Úgy szalad az idő, mint a csuda! Már betöltöttem a 15. hetet, és ez innentől csak egyre gyorsabb lesz, ahogy majd már érezni fogom, hogy rúgdos, meg ha már tudjuk, hogy kislány vagy kisfiú, és lehet vele a nevén szólítva beszélgetni, és egyszercsak hipp-hopp szülök. Juj, de furcsa...
A héten itthonvagyok betegállománban, nem vagyok nagyon beteg, sőt, inkább csak pihenek, meg megelőzöm, hogy beteg legyek...
Majd hétfőn megyek újra, remélem holnap nem kell bemennem.
Vettünk kedden 2 kismamanadrágot, egy farmert, meg egy feketét, végre már nem ugyanabban a ruhában rohangálok, Gábor örült. Majdnem vettem kabátot is, de az már túl sok lett volna, gy is a két naci, meg a pár felső, amit hozzá vettem jó sokba került, és még közel sincs annyi cuccom, mint szeretném... de indulásnak megteszi. :)
Jövő kedden (27-én) 18.40-re megyünk 4D ultrahangra ide: http://www.4dultrahang.hu/launch.php
Azt írják, hogy már 12-13 hetes kortól meg tudják mondani a baba nemét, de ha esetleg mégsem, akkor sem fogunk zokogni, mert legalább láthatom a kis drágát... már nagyon hiányzik, hát már olyan régen volt, hogy láttuk (feb 5). És adnak róla dvd-t meg képet meg mindent.
Márc 2 (az jövő péntek) megyek AFP-re, és márc 5 megyek a sanyihoz, aztán márc 7 meg a védőnőhöz... utána majd be kell jelentkeznem 18. heti ultrahangra, ahol elvileg megmondják a nemét... de kis szerencsével addigra mi már fogjuk tudni.
Tegnap este nagyon szarul voltam, kihánytam a vacsit, amit az évfordulóra ettünk - és ma reggel se lett jobb, ma meg a reggeli jött ki. Most meg ebédeltem, spenótot és kétszersültet, és ez is macerál... uh, nem jó...
Amíg nem voltak, el sem tudtam képzelni milyen lesz, ha lesznek. Most pedig azt nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha nem lennének.
2007. február 22., csütörtök
2007. február 19., hétfő
14+5
nem volt jó a hétvége, valahogy nem is tudom miért...
csütörtökön nagyon rosszul voltam, kihánytam délután 3-kor a reggelimet, de aztán jobban lettem. Szóval szórványosan még kínoznak a rosszullétek... De az a rossz, hogy valami egyfolytában kínoz, ha nem a rosszullét, akkor a gyomrom fáj, vagy ha az se, akkor úgy érzem, hogy szétreped a hasam attól, hogy napokig nem tudok wcre menni, vagy húzódik a pocim, ahogy nő a méhem a baba miatt.
szombaton úgy terveztem, hogy elmegyek kismama jógára, de így utólag már megkérdőjelezem, hogy akartam-e igazán menni, vagy csak a kötelesség lelkesített... nem tudom. Mindenesetre reggeli után (szokásos téliszalámis zsömle) annyira megfájdult a pocim, hogy csak fekve bírtam ki... és így nem mentem jógára. Helyette elmentünk anyuért, meg vásárolni, aztán meg egész délután itt takarítottunk, porszívózás (Gábor), pakolás, lemosás, vasalás (anyu), főzés, rámolás, hajtogatás, szekrényrendezés (Zita). Estére olyan fáradt voltam, mint a kutya... pedig az érdemi munkát nem is én végeztem.
Vasárnap reggel meg kimentünk az IKEÁba, hogy megnézzük milyen bababútorok vannak, de egyrészt nem túl nagy a választék, másrészt meg nem túl jó, na mindegy. Aztán átmentünk a Brendonba, na az már tetszett, olyan jó kiságyak voltak, meg volt zenélős-plüssállatos forgó, amitől úgy kellett elvonszolni... Utána meg a westendben voltunk, Gábor próbált rávenni, hogy vegyek velemi ruhát, de a kismamaruha még nem feltétlenül indokolt, és most 44-es ruhákat nem akarok venni... :(
Aztán mondta, hogy minden nap ugyanabban a nadrágban vagyok és a kabátomban meg hurkásan nézek ki - amitől elszomorodtam nagyon, sajnos igaza van, de mit csináljak... hát ez nem segít azon, hogy ne érezzem magam formátlan tehénnek... Meg nem akarok most egy télikabátot venni, mikor vége a télnek mindjárt... na sebaj, majd lesz valami
Meg ugye nemsokára már kimegyünk Bécsbe, addig szeretném kibírni ezekkel a cuccokkal, mert odakint jobbakat lehet kapni, mint itt, legalábbis tavaly még jobbakat lehetett.
