper!!!
Tegnap 6-kor haza tudtam menni, nem is csináltam semmit igazán napközben, már nem kellett elmennem a Vodába.
Tudok fórumozni is, meg babakelengye listát írni, meg ilyesmi. Fura is, hogy ilyen sok a szabadidőm, nem tudok mit kezdeni magammal...

Amúgy meg nagyon melegem van, nehezen bírom ezt a hőmérsékletet...

27+6 - kicsit nyugi van

Na, ma egy kicsit jobban nyugi van...

A múlthét halál volt, meg az előtte hét is
Annyi, de annyi dolgom, volt, hogy naponta szinte ebédelni se tudtam... rohanás volt, őrület volt, azt se tudtam merre nézzek.
Az 5 db effie és a mindeféle napi dolog, az, hogy le se szarta senki, hogy én kismama vagyok, vagy fáradtabb lehetek, vagy hogy nem ideális napi 12-14 órát dolgoznom, és haza kéne mennem este legkésőbb hatkor...
A legdurvább nap a csütörtök volt, amikor is előtte szerdán hajnal egyig írtam az effiet Gáborral, és csüt reggel besokalltam és elbőgtem magam a wcben, hogy én ezt nem bírom.
Aztán kimentem sétálni és elmentem a Körösi Andihoz zokogni... jó szar volt, mit ne mondjak...

Aztán a péntek lazább volt, leadtuk az effie-t, este meg jött Gábor anyukája, kimentünk érte a reptérre, elmentünk anyuért is, és rendeltünk a Maharajából fincsi kaját.

Másnap reggel jött fel Gábor apukája, és vitte haza anyukáját... mi meg egész nap csak otthon voltunk, dvd-t néztünk, de semmi egyebet nem csináltunk... este átmentünk Gergőhöz-Ariadnéhoz és kb éjfélig voltunk.
Aztán vasárnap meg vásárolni voltunk, meg anyunál ebédeltünk, aztán mentünk ki délután etyekre, a pincefesztiválra...
Gáborral, meg az ő kollégáival... (Győző, Edu, Noi, Kriszta)
Jól elfáradtam, háromtól mentünk a tűző napon, egészen kb este nyolcig, a végére már a pocim jól húzódott, úgy elfáradtam, hogy csak úgy lógott a nyelvem... :)
Ittam egy pár korty bort - a nagy melegre való tekintettel, meg ettem kemencés lángost... Gábor is iszogatott végig, kóstolgattunk mindenféléket, meg vettünk hűtőmágnest - "Tiffany" üvegest, krokodilt és zsiráfot. Lehet hogy majd tőlük fogunk éjszakai fényt venni... mert olyan jó kis egydi lámpáik voltak...

Ja és közben megvettük a babakocsit is - hordozóval
Peg-Pérego Venezia, nagyon szuper - anyu azt mondta, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy már valaki használta
Gábor amikor megmutatta az anyukájának, olyan édi volt, körbehordozta a lakásban a karján, hogy így fogom cipelni a babát :) Annyira jó volt, biztos jó szülő lesz belőle...

Mára virradóan meg nem tudtam rendesen aludni - felébredtem olyan 4 körül, aztán 2 órán át nem bírtam visszaaludni... pisilni kellett, szomjas voltam, közben éhes lettem... próbáltam olvasni, de nem akartam nagyon gábort sem felkelteni... áh... és ez csak rosszabb lesz :)
Még 2,5 hónap.

Viszont már csak a héten, meg a következő héten dolgozom, utána itthon. Viszont az Ili megpróbálja nekem a Vikivel elintézni, hogy a júniusi pénzemet még fizessék ki
és akkor június: teljes fizu
július: szabi
augusztus: táppénz két hétig
és aztán meg szülési szabi januárig

Néha olyan fura belegondolni, hogy szülni fogok... néha az is olyan fura, hogy már ekkora a hasam, pedig még nem is olyan borzasztó nagy :)

26+4

Vasárnap este van, és nagyon fáradt vagyok. A hétvége is hosszú volt és sok mindent csináltunk, de a hét is egy kicsit zsúfoltabb volt, mint ideális lenne.
Nem nagyon tudtam hamarabb végezni, mint 7 vagy 8 és rettentő fárasztó...

Van 3 darab Effie pályázta, amit meg kell írni... az is rám maradt, és egyébként is nagy szívás az egész... nem is akarok foglalkozni vele, nem is akarok rágondolni... legalább vasárnap ne...

Ma is stúdióban voltam, este nyolcra kellett menni - mert az egyik spotot (SonyEriccson animációs akármi) nem tudták megcsinálni, csak ma estére... hát erre most mi a frászt mondhatnék. Oda kellett rántani az ügyfelet is, tök kellemetlen és szar az egész, de mindegy márvége, hazajöttem.

Majd holnap folytatom, nincs erőm :(

25+4 - Gábor újra itthon!!!!!

Hazajött Gábor, nem vagyok már egyedül!!!!!

Pénteken reggel mentem ki eléjük a reptérre, 8.20-ra volt írva a gépük ( az eredeti 8.05 helyett) és szupergyorsan kiértem, mert 7.40-kor indultam, és így is odaértem 8.15-re. Kb ekkor szállt le a gép, de rájuk nagyon sokat kellett várni, mert a csomagok lassan jöttek, és ráadásul a vámon kiszúrták Gábort.
Elmentünk a nyugatihoz, beültünk a McCaféba, amíg telt az idő apukájának a vonatindulásig, aztán hazahoztam Gábort, és mentem dolgozni. Szerencsére nem kellett sokáig bent lennem, mert fél ötkor már el tudtam jönni.