Átgondoltam, hogy mit szeretnék:
- egy rövid farmerszoknyát
- egy fekete szoknyát (rövidet)
- egy kismamafarmert
- egy fekete nadrágot, ami elegánsabb
- és egy másmilyen színű nadrágot, vagy világosat vagy khaki színűt vagy zöldet
és ezen túl már csak felsők kellenek majd
ha meg nyár lesz akkor arra úgyis kell venni majd ruhát, vagy egy fehér nacit, vagy egy fehér hosszú szoknyát... de azt most még nem számolom bele
Illetve szeretnék egy mokaszinszerű cipőt is, láttam tök jó Tommy Hilfigert, jó sok pénzért...
Hát ennyi.
Ja, és ma nem voltam dolgozni, mert reggel fájt a torkom meg a fejem, meg minden bajom volt, és nem akartam bemenni, mert akkor 2 hét mire kilábalok gyógyszer nélkül a kórból. Így meg 2-3 nap alatt kipihenem, lehet hogy nem is betegség...
Csak valahogy a kedvem is olyan rossz... a hétvége se volt jó, a mai nap se annyira... nem érzem magam túl jó, sírhatnékom van és egy kicsit elegem mindenből...
Bárcsak már mozdulna a babácska, hogy érezzem, hogy ott van, hogy itt van, velem van... mert tudom, hogy itt van... de olyan jó lenne ha érezhetném is... ahogy mocorog meg rúgdos meg bukfencel...
na megyek, késő van.
holnap megyünk a dokinénihez (háziorvos) biztos kiír egy időre, de remélem nem túl sokra... lenne dolgom odabent...
csütörtökön nagyon rosszul voltam, kihánytam délután 3-kor a reggelimet, de aztán jobban lettem. Szóval szórványosan még kínoznak a rosszullétek... De az a rossz, hogy valami egyfolytában kínoz, ha nem a rosszullét, akkor a gyomrom fáj, vagy ha az se, akkor úgy érzem, hogy szétreped a hasam attól, hogy napokig nem tudok wcre menni, vagy húzódik a pocim, ahogy nő a méhem a baba miatt.
szombaton úgy terveztem, hogy elmegyek kismama jógára, de így utólag már megkérdőjelezem, hogy akartam-e igazán menni, vagy csak a kötelesség lelkesített... nem tudom. Mindenesetre reggeli után (szokásos téliszalámis zsömle) annyira megfájdult a pocim, hogy csak fekve bírtam ki... és így nem mentem jógára. Helyette elmentünk anyuért, meg vásárolni, aztán meg egész délután itt takarítottunk, porszívózás (Gábor), pakolás, lemosás, vasalás (anyu), főzés, rámolás, hajtogatás, szekrényrendezés (Zita). Estére olyan fáradt voltam, mint a kutya... pedig az érdemi munkát nem is én végeztem.
Vasárnap reggel meg kimentünk az IKEÁba, hogy megnézzük milyen bababútorok vannak, de egyrészt nem túl nagy a választék, másrészt meg nem túl jó, na mindegy. Aztán átmentünk a Brendonba, na az már tetszett, olyan jó kiságyak voltak, meg volt zenélős-plüssállatos forgó, amitől úgy kellett elvonszolni... Utána meg a westendben voltunk, Gábor próbált rávenni, hogy vegyek velemi ruhát, de a kismamaruha még nem feltétlenül indokolt, és most 44-es ruhákat nem akarok venni... :(
Aztán mondta, hogy minden nap ugyanabban a nadrágban vagyok és a kabátomban meg hurkásan nézek ki - amitől elszomorodtam nagyon, sajnos igaza van, de mit csináljak... hát ez nem segít azon, hogy ne érezzem magam formátlan tehénnek... Meg nem akarok most egy télikabátot venni, mikor vége a télnek mindjárt... na sebaj, majd lesz valami
Meg ugye nemsokára már kimegyünk Bécsbe, addig szeretném kibírni ezekkel a cuccokkal, mert odakint jobbakat lehet kapni, mint itt, legalábbis tavaly még jobbakat lehetett.
Átgondoltam, hogy mit szeretnék:
- egy rövid farmerszoknyát
- egy fekete szoknyát (rövidet)
- egy kismamafarmert
- egy fekete nadrágot, ami elegánsabb
- és egy másmilyen színű nadrágot, vagy világosat vagy khaki színűt vagy zöldet
és ezen túl már csak felsők kellenek majd
ha meg nyár lesz akkor arra úgyis kell venni majd ruhát, vagy egy fehér nacit, vagy egy fehér hosszú szoknyát... de azt most még nem számolom bele
Illetve szeretnék egy mokaszinszerű cipőt is, láttam tök jó Tommy Hilfigert, jó sok pénzért...
Hát ennyi.
Ja, és ma nem voltam dolgozni, mert reggel fájt a torkom meg a fejem, meg minden bajom volt, és nem akartam bemenni, mert akkor 2 hét mire kilábalok gyógyszer nélkül a kórból. Így meg 2-3 nap alatt kipihenem, lehet hogy nem is betegség...
Csak valahogy a kedvem is olyan rossz... a hétvége se volt jó, a mai nap se annyira... nem érzem magam túl jó, sírhatnékom van és egy kicsit elegem mindenből...
Bárcsak már mozdulna a babácska, hogy érezzem, hogy ott van, hogy itt van, velem van... mert tudom, hogy itt van... de olyan jó lenne ha érezhetném is... ahogy mocorog meg rúgdos meg bukfencel...
na megyek, késő van.
holnap megyünk a dokinénihez (háziorvos) biztos kiír egy időre, de remélem nem túl sokra... lenne dolgom odabent...
2007. február 14., szerda
14+0
ma töltöttem be a 14. hetet
vasárnap óta nem vagyok már olyan nagyon rosszul, bár most éppen a fejem fáj nagyon és egy pár napja a gyomrom...
hááát, már nagyon várom, hogy egy kicsit élvezhessem a babásságot, nem akarok folyton rosszul lenni
ma nagyon sok dolgom volt, prezit írok meg ezer feladat, amit alapvetően szeretek, de egy kicsit kifáraszt - "az én állapotomban" :)
arra se volt időm, hogy a családnak szétküldjem az eheti adatokat a baáról, sőt olyan fáradt vagyok rendszerint, hogy nem is tudok a kis drágával beszélgetni...
vasárnap óta nem vagyok már olyan nagyon rosszul, bár most éppen a fejem fáj nagyon és egy pár napja a gyomrom...
hááát, már nagyon várom, hogy egy kicsit élvezhessem a babásságot, nem akarok folyton rosszul lenni
ma nagyon sok dolgom volt, prezit írok meg ezer feladat, amit alapvetően szeretek, de egy kicsit kifáraszt - "az én állapotomban" :)
arra se volt időm, hogy a családnak szétküldjem az eheti adatokat a baáról, sőt olyan fáradt vagyok rendszerint, hogy nem is tudok a kis drágával beszélgetni...
2007. február 9., péntek
13+2
Ezen a héten kedden írtam utoljára, valahogy mindig elvoltam.
Nagyon jó, mert szerencsére elmúlt a hányingerem, betöltöttem az első trimesztert, meg mondjuk a multivitamint se szedem, és a MagneB6-ot meg igen. És a babával is megbeszéltem, hogy ne maceráljon :)
Ma megmértem magam, 82,5 kiló voltam. Nem kevés, de most nem fogok ezen nyavalyogni.
Megyünk Kisvárdára, kicsit fáradt vagyok előre a hosszú úttól, de kibírom :) megpróbálok nem nagyon nyavalyogni.
Már nagyon várom, hogy érezzem ahogy mozog a kis drága odabent, de az még lehet akár egy hónap is, mire megérzem...
Nagyon jó, mert szerencsére elmúlt a hányingerem, betöltöttem az első trimesztert, meg mondjuk a multivitamint se szedem, és a MagneB6-ot meg igen. És a babával is megbeszéltem, hogy ne maceráljon :)
Ma megmértem magam, 82,5 kiló voltam. Nem kevés, de most nem fogok ezen nyavalyogni.
Megyünk Kisvárdára, kicsit fáradt vagyok előre a hosszú úttól, de kibírom :) megpróbálok nem nagyon nyavalyogni.
Már nagyon várom, hogy érezzem ahogy mozog a kis drága odabent, de az még lehet akár egy hónap is, mire megérzem...
2007. február 6., kedd
Az Oroszlán baba horoszkópja
Oroszlán gyerek horoszkópja
Július 23. - augusztus 22.
A tipikus Oroszlán-gyermek először is: nem "tipikus". Személyiségének erőteljes kisugárzása mély benyomást gyakorol környezetére. Még a ridegebb szívű felnőttek is kényszert éreznek arra, hogy megálljanak babakocsija, járókája előtt, dicsérve szépségét, kedvességét, okosságát. Ő pedig kegyesen nyugtázza a hódoló gügyögést, ugyanis imádja, ha a figyelem középpontjában állhat. Amikor lankadni érzi az iránta mutatott érdeklődést, határozott intézkedéseket foganatosít. Igen kitartóan képes például bömbölni céljainak elérése érdekében.
Minden egyéb dologban is kitartó, sőt, makacsságra hajlamos. Nem nyugszik bele egykönnyen abba, ha valami elsőre nem sikerül neki. Becsvágyó, győzni akar, és hiúsága is bátor tettekre sarkallja. Mivel önmaga előtt is tökéletesnek akar látszani, problémáit nem osztja meg könnyen másokkal. Kudarcélmények esetén mihamarabb biztosítsuk őt arról, hogy továbbra is csodálói maradtunk! A dicséret alapvető szükséglete, "doppingszere". Nem hallhat annyi elismerő szót, amennyit sokallana. Azt azonban igen nehezen viseli el, ha szidják, kritizálják, netán a fenekére vernek. Különösen rossz néven veszi, ha az ilyesmit mások előtt kell elszenvednie. Az efféle esetekre tartós sértettséggel, illetve látványos dührohammal reagálhat.