Nagyon sok mindent hozott Gábor:
- én kaptam egy swatch órát és egy Calvin Klein táskát
- és Majának hozott irtó sok ruhát, kis body-k, napozók, nacik, szoknyás összeállítás bugyikával majd nyárra (jövő), pulcsik, kardigánok, még két puhatalpú cipőt is hozott (Tommy Hilfiger)
Mindegyik annyira helyes, és mivel ezeket még inkább én értekelem, mint ő, ezért én kaptam nagyon sok ajándékot.

Már lassan tényleg össze kell írjuk, hogy mi mindenre van még szükség, mert már csak 3 hónap és jön :)

Szombaton - tegnap keveset csináltunk, reggel felkeltünk, Gábor reggelizett (én csak kávé, kis keksszel) aztán DVD-ztünk, megnéztük a 300-at (ami a spártaiak és a perzsák thermopülai ütközetéről szól) én csak félszemmel néztem, mert közben takarítottam, és amúgy sem nagyon akartam a véres részekre koncentrálni. De nagyon hihetetlen, mert egy stúdióban vették fel, és minden, ami mögé van rakva a blue-box. Elképesztő.
Aztán sushit rendeltünk ebédre, és aztán Gábor aludt egy kicsit, én meg elolvastam az útibeszámolóját, amit írt.
Utána átmentünk anyuért, elmentünk bevásárolni, és át a Trudimamához, ahol Gábor megmutogatta a képeket és elmesélte mi mindent látott, merre jártak, stb.
Aztán hazajöttünk és fürdés, tv, alvás.

Ma meg már vasárnap van, és nem tudtam tovább aludni, ezért gondoltam csendben frissítem a blogot amíg Gábor még alszik.

25+1 - az utolsó napom egyedül

Hát ma már csütörtök van, és ez az utolsó napom egyedül, holnap reggel már jön haza Gábor. Már várom nagyon - de igazából ez nem meglepő, mert azóta várom, hogy elment :)
Kíváncsi vagyok, hogy hogy érezte magát, meg mi mindent látott, megígérte, hogy leír mindent, hogy utána jól el tudja mesélni. Azért a napi 1 (max 2) telefonhívás nagyon kevés... :(

Tegnap már újra dolgozni kellett, nem mondhatnám, hogy nagyon örültem neki, de ez van, írtam újabb nagymennyiségű briefet, lemondták a pucércsajos fotózásunkat, amivel az utóbbi napokban csak a gond volt, viszont tök jó ötletek vannak egy másik kampányhoz.

Május közepén jön az új srác - meg talán a másik csapatba is az új csaj, átadom a dolgokat aztán mosom kezeimet, senki és semmi nem érdekel, csak magammal fogok törődni. El fogok járni jógára, uszodába, sétálni, mindenféle csupa jó dolgot fogok csinálni 2,5 hónapig... és aztán meg jön a legjobb dolog: Maja.
Gábor hoz neki sok ajándékot, de azt igazából még nekem hozza, mert Maja úgysem tudja még értékelni, ellenben, ha én örülök, ő is örül... össze vagyunk kötve :)

Valahogy tegnap kissé passzívabb volt, bár ilyen előfordul, csak kicsit rugdalózott, mondjuk nem is éreztem magam olyan bánatosnak. Átjött Ariadné, beszélgettünk éjfélig... és pont átestem a holtponton, mire hazament, úgyhogy alig bírtam elaludni. (Megveszik Gergővel közösen a Vadász utcai lakást, mostanában kezdik elindítani a hitelfolyamatot és amúgy meg a tél után most költöztek vissza. Már csaknem egy éve együtt vannak, hogy telik az idő!!!) Előtte egy kicsit felsöprögettem a porcicákat, lemostam a fürdőben a tükröt meg a mosdót, hogy mire Gábor jön szép rend legyen. Hát nem mintha annyit koszolnék idehaza... kb összesen 1 tányért piszkoltam össze egy hét alatt...
Tegnap is, reggel ittam a kávémat, ettem egy almát délelőtt, ebédre egy fél sóskát ettem, krumplival, és délután még egy pogit. Aztán azt hittem Ariadné hamar jön és eszünk valami vacsit, de közben megvacsorázott otthon Gergővel, szóval megint nem vacsiztam, mert egyedül már nem volt kedvem... csak ittunk egy pohár bort, aztán annyi... Nincs kedvem enni mióta Gábor nincs itthon :(

Reggel kilencig vettem parkolójegyet és 8-kor keltem, de olyan gyorsan elkészülök, hogy már óra 20-kor a net előtt ülök... blogozok, mindjárt megnézem a fórumot. Majd ha Maja itt lesz egész más lesz az életem, más lesz a napi ritmus, az alvás, ébrenlét, stb. Majd takaríthatok, vasalhatok, sétálhatok naphosszat... már várom nagyon... de azért a terhesség is jó, olyan jó érzés, ahogy belül érzem, hogy ott mocorog...

Na, háromnegyed 9, megyek fogat mosni, aztán munka... hurrá :)