Mindemellett, ha úgy érzi, hogy kellőképpen megbecsülik a személyét, igazi nagyvonalúságra képes. Átadja kedves játékát a kisebbeknek, védelmezi nála gyengébb társait és szeretteit, szívesen lep meg másokat gáláns ajándékokkal. Cserébe elvárja, hogy gesztusait kellőképpen értékeljék, továbbá, hogy elismerjék irányítói-vezetői szerepét. Ő maga nemigen tűri az irányítást, különösen annak direkt, utasításokban megnyilvánuló formáival szemben ellenálló. Szereti, ha bizonyos kérdésekben ő határozhat, ezért pillanatnyi életkorának megfelelő mértékben ajánlatos véleménynyilvánítási és döntési lehetőséget biztosítani számára.
Határozott egyénisége dacára a kis Oroszlán igen sok babusgatást, simogatást igényel. Kiköveteli magának, hogy sokat foglalkozzanak személyével. Ezt tiszteletben kell tartani, ám fontos megértetni vele, hogy neki is tiszteletben kell tartania a körülötte és vele élők érdekeit. Ha a szülők túlságosan szolgai módon viszonyulnak hozzá, ha minden szeszélyét teljesítik, ha szünet nélkül ugrásra készen állnak, hogy óhajait teljesítsék, akár elszánt, önfejű kis zsarnokot is nevelhetnek belőle.
Mindennapjaiban meglehetősen kényelemszerető, és ragaszkodik szokásaihoz. Igaz, amikor éppen hódító kedve támad, és önálló tapasztalatokat kíván szerezni a világban, szinte hozzá sem lehet érni, és fáradhatatlanul változtatja helyét. Ha azonban elfárad, vagy nincs kedve strapálni magát, mindent elkövet annak érdekében, hogy elszállítsák oda, ahová éppen tart. Általában ragaszkodik kedvenc ételeihez, ruháihoz. Kedveli a puha, színes plüss- és szőrmeállatokat, takarókat, párnákat. Amikor derűs hangulatban van - és ez általában jellemző rá -, roppant mosolygós, bohóckodó, kíváncsi, találékony, és az élet minden apró örömét képes élvezni. Egyszóval: elbűvölő.
Általában minden tekintetben kellemes, ingergazdag környezetre, esztétikus és tág mozgásteret kínáló közegre, jó társaságra vágyik. Ez utóbbi már csak azért is fontos számára, mivel nem csupán azt szereti, ha mások felnéznek rá, de ő is szívesen tekint fel azokra, akikkel élete különböző helyszínein találkozik. Lehetőség szerint ne mutatkozzunk előtte rossz formában.
Óvodába, iskolába kerülve az Oroszlán-szülött aligha marad észrevétlen. A játékosabb felfogást képviselő, kreatív pedagógusok odavannak érte, a diktatórikus elveket vallók viszont aligha kedvelik, mert nem jellemzi őt holmi vak engedelmeskedés. Társai között komoly vetélytársakra akadhat (például a Kos-, Nyilas-, esetleg Bak-szülöttek személyében), ám szinte biztos, hogy odaadó rajongótábort is kialakít maga körül. Aligha kétséges, vezetői alkata már ebben az időszakban világosan megmutatkozik.
Ritka kivételektől eltekintve felnőttként is irányító szerepet vállal hivatásterületén - legyen az az üzleti élet vagy a számítástechnika világa, vagy éppen a szórakoztató-, vendéglátó-, vagy szépségipar ágazatainak valamelyike. Ám akármilyen szakmát választ is, egyértelmővé teszi környezete számára: azon a bizonyos területen ő a KIRÁLY/NŐ.
Július 23. - augusztus 22.
A tipikus Oroszlán-gyermek először is: nem "tipikus". Személyiségének erőteljes kisugárzása mély benyomást gyakorol környezetére. Még a ridegebb szívű felnőttek is kényszert éreznek arra, hogy megálljanak babakocsija, járókája előtt, dicsérve szépségét, kedvességét, okosságát. Ő pedig kegyesen nyugtázza a hódoló gügyögést, ugyanis imádja, ha a figyelem középpontjában állhat. Amikor lankadni érzi az iránta mutatott érdeklődést, határozott intézkedéseket foganatosít. Igen kitartóan képes például bömbölni céljainak elérése érdekében.
Minden egyéb dologban is kitartó, sőt, makacsságra hajlamos. Nem nyugszik bele egykönnyen abba, ha valami elsőre nem sikerül neki. Becsvágyó, győzni akar, és hiúsága is bátor tettekre sarkallja. Mivel önmaga előtt is tökéletesnek akar látszani, problémáit nem osztja meg könnyen másokkal. Kudarcélmények esetén mihamarabb biztosítsuk őt arról, hogy továbbra is csodálói maradtunk! A dicséret alapvető szükséglete, "doppingszere". Nem hallhat annyi elismerő szót, amennyit sokallana. Azt azonban igen nehezen viseli el, ha szidják, kritizálják, netán a fenekére vernek. Különösen rossz néven veszi, ha az ilyesmit mások előtt kell elszenvednie. Az efféle esetekre tartós sértettséggel, illetve látványos dührohammal reagálhat.
Mindemellett, ha úgy érzi, hogy kellőképpen megbecsülik a személyét, igazi nagyvonalúságra képes. Átadja kedves játékát a kisebbeknek, védelmezi nála gyengébb társait és szeretteit, szívesen lep meg másokat gáláns ajándékokkal. Cserébe elvárja, hogy gesztusait kellőképpen értékeljék, továbbá, hogy elismerjék irányítói-vezetői szerepét. Ő maga nemigen tűri az irányítást, különösen annak direkt, utasításokban megnyilvánuló formáival szemben ellenálló. Szereti, ha bizonyos kérdésekben ő határozhat, ezért pillanatnyi életkorának megfelelő mértékben ajánlatos véleménynyilvánítási és döntési lehetőséget biztosítani számára.
Határozott egyénisége dacára a kis Oroszlán igen sok babusgatást, simogatást igényel. Kiköveteli magának, hogy sokat foglalkozzanak személyével. Ezt tiszteletben kell tartani, ám fontos megértetni vele, hogy neki is tiszteletben kell tartania a körülötte és vele élők érdekeit. Ha a szülők túlságosan szolgai módon viszonyulnak hozzá, ha minden szeszélyét teljesítik, ha szünet nélkül ugrásra készen állnak, hogy óhajait teljesítsék, akár elszánt, önfejű kis zsarnokot is nevelhetnek belőle.
Mindennapjaiban meglehetősen kényelemszerető, és ragaszkodik szokásaihoz. Igaz, amikor éppen hódító kedve támad, és önálló tapasztalatokat kíván szerezni a világban, szinte hozzá sem lehet érni, és fáradhatatlanul változtatja helyét. Ha azonban elfárad, vagy nincs kedve strapálni magát, mindent elkövet annak érdekében, hogy elszállítsák oda, ahová éppen tart. Általában ragaszkodik kedvenc ételeihez, ruháihoz. Kedveli a puha, színes plüss- és szőrmeállatokat, takarókat, párnákat. Amikor derűs hangulatban van - és ez általában jellemző rá -, roppant mosolygós, bohóckodó, kíváncsi, találékony, és az élet minden apró örömét képes élvezni. Egyszóval: elbűvölő.
Általában minden tekintetben kellemes, ingergazdag környezetre, esztétikus és tág mozgásteret kínáló közegre, jó társaságra vágyik. Ez utóbbi már csak azért is fontos számára, mivel nem csupán azt szereti, ha mások felnéznek rá, de ő is szívesen tekint fel azokra, akikkel élete különböző helyszínein találkozik. Lehetőség szerint ne mutatkozzunk előtte rossz formában.
Óvodába, iskolába kerülve az Oroszlán-szülött aligha marad észrevétlen. A játékosabb felfogást képviselő, kreatív pedagógusok odavannak érte, a diktatórikus elveket vallók viszont aligha kedvelik, mert nem jellemzi őt holmi vak engedelmeskedés. Társai között komoly vetélytársakra akadhat (például a Kos-, Nyilas-, esetleg Bak-szülöttek személyében), ám szinte biztos, hogy odaadó rajongótábort is kialakít maga körül. Aligha kétséges, vezetői alkata már ebben az időszakban világosan megmutatkozik.
Ritka kivételektől eltekintve felnőttként is irányító szerepet vállal hivatásterületén - legyen az az üzleti élet vagy a számítástechnika világa, vagy éppen a szórakoztató-, vendéglátó-, vagy szépségipar ágazatainak valamelyike. Ám akármilyen szakmát választ is, egyértelmővé teszi környezete számára: azon a bizonyos területen ő a KIRÁLY/NŐ.
12+6
Voltam tegnap a Sanyinál, nagyon kedves volt!
18.15-re mentünk, Gábor is eljött velem. Nem is kellett nagyon sokat várni, szerencsére.
Először az asszisztens kikérdezett, megmérte a vérnyomásomat stb, kiakadt, hogy a védőnő nem tudja a wassermann /lues vizsgálathoz, hogy melyik sort kellett néznie. De úgy tűnt ismeri Pölöskeynét, és csak csóválta a fejét mosolyogva, hogy nahát, mik vannak.
Megmutattam az összes leletemet a Sanyinak, összetűzögette őket roppant akkurátus módon, megnézett mindent, semmire nem mondott rosszat, minden rendben volt.
Közben elbeszélgetett Gáborral is, mert ő is bejöhetett, és aztán megvizsgált. Kézzel is, megtapogatta, mondta, hogy nagyon szépen tapintható a méh, és minden nagyon jó, és nekem is megmutatta, hogy hol kell éreznem a babát. Utána meg még ultrahanggal is megvizsgált, a kőkori gépén, ami picit homályos volt, de a babát nagyon jól lehetett azért látni, odaemelgette a jobb kezét a kis fejéhez - mondtam Gábornak, hogy szerintem integet, de nem hitte el. :)
Mindenesetre olyan jó érzés volt, meg is nyugtatott, hogy minden rendben, láttam a babócát is, annak is nagyon örültem, meg annak is, hogy kicsit aktívabb volt, mint pénteken az istenhegyi úton.
Ja, és tegnap este beszélgettem a babával, hogy egy kicsit hadd élvezzem a terhességet és ne maceráljon már ezzel a rosszulléttel, mert úgy szeretnék jól lenni, aktív lenni, menni, nem fáradtnak lenni, stb.
Tegnap mélypont volt szerintem - biztos nem pihentem eleget a hétvégén és azért. A doki azt mondta, hogy ne szedjem a centrumot, mert az is okozhat hányingert, és szedjek MagneB6-ot, az segít. Hát most ezt próbálom, meg remélem, hogy egy picit sikerült a kis drágámnak a lelkére beszélnem, hogy ne maceráljon odabentől.
18.15-re mentünk, Gábor is eljött velem. Nem is kellett nagyon sokat várni, szerencsére.
Először az asszisztens kikérdezett, megmérte a vérnyomásomat stb, kiakadt, hogy a védőnő nem tudja a wassermann /lues vizsgálathoz, hogy melyik sort kellett néznie. De úgy tűnt ismeri Pölöskeynét, és csak csóválta a fejét mosolyogva, hogy nahát, mik vannak.
Megmutattam az összes leletemet a Sanyinak, összetűzögette őket roppant akkurátus módon, megnézett mindent, semmire nem mondott rosszat, minden rendben volt.
Közben elbeszélgetett Gáborral is, mert ő is bejöhetett, és aztán megvizsgált. Kézzel is, megtapogatta, mondta, hogy nagyon szépen tapintható a méh, és minden nagyon jó, és nekem is megmutatta, hogy hol kell éreznem a babát. Utána meg még ultrahanggal is megvizsgált, a kőkori gépén, ami picit homályos volt, de a babát nagyon jól lehetett azért látni, odaemelgette a jobb kezét a kis fejéhez - mondtam Gábornak, hogy szerintem integet, de nem hitte el. :)
Mindenesetre olyan jó érzés volt, meg is nyugtatott, hogy minden rendben, láttam a babócát is, annak is nagyon örültem, meg annak is, hogy kicsit aktívabb volt, mint pénteken az istenhegyi úton.
Ja, és tegnap este beszélgettem a babával, hogy egy kicsit hadd élvezzem a terhességet és ne maceráljon már ezzel a rosszulléttel, mert úgy szeretnék jól lenni, aktív lenni, menni, nem fáradtnak lenni, stb.
Tegnap mélypont volt szerintem - biztos nem pihentem eleget a hétvégén és azért. A doki azt mondta, hogy ne szedjem a centrumot, mert az is okozhat hányingert, és szedjek MagneB6-ot, az segít. Hát most ezt próbálom, meg remélem, hogy egy picit sikerült a kis drágámnak a lelkére beszélnem, hogy ne maceráljon odabentől.
2007. február 5., hétfő
12+5
Pénteken voltam az Istenhegyi úton géndiagnosztikán, megcsinálták a genetikai szűrővizsgálatot, volt vérvétel meg ultrahang.
Minden rendben van, a vérvétel alapján is, meg az UH alapján is.
A babóca 6,59cm, jó nagy, majdnem egy héttel nagyobb mint lennie kéne, megvan mindene, a tarkóredő vékony, az orrcsontja megvan, és a vérvételes eredmények is jók lettek, negatív, tehát kizárható a Down kór meg a mittudomén milyen triszómia.
Kaptunk egy DVD-t is, de most nem nagyon mocorgott a picike, Gábor nagy lelkesedéssel figyelte, de csak szuszogott, néha moccant, amúgy meg a szíve vert csak rendületlenül. Megnéztük azóta a DVD-t egy csomószor, van rajta egy mozdulat, ami olyan, mintha intene, nagyon édi.
Pénteken egész jól voltam, Gergőék voltak nálunk, nem olyan sokáig, de azért én nagyon elfáradtam.
Szombaton el akartam menni kismamajógára, de annyira szarul voltam, hogy nem mentem. Elmentünk reggel kávézni, és a reggelit rögtön ki is hánytam, na remek... utána elvittük a nagymamákat színházba, megnézték a Traviatát, utána Zsanették jöttek hozzánk, Zsófi meg Zsanett és aztán mentünk át anyuhoz ebédre... ott se voltam túl jól, ráadásul nem vittem a kontaktlencsetartómat, így nem tudtam lefeküdni egyáltalán, Gábor meg aludt.
Ezért mire hazaértünk én olyan hulla voltam, hogy lefeküdtem 9-kor és aludtam.
Vasárnap reggelre Gábor csinált nekem sajtos bundáskenyeret teával meg paradicsommal. 3 szeletet ettem és utána fekve kellett maradnom, hogy ki nem hányjam. Ebédre paradicsomlevest ettünk, és vacsira meg ettem egy tésztalevest tejföllel.
Ma reggel megint nem voltam túl jól. Ettem egy kis müzlit tejjel, aztán meg egy almát, hátha jobb lesz. Nemrég ebédeltem, párolt wok zöldség és teljeskiőrlésű zsömle. Meg utána ettem egy narancsot, és egy kindercsokit, amit pont így ebéd utánra vettünk. csak az a baj, hogy már minden kajámat megettem, és egy óra múlva újra éhes leszek. És ha most éhes vagyok, akkor úgy, hogy hányingerem is lesz az éhségtől...
Megyek ma dokihoz, meg kell mutatnom az összes leletemet, meg mindent, amit eddig kaptam és megcsináltam. Még el kell mennem háziorvoshoz és fogorvoshoz. Olyan fáradt vagyok... :(
Próbálom nem elhagyni magam, de mikor annyira szeretnék aludni ahelyett hogy ittvagyok bent, és dolgozni kell. De nem akarom kiíratni magam, mert az milyen dolog... eh, nem tudom. Most biztos hogy nem megy, mert van egy új projektem, és azt muszáj briefelnem még ma. Szóval ma nem tudok hazamenni hamarabb. Örülök, ha odaérek a dokihoz fél hétre.
Minden rendben van, a vérvétel alapján is, meg az UH alapján is.
A babóca 6,59cm, jó nagy, majdnem egy héttel nagyobb mint lennie kéne, megvan mindene, a tarkóredő vékony, az orrcsontja megvan, és a vérvételes eredmények is jók lettek, negatív, tehát kizárható a Down kór meg a mittudomén milyen triszómia.
Kaptunk egy DVD-t is, de most nem nagyon mocorgott a picike, Gábor nagy lelkesedéssel figyelte, de csak szuszogott, néha moccant, amúgy meg a szíve vert csak rendületlenül. Megnéztük azóta a DVD-t egy csomószor, van rajta egy mozdulat, ami olyan, mintha intene, nagyon édi.
Pénteken egész jól voltam, Gergőék voltak nálunk, nem olyan sokáig, de azért én nagyon elfáradtam.
Szombaton el akartam menni kismamajógára, de annyira szarul voltam, hogy nem mentem. Elmentünk reggel kávézni, és a reggelit rögtön ki is hánytam, na remek... utána elvittük a nagymamákat színházba, megnézték a Traviatát, utána Zsanették jöttek hozzánk, Zsófi meg Zsanett és aztán mentünk át anyuhoz ebédre... ott se voltam túl jól, ráadásul nem vittem a kontaktlencsetartómat, így nem tudtam lefeküdni egyáltalán, Gábor meg aludt.
Ezért mire hazaértünk én olyan hulla voltam, hogy lefeküdtem 9-kor és aludtam.
Vasárnap reggelre Gábor csinált nekem sajtos bundáskenyeret teával meg paradicsommal. 3 szeletet ettem és utána fekve kellett maradnom, hogy ki nem hányjam. Ebédre paradicsomlevest ettünk, és vacsira meg ettem egy tésztalevest tejföllel.
Ma reggel megint nem voltam túl jól. Ettem egy kis müzlit tejjel, aztán meg egy almát, hátha jobb lesz. Nemrég ebédeltem, párolt wok zöldség és teljeskiőrlésű zsömle. Meg utána ettem egy narancsot, és egy kindercsokit, amit pont így ebéd utánra vettünk. csak az a baj, hogy már minden kajámat megettem, és egy óra múlva újra éhes leszek. És ha most éhes vagyok, akkor úgy, hogy hányingerem is lesz az éhségtől...
Megyek ma dokihoz, meg kell mutatnom az összes leletemet, meg mindent, amit eddig kaptam és megcsináltam. Még el kell mennem háziorvoshoz és fogorvoshoz. Olyan fáradt vagyok... :(
Próbálom nem elhagyni magam, de mikor annyira szeretnék aludni ahelyett hogy ittvagyok bent, és dolgozni kell. De nem akarom kiíratni magam, mert az milyen dolog... eh, nem tudom. Most biztos hogy nem megy, mert van egy új projektem, és azt muszáj briefelnem még ma. Szóval ma nem tudok hazamenni hamarabb. Örülök, ha odaérek a dokihoz fél hétre.
2007. február 1., csütörtök
12+1
betöltöttem a 12 hetet!
Már tegnap, és tegnap olyan jól voltam, hogy csuda... de ma annyira nem voltam jól. Igaz, lehet hogy azért, mert keveset aludtam... Ani és Petya plusz Ildi voltak nálunk, vacsiztunk, dumáltunk, néztük a tévét (jó nagy tévénk van, azt kapta Gábor a szülinapjára) és éjfél után mentek haza.
Reggel nagyon fájt a fejem, Gábor hozott nekem algopyrint a gyógyszertárból, mert nem akart múlni. Aztán idebent reggeliztem, müzlit ettem banánnal meg tejjel, és utána elég sokáig elég szarul voltam... persze a babóca biztos jól van, ha én rosszul :) és végülis ez a lényeg.
Holnap megyünk a genetikai szűrésre. 12.20-ra megyek a vérvételre és utána lesz az ultrahang, ahol elvileg 3D-ssel is megnézzük a picurkát! Gábor is jön, fogja látni, remélem fickándozni fog, meg integet neki is. Majd ma este egy kicsit meditálok, hogy majd mutassa meg magát holnap apának is.
Olyan édi volt Gábor kedd este, mondtam, hogy "na lefekszem, beszélgetek a babával egy kicsit, üzen-e valamit neki". És mondta, hogy igen, üzeni, hogy "üdvözli, puszilja, és szereti és majd pénteken találkozunk, és majd akkor integessen..." :)))
Kicsit izgulok, hogy holnap minden rendben lesz-e, de remélem igen... nem gondolok arra, hogy bármi gond lehet, és akkor nem is lesz.
Ma ügyfélhez megyünk négyre, addig még kibírom idebent valahogy, de úgy mennék haza.
Mindjárt betöltöm az első trimesztert is, és utána már jobb lesz a közérzetem, meg minden.
Szombaton már tényleg elmegyek a kismama jógára és a jövőhéten pedig cardiózni is heti kétszer. Az aquanatalt még nem tudom, hogy mikortól... majd megkérdezem a Sanyitól pénteken.
A fórumon bejelentkezett egy apuka, aki a terhes felesége miatt jött hozzánk, és ő mondta, hogy ők a bajcsyban szültek, és tök jó volt a kórház, a vajúdó, meg minden, de ők is a sanyinál voltak, és ő csak a tolófájások előtt kábé 20 perccel jött meg. Hát nem tudom, hogy ez hogy normális, de majd meglátjuk, hogy nálam hogy lesz. Lehet azért engem egy kicsit kiemeltebben kezel majd... de ha nem, az se baj, csak minden rendben legyen a babával...
Már tegnap, és tegnap olyan jól voltam, hogy csuda... de ma annyira nem voltam jól. Igaz, lehet hogy azért, mert keveset aludtam... Ani és Petya plusz Ildi voltak nálunk, vacsiztunk, dumáltunk, néztük a tévét (jó nagy tévénk van, azt kapta Gábor a szülinapjára) és éjfél után mentek haza.
Reggel nagyon fájt a fejem, Gábor hozott nekem algopyrint a gyógyszertárból, mert nem akart múlni. Aztán idebent reggeliztem, müzlit ettem banánnal meg tejjel, és utána elég sokáig elég szarul voltam... persze a babóca biztos jól van, ha én rosszul :) és végülis ez a lényeg.
Holnap megyünk a genetikai szűrésre. 12.20-ra megyek a vérvételre és utána lesz az ultrahang, ahol elvileg 3D-ssel is megnézzük a picurkát! Gábor is jön, fogja látni, remélem fickándozni fog, meg integet neki is. Majd ma este egy kicsit meditálok, hogy majd mutassa meg magát holnap apának is.
Olyan édi volt Gábor kedd este, mondtam, hogy "na lefekszem, beszélgetek a babával egy kicsit, üzen-e valamit neki". És mondta, hogy igen, üzeni, hogy "üdvözli, puszilja, és szereti és majd pénteken találkozunk, és majd akkor integessen..." :)))
Kicsit izgulok, hogy holnap minden rendben lesz-e, de remélem igen... nem gondolok arra, hogy bármi gond lehet, és akkor nem is lesz.
Ma ügyfélhez megyünk négyre, addig még kibírom idebent valahogy, de úgy mennék haza.
Mindjárt betöltöm az első trimesztert is, és utána már jobb lesz a közérzetem, meg minden.
Szombaton már tényleg elmegyek a kismama jógára és a jövőhéten pedig cardiózni is heti kétszer. Az aquanatalt még nem tudom, hogy mikortól... majd megkérdezem a Sanyitól pénteken.
A fórumon bejelentkezett egy apuka, aki a terhes felesége miatt jött hozzánk, és ő mondta, hogy ők a bajcsyban szültek, és tök jó volt a kórház, a vajúdó, meg minden, de ők is a sanyinál voltak, és ő csak a tolófájások előtt kábé 20 perccel jött meg. Hát nem tudom, hogy ez hogy normális, de majd meglátjuk, hogy nálam hogy lesz. Lehet azért engem egy kicsit kiemeltebben kezel majd... de ha nem, az se baj, csak minden rendben legyen a babával...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)